Hitvallás és Vallomás*A Vasárnapi Szó megelőző számában több olyan írást közöltünk, mely az erdélyi magyarság valamelyik időszerű kérdését élesen érinti. Így a vidéki magyarság elhagyatott állapotáról szólt az egyik cikkünk, a másik pedig a munkástömegek mai gondolkozását tolmácsolta. Ezek mellett a szellemi bajtárs örömével adtunk helyet Asztalos István fiatal író őszinte vallomásának. Ugyanakkor jeleztük is, hogy cikkére visszatérünk, és a kérdésre, melyet felvetett, hasonló őszinteséggel adunk választ. Három okunk is van erre. Egyrészt becsüljük Asztalos egyéniségét és tehetségét. Másodszor: írása hangsúlyozottan érezteti, hogy a Nemzedéki Vallomás aláírásával kapcsolatosan munkásvezető körökben vitákat váltott ki. Harmadik okunk elvi természetű, és azt az állásfoglalásunkat tartalmazza, melyet a Vásárhelyi Hitvallás és a Vasárnapi Szó Nemzedéki Vallomása együttes és külön kérdésében elfoglalunk. Egészséges társadalmi viszonyok között s jóhiszemű szellemi munkatársak között teljesen feleslegessé válnék, hogy kijelentsük: a Vásárhelyi Hitvallás minden betűjét valljuk és vállaljuk. Állandóan törekszünk is arra, hogy szándékainkat, írásainkat és cselekedeteinket ennek a Hitvallásnak fényébe helyezzük. Akik a Hitvallás tételeinek a mindennapi életben való gyakorlati megvalósítását várták, csalódtak. Mi nem osztozunk ebben a megbénító csalódásban, mert a Vásárhelyen jelen lévő nemzedék együttesen és ott határozta el, hogy a Találkozó számára nem ad gyakorlati formát. Ilyenformán a Vásárhelyi Hitvallás szellemi forrás maradt, melyből velünk együtt mindenki meríthet, aki szolgálni akarja népét. Két esztendő alatt, ami azóta eltelt, az erdélyi magyarság még nagyobb megpróbáltatások állapotába jutott. A különböző foglalkozású és több osztályra tagozott magyarságból a léttel viaskodók egységes népe lett. Az emelkedett szolgálatban és az értelmes engedelmességben még nem vagyunk egyek, de az európai vihar szele egyetlen és láthatatlan akolba terelt minket. Ebben az állapotban, ha jól értjük az idő parancsát, az osztályok különböző szerepe és a részletfeladatok felett azt kell állandóan hangsúlyoznunk, ami egyetemes vonatkozásban megtartó és erős. Ezért történt, és ezt a felismerést szolgálta a Nemzedéki Vallomás, amely a Vásárhelyi Hitvalláshoz hozzáadta a legnemesebb magyar hagyományok nevelőerejét: a történelmet. S ugyanakkor kiemelte az egyházaknak mérhetetlenül fontos szerepét, s még fokozottabb mértékben hangsúlyozta a nemzeti együvé tartozás parancsát. Hitvallás és Vallomás kiegészítik egymást. Az igék, melyeket egyikben és másikban hirdetünk, arra várnak, hogy mindenki szájára vegye és a maga helyén cselekedetté váltsa. Az a harminchárom szellemi és gyakorlati munkás, aki aláírta a Nemzedéki Vallomást: kezdeményező gyanánt állott ki a szolgálat megrongált útjára. Vitázni lehet, ha szükséges. De az idő sürget, és vita közben is követni kell azokat, akik közös és jobb jövendőnk érdekében elindultak az úton.
A hivatkozás helye Hitvallás és Vallomás. Ellenzék 1939. nov. 12. 262. sz. 15. Keltezése: 1939. november. Újraközölve: Tiszta beszéd (373–374) és Jégtörő gondolatok II. kötet (127–128) – ez utóbbi helyen „Hitvallás” és „Vallomás” címmel. |