Szüntelen király*

Mesejáték
1958


Szereplő személyek
SZÜNTELEN, Ártánia királya
KIRÁLYNÉ, a felesége
TEREMBURA, sáfár
SZÓDARA, kántor
RÖFFENTYŰ, kufár
SUPPANCS, bolhapásztor
HETFÜ BENKE, deli legény

KIRÁLY

A munkája mellett ül a dolgozószobában. Az egit ennek a mesterségnek… Ropogtatja a nyakát, nyújtózik. No, pihenjünk egy kicsit. Megrázza a csengőt, s kiált. Sáfár!… Nincs sáfár, nem mukkan. Beszól a szomszéd ajtón. Hol vagy, Terembura?!

TEREMBURA

Belép; kicsit ittas. Itt vagyok. Nohát! Mit akarsz ismét?!

KIRÁLY

Nekem mondod ezt, fiacskám?

TEREMBURA

Ühüm.

KIRÁLY

Helyesebben tennéd, ha nem szólnál ilyen illetlenül hozzám. Mert hiszen mégiscsak én vagyok Ártánia királya, vagyis Szüntelen. Te pedig az én sáfárom vagy, személyem mellett ügyes-bajos bizalmasom.

TEREMBURA

Összeüti a bokáját, s elkiáltja magát. Igenis, felség!

KIRÁLY

No, látod. Ülj le egy kicsit.

TEREMBURA

Hova?

KIRÁLY

Ebbe a faragott karosszékbe, a cserefa asztal mellé.

TEREMBURA

Nem ülök le, mert baj van.

KIRÁLY

Igazad van, kedves Terembura. Annyi a baj, mint szegény háznál a bolha. S a fejem is úgy zsong a sok munkától, hogy alig állok a lábamon.

TEREMBURA

Nem az a baj.

KIRÁLY

Hanem mi?

TEREMBURA

Az a baj, hogy csak egy poharam van.

KIRÁLY

Nem értem, kedves Terembura.

TEREMBURA

Mondom, hogy csak egy poharam van. Mert hát, én bizony iddogáltam ott a sáfári szobában. De sőt, az italosüveget is elhoztam magammal. Azonban csak egy poharat hoztam! Ez a baj.

KIRÁLY

Semmi baj!

TEREMBURA

Hogyhogy! Ne mondjon nekem ilyent felséged, mert ha már van nekem egy ilyen kedves Szüntelen királyom, akkor én nála nélkül nem iszom. Csak véle! Nohát!

KIRÁLY

Köszönöm, fiacskám, a hozzám való figyelmességet. De nem látom az italosüveget, sem a poharat.

TEREMBURA

Kiveszi az üveget a zsebéből, és nagyot koppanva leteszi az asztalra. Itt van az üveg! A másik zsebéből a poharat, s kisebb koppanással azt is leteszi. S itt a pohár! És itt vagyok én, aki most már melléje ülök. Felemelt hangon. Szabad?!

KIRÁLY

Hogyne, hogyne.

TEREMBURA

Terembura köszöni szépen. Leül az asztal mellé.

KIRÁLY

Valami bánatod van nyilván, s azért folyamodtál az iváshoz. Szólj hát, mi a panaszod?

TEREMBURA

Nem szólok!

KIRÁLY

No, s mért nem szólasz?

TEREMBURA

Azért, mert én csak annak panaszkodom, aki nem veti meg az én társaságomat. Hanem ideül hozzám, az asztal mellé!

KIRÁLY

Szívesen, fiam. Leül. Nohát, mi a bánatod?

TEREMBURA

Árva vagyok!

KIRÁLY

Úgy tudom, hogy atyád és anyád egészségben élnek.

TEREMBURA

Nem úgy vagyok árva! Más hangon. Szabad töltenem?

KIRÁLY

Hálásan köszönöm. De hát te miből iszol?

TEREMBURA

Én az üvegből.

KIRÁLY

Jól van. S miféle ital?

TEREMBURA

Édeni főzet, felség! Abból az almából főzték, amit Éva meghagyott a Paradicsomban! Más hangon. No, vegyük fel!

KIRÁLY

Egészségedre kívánom!

TEREMBURA

Barátok vagyunk-e, vagy nem vagyunk barátok?

KIRÁLY

Azok vagyunk, hogyne vónánk!

TEREMBURA

Hát akkor: emelem az üvegemet!

 

Isznak.

 

TEREMBURA

No, jó volt-e?

KIRÁLY

Igazán jó. Honnét szerezted?

TEREMBURA

Jött egy követ Gyógyiából, s attól küldte a gyógyi király.

KIRÁLY

Hűha! Hát az nekem kebelbarátom, az a Kikiri király. Ezelőtt hét esztendővel három napig vadásztunk együtt. Utána nagy lakomával is megtisztelt engem. Volt ott minden finomság, csak éppen ital nem volt. De egy korty sem. Mondtam is neki, hogy nálunk más a szokás, mire ő megígérte nekem, hogy pótlólag elküldi az italt. Hát azóta várom.

TEREMBURA

No, ugye, hogy igazat mondtam?! Amikor azt mondtam, hogy Gyógyiából küldte a király!

KIRÁLY

Ez lenne ama ital?

TEREMBURA

Ez! Hiszen mondám!

KIRÁLY

Akkor itt valami hiba van, kedves fiam. Mert azt ígérte volt nekem az a Kikiri király, hogy személyemnek küldi az italt. S hét üveggel küld! Héttel!

TEREMBURA

Hol lenne hiba?! Hiszen itt van az ital! Isszuk!

KIRÁLY

Itt van, itt. De nem Gyógyiából, hanem a zsebedből. S nem hét üveggel, hanem csak eggyel! S magát a követet is akartam volna látni.

TEREMBURA

Hadd el, elég bajod van neked; s kornyad az egészséged is egyre. Gondoltam hát, hogy a követet visszaküldöm, hadd legyen tőle nyugtod. Azt a hat üveg italt pedig én az éjjel megittam, nehogy ártalmadra legyen.

KIRÁLY

Akkor te módfelett ittál, Terembura.

TEREMBURA

Mondtam, hogy árva vagyok!

KIRÁLY

Úgy tudom, hogy atyád és anyád egészségben élnek.

TEREMBURA

Nem úgy vagyok árva!

KIRÁLY

Hát?

TEREMBURA

Elbúsulva kezdi énekelni.

 

    Jaj, Istenem, de víg voltam azelőtt,
    Míg a babám járt el az ajtóm előtt!
    De mióta mást választott magának,
    Gyenge szívem a nagy búban eláradt.

 

Kurjant a végire. Hej, világ! Keserű lemondással. Nem sokat ér muzsika nélkül a nóta… Más hangon. Szabad töltenem?

KIRÁLY

Hogyne, hogyne.

TEREMBURA

Miközben tölt. Hát, így van ez bizony, felséges komám. Most már érted, ugye, hogy nem olyan árva vagyok, hanem ilyen? Nagyot sóhajt. No, kinek mije van, vegye fel!

KIRÁLY

Adjon az Isten neked vigasztalást!

 

Isznak.

 

TEREMBURA

Ejh, „de mióta mást választott”… Különben hagyjuk a nótát. Úgysem ér az semmit muzsika nélkül.

KIRÁLY

Fütyüljed, azt ajánlom.

TEREMBURA

Ha király vagy, ne füttyszót ajánlgass nekem, hanem rendelj a barátodnak muzsikát! Hadd mulasson egy kicsit!

KIRÁLY

Meg is tenném én szívesen, kedves Terembura. De hát fényes nappal s hangos muzsikaszóval nem bolydíthatjuk meg a palotát!

TEREMBURA

Kitől félsz? Király vagy!

KIRÁLY

Éppen azért! Mit szólna a nép, hogy szorgos munka idején dorbézol a király?!

TEREMBURA

A vesédbe látok, te Szüntelen! Mert te nem a néptől félsz, hanem a feleségedtől! Igaz-e?

KIRÁLY

Bölcs asszony az én feleségem.

TEREMBURA

Ha bölcs asszony, akkor rendelj muzsikát! Csak egy cseppet. Mint a szúnyog dongása vagy a tücsökszó, csak annyit.

KIRÁLY

Jól van, no. Hozd ide hát a citerát!

TEREMBURA

Miféle citerát?

KIRÁLY

Van nekem egy, nohát. Dugott helyen. Annak az asztalnak az alsó fiókjában. Hozd csak ide!

TEREMBURA

Odamegy az asztalhoz, s kihúzza a fiókot. Nem találom, nincs.

KIRÁLY

Ejnye, hát alul keresd! Az özvegyek s az árvák kérvényei alatt!

TEREMBURA

Itt van, itt van. Megpengeti a citerát.

KIRÁLY

No, hozd csak ide!

TEREMBURA

Ehol van, ni! Amíg pengünk, addig élünk. Indíts!

KIRÁLY

Pengeti, s mondja. „Árva vagyok, nincs gyámolom”…

TEREMBURA

Ez a jó! Üh, be jó!

KIRÁLY

Hát fújjad!

TEREMBURA

Énekli.

 

    Árva vagyok, nincs gyámolom.
    Még a vizet is gyászolom.
    Árva vagyok, mint a madár,
    Ki a felhőn odafenn jár.

 

Egyre erősebben szól a citera, s keserűbben énekel Terembura.

 

    Árva vagyok s az is leszek,
    Amíg e világon leszek.
    S búsulhatok, amíg élek,
    Mert én arra reá érek.

 

KIRÁLY

Ha lehet, egy kicsit csendesebben énekelj!

TEREMBURA

Harsányan. Ne félj semmit! Csak verjed!

KIRÁLY

Új dalt kezd.

TEREMBURA

Szilajul énekli.

 

    Terembura, kanális, kanális,
    Elhagyott a babám is, babám is.

 

KIRÁLY

Már énekli ő is.

 

    Ha elhagyott, hagyjon is, hagyjon is,
    Mert én biza megélek, megélek,
    Egyedül is, magam is, magam is.

 

KIRÁLYNÉ

Rájuk robban az ajtón. Mi van itt?!

TEREMBURA

Cincogtunk csupán, Szüntelen királynőm.

KIRÁLYNÉ

Kendet kérdeztem, király uram!

KIRÁLY

Kedves feleségem, elárvult ez a szegény Terembura, s egy kicsit vigasztalódott.

KIRÁLYNÉ

Honnét a lötty?

KIRÁLY

Gyógyia királya küldte, kedves életem.

KIRÁLYNÉ

Üzenje meg kend annak a Kikiri barátjának, hogy Ártánia királya korcsmát nyitott az ő italával.

KIRÁLY

Node, kedves feleségem!

KIRÁLYNÉ

Hát mi egyéb ez?! Italosüveg az asztalon, s tócsában a pohár!

TEREMBURA

A tócsa nem szándékos, felség!

KIRÁLYNÉ

S mi az a húros koporsó a kend ölében?

KIRÁLY

Citera, kedves feleségem.

KIRÁLYNÉ

Kántor kornyikál afféle szerszám mellett, nem egy király!

KIRÁLY

Munka után és ország gondjában a királynak is vigaszt nyújt.

KIRÁLYNÉ

Oh!

KIRÁLY

Igen.

KIRÁLYNÉ

Tehát nem a sáfár, hanem a király vigasztalódott!

TEREMBURA

Én jutottam árvaságra, felség!

KIRÁLYNÉ

Atyja halt meg?

TEREMBURA

Nem úgy vagyok árva, Szüntelen királynőm.

KIRÁLYNÉ

Anyja talán?

TEREMBURA

Mondom, felség, hogy nem úgy vagyok árva!

KIRÁLYNÉ

Nem értem.

KIRÁLY

Úgy lett árva, mint a madár, ki a felhőn odafenn jár. Még a vizet is gyászolja mostan, pedig nagyon víg volt azelőtt, míg a babája járt el az ajtója előtt.

KIRÁLYNÉ

Én is elhagynám az ilyen embert.

TEREMBURA

Királynőm, kíván valamit ellenem vetni?

KIRÁLYNÉ

Nem valamit, hanem sokat, kedves Terembura! Úgy véljük ugyanis, hogy a sáfár a királynak rossz szelleme. A szívét gyámoltalanná tette, az akaratát elsenyvesztette. S így aztán maga lett szolgája azoknak, akik fölött uralkodnia kellene.

TEREMBURA

Ennyi nem fér árva fejemre.

KIRÁLY

A sáfár nem hibás, kedves feleségem.

KIRÁLYNÉ

Ki más?

KIRÁLY

Senki, okos galambom. Mert ugyanis az én szívem nem gyámoltalan, hanem csupán emberséges. Az akaratom pedig nem senyvedett el, csak bölcsen szabályozom. S szolgája sem vagyok senkinek, hanem a pásztora mindenkinek.

KIRÁLYNÉ

Nem emberséges kend, király uram, hanem gyámoltalan! S nem is bölcs, hanem tyuty-muty!

KIRÁLY

Nem értesz meg, asszony!

KIRÁLYNÉ

Hát kendet nem is lehet, hallja! Mert ki tudja azt megérteni, hogy egy király ilyen anyámasszony legyen?! Hogy a sáfárját macskának tegye meg, s magát egérnek!? Hogy a trónusból szellőnek csináljon martalékot!? Mert maholnap egy kufár teszi zsebre ezt az országot; vagy egy kántor mondja meg, hogy hány napot élhet még a király! Vagy jön egy bolhapásztor, és kikergeti innét Ártánia királyát, a feleségével és a gyerekeivel együtt!

KIRÁLY

Oh, asszony, asszony!

 

Künn rezes kürt hangja, s zajosan emberek is közelednek.

 

KIRÁLYNÉ

Valami zajt hallok!

TEREMBURA

Csakugyan; s ide jönnek!

 

Hárman lépnek be az ajtón, gorombán; Szódara, a kántor; Röffentyű, a kufár; és Suppancs, a bolhapásztor.

 

HÁRMAN

Jó napot!

KIRÁLY

Adjon isten, atyafiak! Hát mi jóban jártok itt?

KIRÁLYNÉ

Nem járnak ezek, hanem a királyra rontanak!

KIRÁLY

Bízd csak reám, kedves feleségem. A jövevényekhez. Nocsak, szóljatok bátorsággal, atyámfiai!

SZÓDARA

Énekelve mondja, a rezes kürt hangja kíséri.

 

    Rezes kántor voltam én,
    Annak sem voltam jó én.
    Eladtam az orgonát,
    Mind megittam az árát.

 

Mondja. A nevem Szódara!

 

HÁRMAN

 

    Ej-haj, dunnám alá,
    Bujj bé bundám alá!

 

RÖFFENTYŰ

Énekelve mondja, a rezes kürt hangja kíséri.

 

    Kufár ember voltam én,
    Annak sem voltam jó én.
    Kirágtam a zsebemet,
    Elhullattam pénzemet.

 

Mondja. A nevem Röffentyű!

 

HÁRMAN

 

    Ej-haj, dunnám alá,
    Bujj bé bundám alá!

 

SUPPANCS

Énekelve mondja, a rezes kürt hangja kíséri.

 

    Bolhapásztor voltam én,
    Annak sem voltam jó én,
    Papra tettem a bundát,
    Benne hagytam a bolhát.

 

Mondja. A nevem Suppancs!

 

HÁRMAN

 

    Ej-haj, dunnám alá,
    Bujj bé bundám alá!

 

KIRÁLY

No, jól van. Most már mindenki tudja, hogy kik vagytok.

HÁRMAN

Azért mondtuk el!

KIRÁLYNÉ

Mihaszna mind a három.

SZÓDARA

Nono, még királyok is lehetünk!

KIRÁLYNÉ

Királyok?! Söprűt nekik! Király uram! Terembura!

KIRÁLY

Szót kérek! Csenget, csend lesz. Ezt a répafejűt Suppancsnak hívják. Ő az a bolhapásztor, aki minden reggel megette az egész napi eleséget. Azután álomra hajtotta a fejét, a bolhák pedig vígan dáridóztak. Így volt-e?

SUPPANCS

Olyanformán.

KIRÁLY

Hát akkor menjünk tovább: itt van ez a nagy bajuszú atyánkfia, Szódara. Ő az a nevezetes kántor, aki riadalomba hozta a népet, mert fennszóval hirdette mindenfelé, hogy a múlt héten vége lesz a világnak.

SZÓDARA

Nem én vagyok a hibás!

KIRÁLY

Hát?

SZÓDARA

Maga a világ! Mert neki a múlt héten vége kellett volna legyen!

KIRÁLY

De nem lett. Ugye, Röffentyű?

RÖFFENTYŰ

Nem lett, nem.

KIRÁLY

Bizony, mert ha vége lett volna, akkor nem itt lennél kufár, hanem a pokolban jajszó!

SUPPANCS

Miféle beszéd ez?! Röffentyű a mi barátunk, s tisztességes kufár!

KIRÁLYNÉ

Rákiált. A király előtt vagy! Bárdolatlan!

 

HÁRMAN

 

    Nincsen ugyan bárdunk,
    De van nekünk ángyunk!

 

KIRÁLY

Szót kérek! Rázza a csengőt. Nem a bárdról vagy az ángyról folyik most a szó, hanem Röffentyű atyánkfiáról.

SUPPANCS

Tisztességes kufár!

KIRÁLY

Én nem is mondom róla, hogy a betűket kilopta a Bibliából. Csak azt mondom, hogy a tököt dinnyének adta el!

SUPPANCS

Jobb is a tök.

KIRÁLY

S a rezet aranynak!

SZÓDARA

Sárga mind a három!

KIRÁLYNÉ

Hát én ezt tovább nem hallgatom!

KIRÁLY

Maradj csak, kedves feleségem.

KIRÁLYNÉ

Rossz lesz ennek a vége, meglátja kend!

KIRÁLY

Bölcs asszony vagy, feleség, de mégsem vagy elég bölcs. Mert hallgass ide: én tudom, hogy Suppancs rossz bolhapásztor, de mégsem büntettem meg. Tudtam, hogy Szódara kántor háborító hírt terjesztett; s tudom azt is, hogy Röffentyű csalfa módon kufárkodik. De őket sem büntettem meg. Hármukhoz. Igaz, vagy nem igaz?

HÁRMAN

Igaz!

KIRÁLYNÉ

De nem is köszönték meg!

KIRÁLY

Nem hálára épít a király.

KIRÁLYNÉ

De építsen igazságra: hogy a jó elnyerje jutalmát, a rossz pedig a büntetését!

KIRÁLY

Bizton lehetsz, el fogja nyerni.

KIRÁLYNÉ

De hát ez a sáfár is itt áll még! Nem látom, hogy elnyerte volna!

KIRÁLY

Van még idő. Ugye, Terembura?

TEREMBURA

Van, idő mindenre van.

KIRÁLYNÉ

S itt ágál még ez a kufár is! Valamint ez a Szódara hírmadár, s ez a nagyszájú bolhapásztor! Hát elnyerte jutalmát valamelyik is?!

SUPPANCS

Ellenségesen. Nem jutalomért jöttünk!!

KIRÁLY

Hanem? Halljam hát!

HÁRMAN

Pusmognak, bökdösik egymást.

TEREMBURA

Ki vele!

KIRÁLY

No, Röffentyű, te kufár! Hallod, hogy a sáfár is mily lelkiből biztat. Vágd ki hát azt a rezet: mi ügyben jöttetek?

RÖFFENTYŰ

Mondja meg Szódara, a kántor.

KIRÁLY

No, Szódara! Hadd halljam!

SZÓDARA

Jobban tudja a bolhapásztor, ez a Suppancs.

SUPPANCS

Izeg-mozog.

KIRÁLY

Nem hallok semmi szót.

SUPPANCS

Hát aztán… Mondtam az előbb is, hogy nem jutalom kell nékünk. Vagyis hát, nem kérelmezők vagyunk. Hanem akarunk valamit, ami megillet minket! Vagyis hát minket illetne meg!

KIRÁLY

Mi legyen az?

SUPPANCS

Lehet gondolni.

KIRÁLY

A só jövedelmét akarjátok?

SUPPANCS

Többet.

KIRÁLY

Egy-egy gazdag uradalmat?

SUPPANCS

Többet.

KIRÁLY

Talán nem a királyi trónust?

HÁRMAN

Kiáltva. A trónust! A trónust!

KIRÁLYNÉ

Jesszusom!

KIRÁLY

Mi történt?!

TEREMBURA

Ájulás környékezi a királynét.

KIRÁLY

Vezesd őt a hálóházba, sáfár! Jöjjön urus hozzá, s maradjon mellette.

TEREMBURA

Meg fog történni.

 

Elmennek.

 

KIRÁLY

No, most már magunkban vagyunk. Üljetek szépen le.

SUPPANCS

Ülhetünk még eleget.

KIRÁLY

Törvényben van, hogy a királyi trónusról csak bölcs elmével és békés lélekkel szabad beszélni. Üljetek hát le, s legyen az elmétek bölcs és a lelketek békességes.

SZÓDARA

Hát akkor csakugyan üljünk le.

 

Helyezkednek, leülnek.

 

KIRÁLY

Úgy, no. S most aztán, ahogy emberekhez illendő, szépen megbeszéljük a dolgot. Megbeszéljük, s eligazítjuk. Ha lehet, olyanformán, hogy én letehessem a királyságot. Mert bizony ez nehéz szolgálat, ez a királyi szolgálat. Csak a munka, csak a munka! Hajnaltól estig. Így aztán a világ öröméből mi marad az embernek? Egy citera! Amelyen elpengeti bánatát a szegény király. Pengeti, s énekli.

 

    Három krajcár a bérem,
    Mégis szidnak, ha kérem.
    Vesszen oda a bérem,
    Kutya legyek, ha kérem.

 

Mondja. Hát ilyen a király élete!

 

SUPPANCS

De a szél nem fújja, s az eső nem veri!

SZÓDARA

S a világ végétől sem kell neki félni!

RÖFFENTYŰ

Sem a veszteségtől!

KIRÁLY

Mind igaz, amit szóltatok. Mert minden mesterség nehéz. Ha becsülettel csinálja valaki!

SUPPANCS

No, ugye!?

KIRÁLY

Csakhogy kérdem én, te Suppancs bolhapásztor, meg tudtad-e úgy őrizni a bolhákat, hogy tilosba ne szökdössék egy is?

SUPPANCS

Hányszor mondjam, hogy nem?!

KIRÁLY

Hát ha úgy volt, hogy a bolhákat nem tudtad megőrizni, akkor az ország népét meg tudnád, azt hiszed?!

SUPPANCS

Igen, csakhogy a bolha mindig szökdösik, s bújik mindenfelé!

KIRÁLY

S vajon az embernek nincs ezer és egy útja, mit gondolsz?!

RÖFFENTYŰ

Van bizony!

KIRÁLY

No, ugye, hogy a barátod, Röffentyű kufár is, azt mondja!

SUPPANCS

Úgy van, ahogy van. Senki sem mondta, hogy hármunk közül én leszek a király.

KIRÁLY

Hát a kufárból legyen talán, kinek a rezét arany gyanánt kéne tisztelnünk?!

RÖFFENTYŰ

Ha úgy is lenne, az országnak hajtaná a jövedelmet!

KIRÁLY

S a becsület?!

SUPPANCS

Úgy van! A becsület az első!

KIRÁLY

Jól mondja ez a Suppancs bolhapásztor, mert a becsület az aranynál is nagyobb kincs. Mivel a jövendő arra épül! De a jövendővel, úgy hiszem, nem sokat gondolna egy olyan király, aki holnapra vagy holnaputánra végét várja a világnak. Ugye, Szódara kántor?

SZÓDARA

Hát igen.

KIRÁLY

Miképpen akarsz hát király lenni?

SZÓDARA

Az illető személyében még nem állapodtunk meg.

KIRÁLY

Hát akkor ne fussunk tovább, azt mondom. Hanem beszéljétek meg, hogy hármatok közül melyik lenne mégis a király. Ebből a célból én most magatokra hagylak, hadd tudjatok bizalmas szóval és késedelem nélkül megegyezni. Kimegy.

SUPPANCS

Hát, barátaim! Én magamra nézve úgy gondolom, hogy az emberi nyájat mégis jobban meg tudnám őrizni, mint a bolhákat.

RÖFFENTYŰ

Nekem, mint járatos kufárnak, kétségem van benne.

SUPPANCS

A tököt dinnyének megtehetjük, de királynak nem!

SZÓDARA

Én, mint kántor, akiről böjtöt is neveztek el, mondok valamit. Vagyis egyrészt: az emberi nyájat minden más nyájnál nehezebb megőrizni; másrészt pedig aki a tököt bármikor is felmagasztalja, az a tökfejű embereket is könnyen okosnak fogja nyilvánítani.

SUPPANCS

Jobb is, ilyen beszéd után, ha csakugyan vége lesz a világnak.

RÖFFENTYŰ

A kufárok is nehezen szolgálnak egy kántort.

SZÓDARA

Nehezen is tehetnék, mert tömlöcre vetném valamennyit.

SUPPANCS

A kufár tizenkilenc, s a kántor egy híján húsz.

RÖFFENTYŰ

Hopp, egy bolha!

SUPPANCS

Röff, röff!

SZÓDARA

Meg ne egyétek egymást!

RÖFFENTYŰ

Szólj a királynak, Szódara!

SZÓDARA

Kiált. Felség!

KIRÁLY

Belép. No, halljam: melyik lesz a király?

SZÓDARA

Nem tudtunk megegyezni.

RÖFFENTYŰ

Mi, kufárok, felséged alattvalói kívánunk lenni.

SUPPANCS

A bolhapásztorok ugyancsak.

KIRÁLY

Szegény fejem, hát nekem szüntelen királynak kell maradnom?!

SZÓDARA

Szüntelen királynak, felség!

KIRÁLY

Megrázza a csengőt. Sáfár! Terembura!

TEREMBURA

Belép. Itt vagyok. Mi a baj?

KIRÁLY

Hát baj, az elég van, kedves Terembura. Mert ugyanis ez a bolhapásztor nem tudván megegyezni a kántorral és a kufárral, a kufár a bolhapásztorral és a kántorral, a kántor pedig a kufárral és a bolhapásztorral, vagyis ők hárman nem tudván megegyezni abban, hogy közülük melyik legyen a király, nekem tovább is a trónuson kell maradnom.

TEREMBURA

Szüntelen, felség.

KIRÁLY

A feleségem jobban érzi magát?

TEREMBURA

Még sírdogál.

KIRÁLY

Urus jött hozzá?

TEREMBURA

Most is mellette van.

KIRÁLY

S mért sírdogál?

TEREMBURA

Úgy véli, hogy a bolhapásztor meg tudott egyezni a kántorral és a kufárral, a kufár a bolhapásztorral és a kántorral, a kántor pedig a kufárral és a bolhapásztorral, vagyis ők hárman meg tudtak egyezni abban, hogy közülük melyik legyen a király.

KIRÁLY

Értem.

TEREMBURA

Ennek folytán szolgálónak készülődik, s emiatt sírdogál.

KIRÁLY

Menj és szaladj tehát, s mondd meg neki, hogy…

TEREMBURA

Folytatja, s menet közben mondja …a bolhapásztor nem tudott megegyezni a kántorral és a kufárral… Az ajtóból hirtelen visszafordul. Most jut eszembe: én is hoztam egy hírt!

KIRÁLY

No!

TEREMBURA

Ismét itt van Gyógyiából a királyi követ.

KIRÁLY

Aj jaj! Az a dugók miatt jött!

TEREMBURA

Miféle dugók miatt?

KIRÁLY

Azzal a gyógyi királlyal nekem a dugók ügyében egyezségem van. Ennek értelmében, ha üveges italt küldünk egymásnak ajándékba, a dugókat mindig visszaküldjük.

TEREMBURA

Nem azért jött, azt mondja.

KIRÁLY

Hanem?

TEREMBURA

Hanem azt mondja, hogy Kikiri őfelsége már öreg lévén és gyermektelen, az utód kiválasztása szorgosnak látszik. Elővették tehát a törvényt, amely úgy szól, hogy ilyen állapotban csak egy bolhapásztor vagy egy kántor, vagy pedig egy kufár lehet az örökös. Mivel azonban Gyógyia olyan ország, hogy efféle mesterségeket ott senki sem űz, a király arra kér téged, hogy küldenél neki egy bolhapásztort, egy kántort és egy kufárt.

KIRÁLY

És egy sáfárt.

TEREMBURA

Az van neki, felség!

KIRÁLY

No, jól van. Majd keresünk mindegyikből egyet-egyet. Csak eredj, s vigasztald meg a kedves feleségemet.

TEREMBURA

Meg fog történni, felség. Megfordul, hogy kimenjen, de hőkölve visszalép.

BENKE

A Terembura orra előtt belép. Deli legény, a nyakában bőrharisnya s a kezében bot, mely zöld leveleket hajtott. Adjon Isten!

KIRÁLY

Üdvözlünk, fiam. Hát hogy s mint van a barátom, Kikiri király?

BENKE

Nem ismerem Kikirit.

KIRÁLY

Hát nem az ő követe vagy te?!

BENKE

Nem. Én Hetfü Benke vagyok.

TEREMBURA

Várj odakünn!

BENKE

Ott sem, itt sem.

HÁRMAN

 

    Ajh, de hetyke
    Ez a Benke!

 

KIRÁLY

Mit akarsz?

BENKE

Mindent!

KIRÁLY

De mégis?

BENKE

Hét esztendővel ezelőtt a tarisnyámba tettem a földnek és az égnek a kincsét, s elindultam szerencsét próbálni. S ahogy mentem, vándoroltam, egyszer találkoztam egy fehér szakállas emberrel, aki így szólt hozzám: „Én vagyok a világ lelke, fiam; s te csak menj és vándorolj. Semmitől meg ne rettenj, hanem csak a botot figyeld, ami a kezedben van. Mert az a bot egyszer rügyeket fog hajtani. Amikor pedig azok a rügyek kihajtanak, akkor állj meg. Lesz ott bal felől egy palota, abba a palotába a zöld leveles bottal menj bé, mert ott te király leszel.”

KIRÁLY

Ezért jöttél tehát?

BENKE

Ezért.

KIRÁLY

No, Terembura! Mit szólasz ehhez?

TEREMBURA

Nem tudok mondani semmit, úgy leesett nekem az állam.

KIRÁLY

A bolhapásztorhoz, a kántorhoz és a kufárhoz. Hát ti?

HÁRMAN

Mi megyünk Gyógyiába!

KIRÁLY

Hát akkor velünk mi lesz, Benke fiam?

BENKE

Téged meghagylak, uram, mert emberség ködlik benned; s a kincseidet is, ha vannak. De mivel puliszkakirály vagy, amint látom, a királyságnak emelj kalapot. Vagyis menj el ahhoz a Kikiri barátodhoz, s ott éldegélj boldogan a kedves családoddal együtt.

KIRÁLY

Nem bánom, Benke fiam. Legalább visszaviszem Kikirinek a dugókat, mind a hetet.

TEREMBURA

S hát velem mi lesz?

BENKE

Te elmész, Terembura, a szélhántó emberekhez, s ott a disznók pásztora leszel. De mindig felelned kell a disznóknak, amikor azok az esőben szaladnak hazafelé, s mondják:

 

    Ha előre tudtam vóna,
    Vóna, vóna,
    Köpönyeget hoztam vóna,
    Vóna, vóna.

 

TEREMBURA

Mit feleljek nekik?

BENKE

Hát, amit a malacok szoktak.

KIRÁLY

„Én is”, azt szokták.

BENKE

No, mind mondjátok, hadd feleljen Terembura!

MIND

 

    Ha előre tudtam vóna,
    Vóna, vóna,
    Köpönyeget hoztam vóna,
    Vóna, vóna.

 

TEREMBURA

Én is, én is, én is!

BENKE

Meg fog történni, felség. Elmegy.

KIRÁLY

Nagyot sóhajt. Jaj, Istenem s még valaki!

HÁRMAN

Mi baj, felséges urunk?

KIRÁLY

Hát bizony, csupa gond ez az én egész életem. Lám, itt van az én barátom, annak a mesés Gyógyiának a királya, aki most tőlem kér egy bolhapásztort, egy kántort és egy kufárt. Mit tudjak csinálni!? Fosszam meg magam s az országot három ilyen derék embertől?! Ha valamelyik közülük király is lesz abban a mesés Gyógyiában?!

RÖFFENTYŰ

Ne bánkódjék, felséges urunk. Inkább mi elmegyünk oda.

KIRÁLY

Csakugyan elmennétek?

HÁRMAN

Szívesen!

KIRÁLY

Köszönöm nektek, atyámfiai. Úgy megnyugodott a lelkem, mint Gyógyiában a disznópásztoré, amikor este hiány nélkül szaladnak hazafelé a disznói. Tudjátok, mit mondanak olyankor Gyógyiában a disznók?

HÁRMAN

Nem tudjuk, felség.

KIRÁLY

Hát azt mondják, hogy:

 

    Ha előre tudtam vóna,
    Vóna, vóna,
    Köpönyeget hoztam vóna,
    Vóna, vóna.

 

S mit mondanak a malacok?

HÁRMAN

Én is, én is, én is.

 

Függöny

 

 

A hivatkozás helye
Jegyzet

A mesejátékot először Balázs Ádám adta közre a Forrás 1981. novemberi (11.) számában. Tamási Áron hagyatékában fennmaradt egy korábbi változata Baraboly király címmel, amely a szerző feljegyzése szerint 1954-ben készült.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]