Tűzálló Pál*

Rádióelőadásra írott mesejáték
1955


Szereplő személyek
NAGY GALAGONYA KIRÁLY
TEKETÓRIA KIRÁLYNÉ
ZSUZSKA, a lányuk
CZINKE PÁL
CITERÁS
INAS
AJTÓNÁLLÓ
HAJDÚ

A király és a királyné, ebéd végeztén, asztalnál ülnek. Az udvari muzsikus citerán játszik nekik, s majd kedveskedve énekli.

 

 
Hegyen megyen henderi,
 
Hátán viszi kenderit.
 
Ha nem szánnám henderit,
 
Meggyújtanám kenderit.

 

KIRÁLY

Megrázza az asztali csengőt. Elég lesz az andalításból, citerás mester! Az ebédnek végire járunk, s ha a feleségem, a királyné asszony, szintén úgy gondolja, akkor elmehetsz. A királynéhoz. Úgy gondolod-e, kedves Teketória?

KIRÁLYNÉ

Tőlem elmehet a citerás, felséges király uram.

CITERÁS

Igenis. Elmegy.

KIRÁLY

Ismét megrázza a csengőt. Hol vagy, asztali inasom?

INAS

Itt vagyok, felséges uram, a felséged háta mögött.

KIRÁLY

Hát miért állasz te az én hátam mögött?!

INAS

Azért, felség, hogy ételben-italban rögtön szolgálatodra lehessek.

KIRÁLY

No, jól van, de most mondám, hogy a végire járunk az ebédnek. Vagyis ha a feleségem, a királyné asszony, szintén úgy gondolja, akkor te is elmehetsz. A királynéhoz. Úgy gondolod-e, kedves Teketória?

KIRÁLYNÉ

Tőlem elmehet az asztali inas is, felséges király uram.

INAS

Igenis. Elmegy.

KIRÁLY

No, ketten maradtunk, Teketória.

KIRÁLYNÉ

Elegen vagyunk mi ketten is. Nem gondolja kend?

KIRÁLY

Magunknak elegen, az igaz. De hát az ember emberek között él. Mivel hát úgy vagyunk teremtve: s aztán kötelesség is, kedves feleség.

KIRÁLYNÉ

Kötelesség?! Hát kend a király, a Nagy Galagonya! Azt tehetjük, amit akarunk! S mi mégis úgy élünk ebben a nagy palotában, mint valami rabságban! Tele vagyunk bajjal-gonddal, s mindenféle gézengúz emberekkel. Az egyik itt citerázik, a másik amott leselkedik. S kend úgy beszél valahánnyal, mintha nem is szolgákkal beszélne, hanem valami nagy urakkal.

KIRÁLY

Éppen te mondád, kedves feleségem, hogy én vagyok a király, a Nagy Galagonya! Hát azért van minden így, mert nem akarnám, hogy aztán az utókor rosszat beszéljen rólam. Hadd mondják, hogy emberséges, nagy király volt az a Galagonya király.

KIRÁLYNÉ

Emberséges?! Hát emberséges király az olyan, aki a feleségével alig is tölt valami időt?

KIRÁLY

Ejnye, hát most is együtt vagyunk, Teketória.

KIRÁLYNÉ

Együtt vagyunk?! Fogadni mernék, hogy kend mindjárt szundítani tér.

KIRÁLY

Csakugyan szundítok egyet, anyjok!

KIRÁLYNÉ

Ugye mondtam!

KIRÁLY

Abba a süppedékes székbe, amott ni, abba beleereszkedem. Megindul. Ejh, beh jó lesz. Leül, nyög. Így ni… Hát te nem szundítasz, anyjok?

KIRÁLYNÉ

Tudja kend, hogy én nem érek rá. Ezt a sok drága miegymást le kell az asztalról szednem, s aztán, brrr, jön a mosogatás!

KIRÁLY

Hát azért tartom én azt a töméntelen szolgálót, hogy te mosogass?

KIRÁLYNÉ

Szolgáló, szolgáló! De mit csinálok, ha aztán eltördösik az aranytányérokat?! Ugye, hogy a múltkor is potty az egyik. Hát inkább leszedem én, s elmosom én!

KIRÁLY

Jól van, nem szólok a dolgodba. Én mindenesetre nyugszom egy kis ideig. Ha aztán el találnék szundítani, csendességben legyen az egész palota. Hallottad-e?

KIRÁLYNÉ

Meglesz a csend, ne búsuljon.

 

A macska dorombolni kezd. Egy-egy tányérnak, késnek és villának a zaja hallik, majd kedves és tréfás altató muzsika hangzik.

 

KIRÁLY

Már hortyog.

KIRÁLYNÉ

Miközben szedi le az asztalt, halkan dudorászik.

 

    Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
    Nem söpri meg többet az én gyönge karom.

 

Az ének és a zene egészen elhalkul, majdnem elhal. Ebben a szünetben a király hortyogása hallik, a macska dorombolása és a tányérok koccanása.

 

KIRÁLYNÉ

Folytatja.

 

    Udvarom közepin egy arany…

 

Az „arany” szóra egy tányér a földre esik, és nagy csörömpöléssel eltörik.

 

KIRÁLY

A szendergésből felriad. Mi az?! Mi az?!

KIRÁLYNÉ

Semmi. Csak szundikáljon kend.

KIRÁLY

Nem semmi, mert igen csörömpölt.

KIRÁLYNÉ

Hát egy tányér a földre esett.

KIRÁLY

Aranytányér?

KIRÁLYNÉ

Tudja kend, hogy nincs más.

KIRÁLY

Ejh, anyjok, anyjok! Hát azért tartom én azt a töméntelen szolgálót, hogy te vagdosd a földhöz azokat az aranytányérokat?! No mindegy. Úgyis elvitte a kutya az én szundikálásomat.

 

Künn az udvaron nagyon ugat a kutya.

 

KIRÁLYNÉ

Hallja kend, a kutya úgyis felébresztette volna.

KIRÁLY

Nézz ki az ablakon, mit fog az a kutya.

 

Ablak nyílik.

 

KIRÁLYNÉ

Nem hallgatsz, te Murok! Ki bujkál ott az áléban?

KIRÁLY

Ugyan, anyjok! Ki bujkálna ilyenkor, ott a lugasban? Nyilván csak szellő lebbenti a lombokat, vagy madár szökdécsel az ágak között.

KIRÁLYNÉ

De bizony bujkál ott valaki, felséges férjem uram.

KIRÁLY

Kiálts egyet!

KIRÁLYNÉ

Kiált. Hohé, ki bujkál abban a lugasban?!

ZSUZSKA

Kívülről a hangja. Én vagyok.

KIRÁLYNÉ

Te vagy, Zsuzska?

KIRÁLY

Ki az, anyjok?

KIRÁLYNÉ

A felséged leánya, Zsuzska.

KIRÁLY

Ejnye, ha bujkál: akkor az én leányom, ha pedig valami dicséretes dolgot művel, akkor a tiéd? No, jó. Szólj hát az én leányomnak, hogy jöjjön csak ide.

KIRÁLYNÉ

Az ablakon át. Atyád parancsa: gyere be!

ZSUZSKA

Kívülről jövet. Megyek, de ne legyetek szigorúak.

KIRÁLY

Jön?

KIRÁLYNÉ

Már jön.

KIRÁLY

Nem rossz kislány ez, lelkemre mondom.

KIRÁLYNÉ

Csak akaratos és rakoncátlan.

KIRÁLY

Hát aztán? Gyermek!

KIRÁLYNÉ

Nohát, amikor én voltam ekkora, akkor már kend sugdosott a fülembe. Csakhogy felséged arra már nem emlékszik.

KIRÁLY

Ajh, dehogynem!

ZSUZSKA

Belép. Kezit csókolom!

KIRÁLY

Gyere csak ide, Zsuzska! Állj ide elém!

ZSUZSKA

Itt vagyok, atyám.

KIRÁLYNÉ

Milyen ruha van rajtad, kislányom?!

ZSUZSKA

Hát ilyen kis nyári ruha, anyácskám.

KIRÁLY

Ne ruházzatok most. Nyári ruhácska van rajta, mert nyár van. Nohát. Most nem a ruháról van szó, hanem másról. Vagyis felelj nekem, kedves kislányom, hogy miért bujkáltál te a lugasban?

ZSUZSKA

Miért?

KIRÁLY

Igen. Miért?

ZSUZSKA

Az igazat mondjam?

KIRÁLY

Bizony, a színtiszta igazat.

ZSUZSKA

El akartam menni a virágos mezőre, hogy ott virágot szedjek. El akartam osonni a lugason keresztül: vagyis el akartam szökni hazulról.

KIRÁLYNÉ

Nem rossz kislány ez.

KIRÁLY

Nem hát! Mi volna abban rossz, ha valaki virágot akar szedni a réten?

KIRÁLYNÉ

Nem valaki, Nagy Galagonya! Hanem egy királykisasszony! Ki hallott olyant, hogy egy király leánya elinduljon egyedül a virágos rétre?!

KIRÁLY

Nem mondom, hogy szokott dolog volna, az igaz. De hát, ami sohasem volt, annak is meg kell egyszer történnie. Mi fenyegeti őt, ott a virágos réten? Medve talán, vagy oroszlán?

ZSUZSKA

Csak virágok vannak ott, és pillangók, sok szörnyűség, esetleg vérszomjas tücsök, s akkora sáskák, mint a sárkány.

KIRÁLY

Nevet. Milyen tücsök? Mondd még egyszer!

ZSUZSKA

Vérszomjas tücsök!

KIRÁLY

Hát nem kedves gyerek ez, anyjok?

KIRÁLYNÉ

Kedves, kedves, de mi lesz, ha valami kóbor haramia vagy illetlen fickó meglátja őt a virágos réten?

KIRÁLY

No, Zsuzska! Mi lesz akkor?

ZSUZSKA

Lehúzom magam a virágok közé.

KIRÁLY

Hallod, anyjok! Lehúzza magát a virágok közé, s olyan lesz maga is, mint egy virág. Meg sem ismeri a haramia, hanem csak azt mondja: „Ejh, be szép virágok vannak ezen a réten!”

KIRÁLYNÉ

S ha le akarja szakítani?

ZSUZSKA

Akkor elfutok.

KIRÁLYNÉ

S ha utolér téged?

ZSUZSKA

Olyan haramia nincs!

KIRÁLY

Én is azt mondom, hogy olyan haramia nincs. Mert mi történik? Jön, jön a haramia, andalog szépen a virágos réten. Egyszer hát meglátja a legszebb virágot, s odalépeget, hogy leszakítsa. De ahogy nyújtaná a kezét a haramia, hát a virág egyszerre felugrik, amitől a haramia úgy megijed, hogy talán meg is hal menten.

KIRÁLYNÉ

Így képzeli a Nagy Galagonya király.

KIRÁLY

Így.

KIRÁLYNÉ

Na, jó. De aztán, aki csinálja a bajt, az el is igazítja! Vagyis kend felel mindenért, ami esetleg történni fog.

KIRÁLY

Aki felelni tud az egész országért, talán egy gyerekért is tud.

KIRÁLYNÉ

Csakhogy egy leányért nehezebb, felség!

KIRÁLY

Nehezebb, nem nehezebb: megteszi Nagy Galagonya. Zsuzskához. Elmehetsz, Zsuzska!

ZSUZSKA

Köszönöm, atyám. Elmegy.

KIRÁLY

Megrázza a csengőt, majd kiált. Ajtónálló!

AJTÓNÁLLÓ

Beugrik. Parancsoljon, felség.

KIRÁLY

Mondd meg az udvarbírónak, hogy a királykisasszony elment a virágos rétre. Küldjön utána egy szemfüles hajdút, aki tisztes távolból vigyázzon reá. De észrevétlenül, hallod-e?! S meg ne háborítsa kedves leányomat, csak ha nagy-nagy baj fenyegetné az ő testi és lelki épségét. Értetted-e?

AJTÓNÁLLÓ

Igenis, felség. Elmegy.

 

Muzsika kezdődik: lengén, röppenve megy Zsuzska a virágos rét felé, majd dongók kezdenek dongani, tücskök szólnak, sáskák hegedülnek, és madarak énekelnek.

 

ZSUZSKA

Megérkezett a virágos rétre, dalol.

 

    Aki engem szívből szeret,
    Könnyen a rabjává tehet.
    Szeress engem szívedből,
    Két fekete szemedből.

 

PÁL

Meghallotta az éneket, a távolból odakiált. Halljunk oda!

ZSUZSKA

Jesszusom! Valaki meglátott!

PÁL

Énekelve közeledik.

 

    Gyere hozzám szép madárka!
    Nem zárlak én galickába,
    Mikor tetszik, elrepülhetsz,
    Ha kedved lesz, visszajöhetsz.

 

Csend. Csupán tücsökszó hallik, és a sáskák hegedülnek.

 

PÁL

Hol van az a madár?… Hé!… Elrepültél? Tündér voltál?!… Ejnye… No, várj csak, majd megidézlek én téged azzal a kicsi verssel, hogy…

 

    Kicsi leány bujában
    Belebújt a burjánba.

 

ZSUZSKA

Elneveti magát a virágok között.

PÁL

Ugye, hogy itt vagy! Bújj csak elé, onnét a virágok közül!

ZSUZSKA

Előbújik. Azt hiszed, hogy félek?

PÁL

Hát akkor miért bújtál a virágok közé?

ZSUZSKA

Mert nekem úgy tetszett.

PÁL

Egyszóval, nem félsz?

ZSUZSKA

Nem én! Pedig tudom, hogy te ki vagy. Mert te egy haramia vagy.

PÁL

Nem találtad el.

ZSUZSKA

Akkor illetlen fickó vagy.

PÁL

No-no!

ZSUZSKA

Hát akkor ki vagy?

PÁL

Az vagyok, akit látsz. Szegény molnár árva fia.

ZSUZSKA

Ha molnár fia volnál, malomban volnál. De itt ólálkodol a virágos réten. Nem tiszta dolog ez!

PÁL

Nevet. Tiszta ez, arany madaram. Tiszta bizony, mint a harmat.

ZSUZSKA

Aki esküdözik, hamar hazudozik.

PÁL

Nézz a szemembe!

ZSUZSKA

Fekete.

PÁL

De nem látod benne, hogy igazat mondok?

ZSUZSKA

Látom, nem látom, szóból ért az ember. Mit keresel te ezen a virágos réten?

PÁL

Kincset.

ZSUZSKA

Kincset?

PÁL

Igen. Találtam is.

ZSUZSKA

Hol van?

PÁL

Itt van a te becses személyedben.

ZSUZSKA

Egyszer kincs, máskor arany madár. Hát még mi?

PÁL

Minden! A csillag libegő fénye, a hold bűbájos igézete! A hajnal felderítő öröme és a csillogó gyöngyös harmat! A virág üdesége és a szívem reménye.

ZSUZSKA

Sóhajtva. Ajh-ajh!…

PÁL

Ajh-ajh, bizony.

ZSUZSKA

Mindent halomra gyűjthetsz, ami szép. Úgysem ér az semmit, hiszen még azt sem tudod, hogy ki vagyok.

PÁL

Minden, ami szép és boldogító!

ZSUZSKA

De hogy kinek vagyok a lánya! Nem érted?

PÁL

Bárkinek, nekem mindegy.

ZSUZSKA

Hátha az apám… az apám harangozó?

PÁL

Segítek neki harangot húzni.

ZSUZSKA

S hátha király?

PÁL

Miért nem mondod mindjárt, hogy maga a kínai császár?

ZSUZSKA

Úgy hát neked mindegy.

PÁL

Nekem igen.

ZSUZSKA

Hát akkor?

PÁL

Akkor, akkor… Mit is énekeltél legelőször? „Aki engem szívből szeret, könnyen a rabjává tehet.” Ugye, azt énekelted?

ZSUZSKA

Azt.

PÁL

Hát akkor én téged szívből szeretlek!

ZSUZSKA

Csak ennyi?

PÁL

S most meg is csókollak!

ZSUZSKA

Védekezve felkiált. Ne bánts!

 

Muzsika: Zsuzska boldog ijedelemmel fut, szalad.

 

PÁL

Zsuzska után kiált. Megállj, madaram!

 

Muzsika elhal.

 

HAJDÚ

Dörren a hangja, és jön. Mit csináltál, gazember?

PÁL

No-né! Jön a király hajdúja!

HAJDÚ

Elment az eszed, te szerencsétlen? Mit követtél el?!

PÁL

A király hajdúja vagy, vagy a liliomok őrzője? Folytasd a hivatalodat, s ne üsd az orrodat a szívembe!

HAJDÚ

Még te oktatsz engem, nyavalyás?

PÁL

Nyavalyás az, aki oktalanságot tesz.

HAJDÚ

A király parancsát teszem.

PÁL

Nem hiszem.

HAJDÚ

No, ha nem hiszed, gyere a király elé!

PÁL

Jó.

HAJDÚ

Mars előre!

 

Muzsika: Pál és a hajdú mennek a mezőn, árkon-bokron, mennek a király elé.

 

AJTÓNÁLLÓ

Belép a királyhoz. Felség!

KIRÁLY

No, mi az, te ajtónálló?

AJTÓNÁLLÓ

Itt van a hajdú s egy réti fiú.

KIRÁLY

Micsoda réti fiú?

AJTÓNÁLLÓ

Fogta a virágos réten.

KIRÁLY

Ereszd be őket.

AJTÓNÁLLÓ

Kinyitja az ajtót. Belépni!

 

Pál s a hajdú belépnek, az ajtónálló kimegy, az ajtó becsukódik.

 

HAJDÚ

Felséges uram, királyom, jelentem alássan, hogy mint kiküldött hajdú, ezt a vétkes fiút hoztam.

KIRÁLY

Honnan?

HAJDÚ

A virágos mezőről.

KIRÁLY

Ajh-ajh, az nagy baj, de lássuk, hogy mekkora.

HAJDÚ

Felség…

KIRÁLY

Várj-várj, majd én kérdezek. Pálhoz. Hát, fiú, ki vagy te?

PÁL

Czinke Pál, felség.

KIRÁLY

S mi vagy te?

PÁL

Árva molnárfiú, felség.

KIRÁLY

Mit kerestél te a virágos mezőn?

PÁL

Kincset.

KIRÁLY

Találtál-e?

PÁL

Igen.

KIRÁLY

S hol Van?

PÁL

Elfutott.

KIRÁLY

Elfutott? Hát milyen kincs volt az?

PÁL

Egy kislány volt, felség. Szép, mint a mezők virága, harmat módján csillogó és okos, bár egy kicsit nyelves.

KIRÁLY

Látom, igen megtetszett neked.

PÁL

Életre-halálra, felség.

KIRÁLY

S kinek a leánya az a kislány?

PÁL

Azt én nem tudom.

KIRÁLY

Megmondjam neked?

PÁL

Hát szíveskedjék megmondani.

KIRÁLY

Abbizony az én kislányom.

 

Csend.

 

KIRÁLY

Látom, megakadt a szavad.

PÁL

A nyakamat a kezedbe ajánlom, felség.

KIRÁLY

Ott van. A hajdúhoz. No, hajdú! Vidd ezt a fiút, és zárd be az elítéltek kamrájába!

HAJDÚ

Igenis, felség. Kimennek.

KIRÁLY

Megrázza a csengőt. Ajtónálló!

AJTÓNÁLLÓ

Belép. Parancsoljon, felség.

KIRÁLY

Jöjjön ide a kislányom!

AJTÓNÁLLÓ

Igenis.

 

Muzsika: élet vagy halál?

 

ZSUZSKA

Belép. Itt vagyok, atyám.

KIRÁLY

A hajdú kezemre adta azt a molnárfiút, aki megháborgatott téged a virágos mezőn.

ZSUZSKA

Engem nem háborgatott meg.

KIRÁLY

Hát mit csinált?

ZSUZSKA

Meg akart csókolni.

KIRÁLY

Mit mondasz?

ZSUZSKA

Nem mindjárt! Előbb a csillag fényének nevezett engem, aztán a hajnal örömének, s majd csillogó harmatnak. Csak azután akart megcsókolni.

KIRÁLY

Csak?!

ZSUZSKA

Csak, csak…

KIRÁLY

S te mit csináltál?

ZSUZSKA

Elfutottam.

KIRÁLY

Úgy hát tetszik neked?

ZSUZSKA

Azért futottam el.

KIRÁLY

Öreg Galagonya vagyok már, de én ezt nem értem semmiképpen. Az egyiknek az esze fut el, a másik maga fut el: mit csináljak? Szólj!

ZSUZSKA

Járja végire, hogy igazat mondott-e az a molnárfiú.

KIRÁLY

Tegyem próbára?

ZSUZSKA

Tedd.

KIRÁLY

Hát jó. Öltözzél hamar hajdúnak, s állítsd elém azt a fiút. De aztán olyan hajdú légy, mint a parancsolat!

ZSUZSKA

Egy kicsi bajuszt tehetek?

KIRÁLY

Tehetsz, nagyobbat is.

ZSUZSKA

S rangja nem lesz a hajdúnak?

KIRÁLY

Rangja? Káplár! Elég?

ZSUZSKA

A hajdúkáplárt megjátssza hanggal. Felségednek alássan jelentem, hogy a káplári rangot, mint királyi hajdú, ezennel felvettem.

KIRÁLY

Parancsot rögtön végrehajtani!

ZSUZSKA

Igenis. Kimegy.

KIRÁLY

Megrázza a csengőt. Ajtónálló!

AJTÓNÁLLÓ

Belép. Parancsoljon, felség!

KIRÁLY

Hallottad te hírét a Kecskerágó királynak?

AJTÓNÁLLÓ

Hogyne hallottam volna, felséges uram! Beszéltem is olyan emberekkel, akik odavalók voltak, a Kecskerágó király országába. Azt mondják, hogy nagy és hegyes-völgyes birodalom az, s azt is mondják, hogy a nyúlnak is hosszú farka van, s az emberek igen nagy vitézek.

KIRÁLY

Nagy hazug vagy te, ajtónálló. Mert lehet, hogy az a Kecskerágó király nem is létezik.

AJTÓNÁLLÓ

Igenis, felség. A Nagy Galagonyán kívül nem létezik más király.

KIRÁLY

No-no. Annak a Kecskerágó királynak mégis léteznie kell, mert először: nekem jó barátom, másodszor pedig küldött nekem ajándékba egy vitéz hajdúkáplárt, akinek a jövésit várom minden pillantásban.

ZSUZSKA

Érkezőben, káplári hangon. Előre, betyár! Nem a virágos mezőn vagy!

KIRÁLY

No, már itt is van.

AJTÓNÁLLÓ

Hüh, ez daliás legény, felség!

KIRÁLY

Abbizony. Te elmehetsz.

AJTÓNÁLLÓ

Igenis. Elmegy.

KIRÁLY

No, mi van, hajdúkáplár?

ZSUZSKA

Felségednek jelentem, idehoztam ezt a réti fiút.

KIRÁLY

Engedelmes volt?

ZSUZSKA

Mint a bárány.

KIRÁLY

Igaz, Czinke Pál?

PÁL

Mindent elmondtam felségednek. Engedelmesen várom az ítéletet.

KIRÁLY

Mit szólnál ahhoz, ha kegyelmet nyernél?

PÁL

Jobb nekem itt a rabság, mint künn a világban a szabad élet, felség. Mert itt ha rab vagyok is, de annak a közeliben vagyok, akit szeretek.

KIRÁLY

Ez az egy igaz. De ez a hajdúkáplár vigyázni fog reád, hogy túlságosan közel mégse kerülhess hozzá.

PÁL

Reám vigyázhat, de a szívemre nem tud.

KIRÁLY

Annyira szereted őt?

PÁL

Mindent megtennék érte, felség!

KIRÁLY

Tűrnél hideget és meleget?

PÁL

Tűrnék!

KIRÁLY

Bemennél például egy jégverembe, ahol olyan hideg van, hogy mire tízig számolsz, benne a víz is megfagy?

PÁL

Bemennék.

KIRÁLY

S amíg harmincig számol az ember, addig meg tudnál maradni benne?

PÁL

Meg tudnék, felség!

KIRÁLY

Hát átal tudnál-e menni egy háromöles tűzön, melynek a lángja a fejeden átcsap?

PÁL

Átmennék, felség!

KIRÁLY

Te hajdúkáplár!

ZSUZSKA

Parancsolj, uram-királyom!

KIRÁLY

Beteszed ezt a fiút a jégverembe, egyezség szerint, azután pedig átmegy a tűzön. Ha mind a kettőt meg tudja tenni, keresse meg a lányomat, aki itt van a palotában. Zár vagy rejtek ne legyen előtte.

PÁL

S ha megtalálom?

KIRÁLY

Magadnak találtad meg.

PÁL

Köszönöm, felség. Nem egyszer, hanem kétszer megyek át a tűzön! S nemcsak a hideget állom ki abban a jégveremben, hanem kiállom azt is, ha hideg vízzel öntöznek azalatt!

KIRÁLY

Hát akkor kétszer a tűz, s hideg vizet rá. Megértetted, hajdúkáplár?

ZSUZSKA

Igenis, felség: kétszer tűz, s hideg vizet rá!

KIRÁLY

Mehettek.

ZSUZSKA

Előre, bajnok!

 

Kimennek.

 

KIRÁLY

Megrázza a csengőt. Ajtónálló!

AJTÓNÁLLÓ

Belép. Parancsoljon, felség!

KIRÁLY

Jöjjön ide a citerás!

AJTÓNÁLLÓ

Kiált az ajtóból. Citerás!

CITERÁS

A hangja. Itt vagyok, mit akarsz?

AJTÓNÁLLÓ

Hívat a király!

 

Halkan muzsika indul, mely beszéd közben a beszéd mögött áll, máskor pedig hol a víz s hol a tűz próbáját idézi messziről. A citera mindig elöl áll a tréfás énekkel.

 

KIRÁLY

Türelmetlen, kiszól az ajtón. Hol a citerás?

CITERÁS

Itt vagyok, felség!

KIRÁLY

Gyere, pengess nekem valami jót.

CITERÁS

Mit pengessek, fenség?

KIRÁLY

Tréfás legyen, szerelmes legyen: tűz-víz is benne legyen.

CITERÁS

„Halljatok újságot ez életben.” Jó lesz?

KIRÁLY

Hajaj! De milyen jó!

CITERÁS

Pengetni és énekelni kezdi.

 

    Halljatok újságot ez életben,
    Ádámról s Éváról az Édenben.
   
    Egykor megunván magát az Úr,
    Egy darab agyagból Ádámot gyúr.

 

KIRÁLY

Nocsak, gyúrjad! Hadd vacogjon Czinke Pál a jégveremben! S mit szól az Úr, amikor Évát is megszerezte?

CITERÁS

 

    Szólt az Úr: a kertben egy fa vagyon,
    Melyről ha esztek, ütlek agyon.

 

KIRÁLY

S mit mondott Éva Ádámnak az almáról, te citerás?

CITERÁS

 

    Monda Ádámnak: no, egyél te is,
    Hiszen jó édes még a leve is.

 

KIRÁLY

Kiált. Hát a tűz milyen, Czinke Pál?

CITERÁS

Ádám beléharapott az almába, felség!

KIRÁLY

Nevet. Hát akkor megvan a baj!

CITERÁS

Megvan, felség, mert jött az Úr, s akkor:

 

    Éva nagy gyorsan a bokorba fut,
    S Ádám ijedtében melléje bújt.

 

Minden elhallgat, nagy csend.

 

AJTÓNÁLLÓ

Belép. Felség!

KIRÁLY

No, mi az, ajtónálló?

AJTÓNÁLLÓ

Itt van a hajdúkáplár és a réti fiú, felség!

KIRÁLY

Jöjjenek be gyorsan.

 

Bejönnek.

 

ZSUZSKA

Felséges uram-királyom, minden megtörtént.

KIRÁLY

Mi az eredmény?

ZSUZSKA

A vizet-tüzet jól állotta a bajnok.

KIRÁLY

A tüzet is?

ZSUZSKA

Igen, mert ahogy a jégveremben öntözték, mind ráfagyott a víz, s abban a jégburokban könnyen átalment a tűzön.

KIRÁLY

Emmá beszéd! Okos fiú vagy, Cinke Pál!

PÁL

De a királykisasszonyt nem találtam meg, felség. Lehetetlen, hogy itt legyen, ebben a palotában!

KIRÁLY

Pedig itt van, mondom neked.

PÁL

Lehetetlen, felség!

KIRÁLY

Lehetetlen, hogy szívből szeretnéd. Mert ha szívből szeretnéd, akkor megtaláltad volna!

ZSUZSKA

Bizony, mert aki őt a szívéből szereti, könnyen a rabjává teheti.

PÁL

Felség!

KIRÁLY

No, mit akarsz mondani, bajnok?

PÁL

Azt akarom mondani, hogy ha már nem találtam meg a királykisasszonyt, akkor megelégszem egy káplárral is. Ezzel a hajdúkáplárral, aki mellettem áll.

KIRÁLY

Szóljon a káplár!

ZSUZSKA

Megtarthatom a rangomat is?

PÁL

Megtarthatod, arany madaram.

ZSUZSKA

Akkor parancsolom, hogy kérj meg engem feleségül!

KIRÁLYNÉ

Belép. Mi van itt?

ZSUZSKA

Jesszusom, itt van anyám!

KIRÁLYNÉ

Mi van itt, Nagy Galagonya?

KIRÁLY

Mi volna! Férjhez adom a lányomat.

KIRÁLYNÉ

Csak így? Azt gondolja kend, hogy a mesében vagyunk?

KIRÁLY

Nem gondolom, hanem tudom, sárkány madaram.

KIRÁLYNÉ

Az más. Akkor megkérheti, elviheti.

PÁL

 

    Megkérem hát szívemnek,
    S elviszem őt kincsemnek.

 

KIRÁLY

Legyen a tiéd, bajnok.

 

Vége

 

 

A hivatkozás helye
Jegyzet

Feljegyzések, szerződések igazolják, hogy Tamási valóságos színpadra nem jutván, a báb, a rádió és a film világában próbált tért szerezni írói becsvágyának és anyagi megélhetésének. Kötetünkben is közöljük a Szüntelen király című mesejátékát, amelynek első változatát, a Baraboly király-t 1954-ben írta. Tudjuk, hogy ekkortájt foglalkozott az Árgirus-história megírásával. (A Művelt Nép 195. július 21-i száma adott hírt arról, hogy az Állami Bábszínház felnőtt műsorának írja.) 1954. október 15-én Molnár József, a Bábszínház igazgatója levélben megrendelte az Árgirus-történetet. Az újabb együttműködés mégsem valósult meg. Noha Tamási ebben az évben Kossuth-díjat kapott, ám Molnár elődjét, Bod Lászlót menesztésekor többek között azzal is vádolták, hogy Tamásival és Tatay Sándorral (Kinizsi Pál) a „nacionalizmus” szellemét igyekezett becsempészni a bábszínházba. Érthető tehát, hogy Molnár jó szándéka kevésnek mutatkozott arra, hogy a Búbos vitéz szerzője ismét jelen legyen a Bábszínházban. (Az Árgirus-história terve még egyszer felmerült, amikor 1958-ban rádiójáték írására szerződött Tamási, de ez sem valósult meg.) Tamási a rádió dramaturgiájával is több és hiábavaló együttműködésbe kezdett. A kevesek egyike a Tűzálló Pál, amely mikrofon elé juthatott. Szécsi Ferenc rendezésében 1955. április 4-én sugározta a rádió. Főszereplők: Gombos Katalin, Besztercei Pál, Völcsey Rózsi, Rózsahegyi Kálmán. Az elmúlt évtizedekben a hangjátékot sokszor megismételték. Téved Balázs Ádám, Tamási színpadi művei Ősvigasztalás című, harmadik kötetének gondozója, aki azt írja a könyv jegyzeteiben, hogy „A mesejáték most jelenik meg először nyomtatásban.” (Szépirodalmi Kiadó, 1978., 281. l.) Valójában a mesejátékot a Csillag 1955. júliusi, 7. száma közölte először.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]