Szüntelen király*
|
| Jaj, Istenem, de víg voltam azelőtt, |
| Míg a babám járt el az ajtóm előtt! |
| De mióta mást választott magának, |
| Gyenge szívem a nagy búban eláradt. |
Kurjant a végire. Hej, világ! Keserű lemondással. Nem sokat ér muzsika nélkül a nóta… Más hangon. Szabad töltenem?
KIRÁLY
Hogyne, hogyne.
TEREMBURA
Miközben tölt. Hát, így van ez bizony, felséges komám. Most már érted, ugye, hogy nem olyan árva vagyok, hanem ilyen? Nagyot sóhajt. No, kinek mije van, vegye fel!
KIRÁLY
Adjon az Isten neked vigasztalást!
Isznak.
TEREMBURA
Ejh, „de mióta mást választott”… Különben hagyjuk a nótát. Úgysem ér az semmit muzsika nélkül.
KIRÁLY
Fütyüljed, azt ajánlom.
TEREMBURA
Ha király vagy, ne füttyszót ajánlgass nekem, hanem rendelj a barátodnak muzsikát! Hadd mulasson egy kicsit!
KIRÁLY
Meg is tenném én szívesen, kedves Terembura. De hát fényes nappal s hangos muzsikaszóval nem bolydíthatjuk meg a palotát!
TEREMBURA
Kitől félsz? Király vagy!
KIRÁLY
Éppen azért! Mit szólna a nép, hogy szorgos munka idején dorbézol a király?!
TEREMBURA
A vesédbe látok, te Szüntelen! Mert te nem a néptől félsz, hanem a feleségedtől! Igaz-e?
KIRÁLY
Bölcs asszony az én feleségem.
TEREMBURA
Ha bölcs asszony, akkor rendelj muzsikát! Csak egy cseppet. Mint a szúnyog dongása vagy a tücsökszó, csak annyit.
KIRÁLY
Jól van, no. Hozd ide hát a citerát!
TEREMBURA
Miféle citerát?
KIRÁLY
Van nekem egy, nohát. Dugott helyen. Annak az asztalnak az alsó fiókjában. Hozd csak ide!
TEREMBURA
Odamegy az asztalhoz, s kihúzza a fiókot. Nem találom, nincs.
KIRÁLY
Ejnye, hát alul keresd! Az özvegyek s az árvák kérvényei alatt!
TEREMBURA
Itt van, itt van. Megpengeti a citerát.
KIRÁLY
No, hozd csak ide!
TEREMBURA
Ehol van, ni! Amíg pengünk, addig élünk. Indíts!
KIRÁLY
Pengeti, s mondja. „Árva vagyok, nincs gyámolom”…
TEREMBURA
Ez a jó! Üh, be jó!
KIRÁLY
Hát fújjad!
TEREMBURA
Énekli.
| Árva vagyok, nincs gyámolom. |
| Még a vizet is gyászolom. |
| Árva vagyok, mint a madár, |
| Ki a felhőn odafenn jár. |
Egyre erősebben szól a citera, s keserűbben énekel Terembura.
| Árva vagyok s az is leszek, |
| Amíg e világon leszek. |
| S búsulhatok, amíg élek, |
| Mert én arra reá érek. |
KIRÁLY
Ha lehet, egy kicsit csendesebben énekelj!
TEREMBURA
Harsányan. Ne félj semmit! Csak verjed!
KIRÁLY
Új dalt kezd.
TEREMBURA
Szilajul énekli.
| Terembura, kanális, kanális, |
| Elhagyott a babám is, babám is. |
KIRÁLY
Már énekli ő is.
| Ha elhagyott, hagyjon is, hagyjon is, |
| Mert én biza megélek, megélek, |
| Egyedül is, magam is, magam is. |
KIRÁLYNÉ
Rájuk robban az ajtón. Mi van itt?!
TEREMBURA
Cincogtunk csupán, Szüntelen királynőm.
KIRÁLYNÉ
Kendet kérdeztem, király uram!
KIRÁLY
Kedves feleségem, elárvult ez a szegény Terembura, s egy kicsit vigasztalódott.
KIRÁLYNÉ
Honnét a lötty?
KIRÁLY
Gyógyia királya küldte, kedves életem.
KIRÁLYNÉ
Üzenje meg kend annak a Kikiri barátjának, hogy Ártánia királya korcsmát nyitott az ő italával.
KIRÁLY
Node, kedves feleségem!
KIRÁLYNÉ
Hát mi egyéb ez?! Italosüveg az asztalon, s tócsában a pohár!
TEREMBURA
A tócsa nem szándékos, felség!
KIRÁLYNÉ
S mi az a húros koporsó a kend ölében?
KIRÁLY
Citera, kedves feleségem.
KIRÁLYNÉ
Kántor kornyikál afféle szerszám mellett, nem egy király!
KIRÁLY
Munka után és ország gondjában a királynak is vigaszt nyújt.
KIRÁLYNÉ
Oh!
KIRÁLY
Igen.
KIRÁLYNÉ
Tehát nem a sáfár, hanem a király vigasztalódott!
TEREMBURA
Én jutottam árvaságra, felség!
KIRÁLYNÉ
Atyja halt meg?
TEREMBURA
Nem úgy vagyok árva, Szüntelen királynőm.
KIRÁLYNÉ
Anyja talán?
TEREMBURA
Mondom, felség, hogy nem úgy vagyok árva!
KIRÁLYNÉ
Nem értem.
KIRÁLY
Úgy lett árva, mint a madár, ki a felhőn odafenn jár. Még a vizet is gyászolja mostan, pedig nagyon víg volt azelőtt, míg a babája járt el az ajtója előtt.
KIRÁLYNÉ
Én is elhagynám az ilyen embert.
TEREMBURA
Királynőm, kíván valamit ellenem vetni?
KIRÁLYNÉ
Nem valamit, hanem sokat, kedves Terembura! Úgy véljük ugyanis, hogy a sáfár a királynak rossz szelleme. A szívét gyámoltalanná tette, az akaratát elsenyvesztette. S így aztán maga lett szolgája azoknak, akik fölött uralkodnia kellene.
TEREMBURA
Ennyi nem fér árva fejemre.
KIRÁLY
A sáfár nem hibás, kedves feleségem.
KIRÁLYNÉ
Ki más?
KIRÁLY
Senki, okos galambom. Mert ugyanis az én szívem nem gyámoltalan, hanem csupán emberséges. Az akaratom pedig nem senyvedett el, csak bölcsen szabályozom. S szolgája sem vagyok senkinek, hanem a pásztora mindenkinek.
KIRÁLYNÉ
Nem emberséges kend, király uram, hanem gyámoltalan! S nem is bölcs, hanem tyuty-muty!
KIRÁLY
Nem értesz meg, asszony!
KIRÁLYNÉ
Hát kendet nem is lehet, hallja! Mert ki tudja azt megérteni, hogy egy király ilyen anyámasszony legyen?! Hogy a sáfárját macskának tegye meg, s magát egérnek!? Hogy a trónusból szellőnek csináljon martalékot!? Mert maholnap egy kufár teszi zsebre ezt az országot; vagy egy kántor mondja meg, hogy hány napot élhet még a király! Vagy jön egy bolhapásztor, és kikergeti innét Ártánia királyát, a feleségével és a gyerekeivel együtt!
KIRÁLY
Oh, asszony, asszony!
Künn rezes kürt hangja, s zajosan emberek is közelednek.
KIRÁLYNÉ
Valami zajt hallok!
TEREMBURA
Csakugyan; s ide jönnek!
Hárman lépnek be az ajtón, gorombán; Szódara, a kántor; Röffentyű, a kufár; és Suppancs, a bolhapásztor.
HÁRMAN
Jó napot!
KIRÁLY
Adjon isten, atyafiak! Hát mi jóban jártok itt?
KIRÁLYNÉ
Nem járnak ezek, hanem a királyra rontanak!
KIRÁLY
Bízd csak reám, kedves feleségem. A jövevényekhez. Nocsak, szóljatok bátorsággal, atyámfiai!
SZÓDARA
Énekelve mondja, a rezes kürt hangja kíséri.
| Rezes kántor voltam én, |
| Annak sem voltam jó én. |
| Eladtam az orgonát, |
| Mind megittam az árát. |
Mondja. A nevem Szódara!
HÁRMAN
| Ej-haj, dunnám alá, |
| Bujj bé bundám alá! |
RÖFFENTYŰ
Énekelve mondja, a rezes kürt hangja kíséri.
| Kufár ember voltam én, |
| Annak sem voltam jó én. |
| Kirágtam a zsebemet, |
| Elhullattam pénzemet. |
Mondja. A nevem Röffentyű!
HÁRMAN
| Ej-haj, dunnám alá, |
| Bujj bé bundám alá! |
SUPPANCS
Énekelve mondja, a rezes kürt hangja kíséri.
| Bolhapásztor voltam én, |
| Annak sem voltam jó én, |
| Papra tettem a bundát, |
| Benne hagytam a bolhát. |
Mondja. A nevem Suppancs!
HÁRMAN
| Ej-haj, dunnám alá, |
| Bujj bé bundám alá! |
KIRÁLY
No, jól van. Most már mindenki tudja, hogy kik vagytok.
HÁRMAN
Azért mondtuk el!
KIRÁLYNÉ
Mihaszna mind a három.
SZÓDARA
Nono, még királyok is lehetünk!
KIRÁLYNÉ
Királyok?! Söprűt nekik! Király uram! Terembura!
KIRÁLY
Szót kérek! Csenget, csend lesz. Ezt a répafejűt Suppancsnak hívják. Ő az a bolhapásztor, aki minden reggel megette az egész napi eleséget. Azután álomra hajtotta a fejét, a bolhák pedig vígan dáridóztak. Így volt-e?
SUPPANCS
Olyanformán.
KIRÁLY
Hát akkor menjünk tovább: itt van ez a nagy bajuszú atyánkfia, Szódara. Ő az a nevezetes kántor, aki riadalomba hozta a népet, mert fennszóval hirdette mindenfelé, hogy a múlt héten vége lesz a világnak.
SZÓDARA
Nem én vagyok a hibás!
KIRÁLY
Hát?
SZÓDARA
Maga a világ! Mert neki a múlt héten vége kellett volna legyen!
KIRÁLY
De nem lett. Ugye, Röffentyű?
RÖFFENTYŰ
Nem lett, nem.
KIRÁLY
Bizony, mert ha vége lett volna, akkor nem itt lennél kufár, hanem a pokolban jajszó!
SUPPANCS
Miféle beszéd ez?! Röffentyű a mi barátunk, s tisztességes kufár!
KIRÁLYNÉ
Rákiált. A király előtt vagy! Bárdolatlan!
HÁRMAN
| Nincsen ugyan bárdunk, |
| De van nekünk ángyunk! |
KIRÁLY
Szót kérek! Rázza a csengőt. Nem a bárdról vagy az ángyról folyik most a szó, hanem Röffentyű atyánkfiáról.
SUPPANCS
Tisztességes kufár!
KIRÁLY
Én nem is mondom róla, hogy a betűket kilopta a Bibliából. Csak azt mondom, hogy a tököt dinnyének adta el!
SUPPANCS
Jobb is a tök.
KIRÁLY
S a rezet aranynak!
SZÓDARA
Sárga mind a három!
KIRÁLYNÉ
Hát én ezt tovább nem hallgatom!
KIRÁLY
Maradj csak, kedves feleségem.
KIRÁLYNÉ
Rossz lesz ennek a vége, meglátja kend!
KIRÁLY
Bölcs asszony vagy, feleség, de mégsem vagy elég bölcs. Mert hallgass ide: én tudom, hogy Suppancs rossz bolhapásztor, de mégsem büntettem meg. Tudtam, hogy Szódara kántor háborító hírt terjesztett; s tudom azt is, hogy Röffentyű csalfa módon kufárkodik. De őket sem büntettem meg. Hármukhoz. Igaz, vagy nem igaz?
HÁRMAN
Igaz!
KIRÁLYNÉ
De nem is köszönték meg!
KIRÁLY
Nem hálára épít a király.
KIRÁLYNÉ
De építsen igazságra: hogy a jó elnyerje jutalmát, a rossz pedig a büntetését!
KIRÁLY
Bizton lehetsz, el fogja nyerni.
KIRÁLYNÉ
De hát ez a sáfár is itt áll még! Nem látom, hogy elnyerte volna!
KIRÁLY
Van még idő. Ugye, Terembura?
TEREMBURA
Van, idő mindenre van.
KIRÁLYNÉ
S itt ágál még ez a kufár is! Valamint ez a Szódara hírmadár, s ez a nagyszájú bolhapásztor! Hát elnyerte jutalmát valamelyik is?!
SUPPANCS
Ellenségesen. Nem jutalomért jöttünk!!
KIRÁLY
Hanem? Halljam hát!
HÁRMAN
Pusmognak, bökdösik egymást.
TEREMBURA
Ki vele!
KIRÁLY
No, Röffentyű, te kufár! Hallod, hogy a sáfár is mily lelkiből biztat. Vágd ki hát azt a rezet: mi ügyben jöttetek?
RÖFFENTYŰ
Mondja meg Szódara, a kántor.
KIRÁLY
No, Szódara! Hadd halljam!
SZÓDARA
Jobban tudja a bolhapásztor, ez a Suppancs.
SUPPANCS
Izeg-mozog.
KIRÁLY
Nem hallok semmi szót.
SUPPANCS
Hát aztán… Mondtam az előbb is, hogy nem jutalom kell nékünk. Vagyis hát, nem kérelmezők vagyunk. Hanem akarunk valamit, ami megillet minket! Vagyis hát minket illetne meg!
KIRÁLY
Mi legyen az?
SUPPANCS
Lehet gondolni.
KIRÁLY
A só jövedelmét akarjátok?
SUPPANCS
Többet.
KIRÁLY
Egy-egy gazdag uradalmat?
SUPPANCS
Többet.
KIRÁLY
Talán nem a királyi trónust?
HÁRMAN
Kiáltva. A trónust! A trónust!
KIRÁLYNÉ
Jesszusom!
KIRÁLY
Mi történt?!
TEREMBURA
Ájulás környékezi a királynét.
KIRÁLY
Vezesd őt a hálóházba, sáfár! Jöjjön urus hozzá, s maradjon mellette.
TEREMBURA
Meg fog történni.
Elmennek.
KIRÁLY
No, most már magunkban vagyunk. Üljetek szépen le.
SUPPANCS
Ülhetünk még eleget.
KIRÁLY
Törvényben van, hogy a királyi trónusról csak bölcs elmével és békés lélekkel szabad beszélni. Üljetek hát le, s legyen az elmétek bölcs és a lelketek békességes.
SZÓDARA
Hát akkor csakugyan üljünk le.
Helyezkednek, leülnek.
KIRÁLY
Úgy, no. S most aztán, ahogy emberekhez illendő, szépen megbeszéljük a dolgot. Megbeszéljük, s eligazítjuk. Ha lehet, olyanformán, hogy én letehessem a királyságot. Mert bizony ez nehéz szolgálat, ez a királyi szolgálat. Csak a munka, csak a munka! Hajnaltól estig. Így aztán a világ öröméből mi marad az embernek? Egy citera! Amelyen elpengeti bánatát a szegény király. Pengeti, s énekli.
| Három krajcár a bérem, |
| Mégis szidnak, ha kérem. |
| Vesszen oda a bérem, |
| Kutya legyek, ha kérem. |
Mondja. Hát ilyen a király élete!
SUPPANCS
De a szél nem fújja, s az eső nem veri!
SZÓDARA
S a világ végétől sem kell neki félni!
RÖFFENTYŰ
Sem a veszteségtől!
KIRÁLY
Mind igaz, amit szóltatok. Mert minden mesterség nehéz. Ha becsülettel csinálja valaki!
SUPPANCS
No, ugye!?
KIRÁLY
Csakhogy kérdem én, te Suppancs bolhapásztor, meg tudtad-e úgy őrizni a bolhákat, hogy tilosba ne szökdössék egy is?
SUPPANCS
Hányszor mondjam, hogy nem?!
KIRÁLY
Hát ha úgy volt, hogy a bolhákat nem tudtad megőrizni, akkor az ország népét meg tudnád, azt hiszed?!
SUPPANCS
Igen, csakhogy a bolha mindig szökdösik, s bújik mindenfelé!
KIRÁLY
S vajon az embernek nincs ezer és egy útja, mit gondolsz?!
RÖFFENTYŰ
Van bizony!
KIRÁLY
No, ugye, hogy a barátod, Röffentyű kufár is, azt mondja!
SUPPANCS
Úgy van, ahogy van. Senki sem mondta, hogy hármunk közül én leszek a király.
KIRÁLY
Hát a kufárból legyen talán, kinek a rezét arany gyanánt kéne tisztelnünk?!
RÖFFENTYŰ
Ha úgy is lenne, az országnak hajtaná a jövedelmet!
KIRÁLY
S a becsület?!
SUPPANCS
Úgy van! A becsület az első!
KIRÁLY
Jól mondja ez a Suppancs bolhapásztor, mert a becsület az aranynál is nagyobb kincs. Mivel a jövendő arra épül! De a jövendővel, úgy hiszem, nem sokat gondolna egy olyan király, aki holnapra vagy holnaputánra végét várja a világnak. Ugye, Szódara kántor?
SZÓDARA
Hát igen.
KIRÁLY
Miképpen akarsz hát király lenni?
SZÓDARA
Az illető személyében még nem állapodtunk meg.
KIRÁLY
Hát akkor ne fussunk tovább, azt mondom. Hanem beszéljétek meg, hogy hármatok közül melyik lenne mégis a király. Ebből a célból én most magatokra hagylak, hadd tudjatok bizalmas szóval és késedelem nélkül megegyezni. Kimegy.
SUPPANCS
Hát, barátaim! Én magamra nézve úgy gondolom, hogy az emberi nyájat mégis jobban meg tudnám őrizni, mint a bolhákat.
RÖFFENTYŰ
Nekem, mint járatos kufárnak, kétségem van benne.
SUPPANCS
A tököt dinnyének megtehetjük, de királynak nem!
SZÓDARA
Én, mint kántor, akiről böjtöt is neveztek el, mondok valamit. Vagyis egyrészt: az emberi nyájat minden más nyájnál nehezebb megőrizni; másrészt pedig aki a tököt bármikor is felmagasztalja, az a tökfejű embereket is könnyen okosnak fogja nyilvánítani.
SUPPANCS
Jobb is, ilyen beszéd után, ha csakugyan vége lesz a világnak.
RÖFFENTYŰ
A kufárok is nehezen szolgálnak egy kántort.
SZÓDARA
Nehezen is tehetnék, mert tömlöcre vetném valamennyit.
SUPPANCS
A kufár tizenkilenc, s a kántor egy híján húsz.
RÖFFENTYŰ
Hopp, egy bolha!
SUPPANCS
Röff, röff!
SZÓDARA
Meg ne egyétek egymást!
RÖFFENTYŰ
Szólj a királynak, Szódara!
SZÓDARA
Kiált. Felség!
KIRÁLY
Belép. No, halljam: melyik lesz a király?
SZÓDARA
Nem tudtunk megegyezni.
RÖFFENTYŰ
Mi, kufárok, felséged alattvalói kívánunk lenni.
SUPPANCS
A bolhapásztorok ugyancsak.
KIRÁLY
Szegény fejem, hát nekem szüntelen királynak kell maradnom?!
SZÓDARA
Szüntelen királynak, felség!
KIRÁLY
Megrázza a csengőt. Sáfár! Terembura!
TEREMBURA
Belép. Itt vagyok. Mi a baj?
KIRÁLY
Hát baj, az elég van, kedves Terembura. Mert ugyanis ez a bolhapásztor nem tudván megegyezni a kántorral és a kufárral, a kufár a bolhapásztorral és a kántorral, a kántor pedig a kufárral és a bolhapásztorral, vagyis ők hárman nem tudván megegyezni abban, hogy közülük melyik legyen a király, nekem tovább is a trónuson kell maradnom.
TEREMBURA
Szüntelen, felség.
KIRÁLY
A feleségem jobban érzi magát?
TEREMBURA
Még sírdogál.
KIRÁLY
Urus jött hozzá?
TEREMBURA
Most is mellette van.
KIRÁLY
S mért sírdogál?
TEREMBURA
Úgy véli, hogy a bolhapásztor meg tudott egyezni a kántorral és a kufárral, a kufár a bolhapásztorral és a kántorral, a kántor pedig a kufárral és a bolhapásztorral, vagyis ők hárman meg tudtak egyezni abban, hogy közülük melyik legyen a király.
KIRÁLY
Értem.
TEREMBURA
Ennek folytán szolgálónak készülődik, s emiatt sírdogál.
KIRÁLY
Menj és szaladj tehát, s mondd meg neki, hogy…
TEREMBURA
Folytatja, s menet közben mondja …a bolhapásztor nem tudott megegyezni a kántorral és a kufárral… Az ajtóból hirtelen visszafordul. Most jut eszembe: én is hoztam egy hírt!
KIRÁLY
No!
TEREMBURA
Ismét itt van Gyógyiából a királyi követ.
KIRÁLY
Aj jaj! Az a dugók miatt jött!
TEREMBURA
Miféle dugók miatt?
KIRÁLY
Azzal a gyógyi királlyal nekem a dugók ügyében egyezségem van. Ennek értelmében, ha üveges italt küldünk egymásnak ajándékba, a dugókat mindig visszaküldjük.
TEREMBURA
Nem azért jött, azt mondja.
KIRÁLY
Hanem?
TEREMBURA
Hanem azt mondja, hogy Kikiri őfelsége már öreg lévén és gyermektelen, az utód kiválasztása szorgosnak látszik. Elővették tehát a törvényt, amely úgy szól, hogy ilyen állapotban csak egy bolhapásztor vagy egy kántor, vagy pedig egy kufár lehet az örökös. Mivel azonban Gyógyia olyan ország, hogy efféle mesterségeket ott senki sem űz, a király arra kér téged, hogy küldenél neki egy bolhapásztort, egy kántort és egy kufárt.
KIRÁLY
És egy sáfárt.
TEREMBURA
Az van neki, felség!
KIRÁLY
No, jól van. Majd keresünk mindegyikből egyet-egyet. Csak eredj, s vigasztald meg a kedves feleségemet.
TEREMBURA
Meg fog történni, felség. Megfordul, hogy kimenjen, de hőkölve visszalép.
BENKE
A Terembura orra előtt belép. Deli legény, a nyakában bőrharisnya s a kezében bot, mely zöld leveleket hajtott. Adjon Isten!
KIRÁLY
Üdvözlünk, fiam. Hát hogy s mint van a barátom, Kikiri király?
BENKE
Nem ismerem Kikirit.
KIRÁLY
Hát nem az ő követe vagy te?!
BENKE
Nem. Én Hetfü Benke vagyok.
TEREMBURA
Várj odakünn!
BENKE
Ott sem, itt sem.
HÁRMAN
| Ajh, de hetyke |
| Ez a Benke! |
KIRÁLY
Mit akarsz?
BENKE
Mindent!
KIRÁLY
De mégis?
BENKE
Hét esztendővel ezelőtt a tarisnyámba tettem a földnek és az égnek a kincsét, s elindultam szerencsét próbálni. S ahogy mentem, vándoroltam, egyszer találkoztam egy fehér szakállas emberrel, aki így szólt hozzám: „Én vagyok a világ lelke, fiam; s te csak menj és vándorolj. Semmitől meg ne rettenj, hanem csak a botot figyeld, ami a kezedben van. Mert az a bot egyszer rügyeket fog hajtani. Amikor pedig azok a rügyek kihajtanak, akkor állj meg. Lesz ott bal felől egy palota, abba a palotába a zöld leveles bottal menj bé, mert ott te király leszel.”
KIRÁLY
Ezért jöttél tehát?
BENKE
Ezért.
KIRÁLY
No, Terembura! Mit szólasz ehhez?
TEREMBURA
Nem tudok mondani semmit, úgy leesett nekem az állam.
KIRÁLY
A bolhapásztorhoz, a kántorhoz és a kufárhoz. Hát ti?
HÁRMAN
Mi megyünk Gyógyiába!
KIRÁLY
Hát akkor velünk mi lesz, Benke fiam?
BENKE
Téged meghagylak, uram, mert emberség ködlik benned; s a kincseidet is, ha vannak. De mivel puliszkakirály vagy, amint látom, a királyságnak emelj kalapot. Vagyis menj el ahhoz a Kikiri barátodhoz, s ott éldegélj boldogan a kedves családoddal együtt.
KIRÁLY
Nem bánom, Benke fiam. Legalább visszaviszem Kikirinek a dugókat, mind a hetet.
TEREMBURA
S hát velem mi lesz?
BENKE
Te elmész, Terembura, a szélhántó emberekhez, s ott a disznók pásztora leszel. De mindig felelned kell a disznóknak, amikor azok az esőben szaladnak hazafelé, s mondják:
| Ha előre tudtam vóna, |
| Vóna, vóna, |
| Köpönyeget hoztam vóna, |
| Vóna, vóna. |
TEREMBURA
Mit feleljek nekik?
BENKE
Hát, amit a malacok szoktak.
KIRÁLY
„Én is”, azt szokták.
BENKE
No, mind mondjátok, hadd feleljen Terembura!
MIND
| Ha előre tudtam vóna, |
| Vóna, vóna, |
| Köpönyeget hoztam vóna, |
| Vóna, vóna. |
TEREMBURA
Én is, én is, én is!
BENKE
Meg fog történni, felség. Elmegy.
KIRÁLY
Nagyot sóhajt. Jaj, Istenem s még valaki!
HÁRMAN
Mi baj, felséges urunk?
KIRÁLY
Hát bizony, csupa gond ez az én egész életem. Lám, itt van az én barátom, annak a mesés Gyógyiának a királya, aki most tőlem kér egy bolhapásztort, egy kántort és egy kufárt. Mit tudjak csinálni!? Fosszam meg magam s az országot három ilyen derék embertől?! Ha valamelyik közülük király is lesz abban a mesés Gyógyiában?!
RÖFFENTYŰ
Ne bánkódjék, felséges urunk. Inkább mi elmegyünk oda.
KIRÁLY
Csakugyan elmennétek?
HÁRMAN
Szívesen!
KIRÁLY
Köszönöm nektek, atyámfiai. Úgy megnyugodott a lelkem, mint Gyógyiában a disznópásztoré, amikor este hiány nélkül szaladnak hazafelé a disznói. Tudjátok, mit mondanak olyankor Gyógyiában a disznók?
HÁRMAN
Nem tudjuk, felség.
KIRÁLY
Hát azt mondják, hogy:
| Ha előre tudtam vóna, |
| Vóna, vóna, |
| Köpönyeget hoztam vóna, |
| Vóna, vóna. |
S mit mondanak a malacok?
HÁRMAN
Én is, én is, én is.
Függöny
A hivatkozás helye
A mesejátékot először Balázs Ádám adta közre a Forrás 1981. novemberi (11.) számában. Tamási Áron hagyatékában fennmaradt egy korábbi változata Baraboly király címmel, amely a szerző feljegyzése szerint 1954-ben készült.