Tűzálló Pál*
|
| Hegyen megyen henderi, |
| Hátán viszi kenderit. |
| Ha nem szánnám henderit, |
| Meggyújtanám kenderit. |
KIRÁLY
Megrázza az asztali csengőt. Elég lesz az andalításból, citerás mester! Az ebédnek végire járunk, s ha a feleségem, a királyné asszony, szintén úgy gondolja, akkor elmehetsz. A királynéhoz. Úgy gondolod-e, kedves Teketória?
KIRÁLYNÉ
Tőlem elmehet a citerás, felséges király uram.
CITERÁS
Igenis. Elmegy.
KIRÁLY
Ismét megrázza a csengőt. Hol vagy, asztali inasom?
INAS
Itt vagyok, felséges uram, a felséged háta mögött.
KIRÁLY
Hát miért állasz te az én hátam mögött?!
INAS
Azért, felség, hogy ételben-italban rögtön szolgálatodra lehessek.
KIRÁLY
No, jól van, de most mondám, hogy a végire járunk az ebédnek. Vagyis ha a feleségem, a királyné asszony, szintén úgy gondolja, akkor te is elmehetsz. A királynéhoz. Úgy gondolod-e, kedves Teketória?
KIRÁLYNÉ
Tőlem elmehet az asztali inas is, felséges király uram.
INAS
Igenis. Elmegy.
KIRÁLY
No, ketten maradtunk, Teketória.
KIRÁLYNÉ
Elegen vagyunk mi ketten is. Nem gondolja kend?
KIRÁLY
Magunknak elegen, az igaz. De hát az ember emberek között él. Mivel hát úgy vagyunk teremtve: s aztán kötelesség is, kedves feleség.
KIRÁLYNÉ
Kötelesség?! Hát kend a király, a Nagy Galagonya! Azt tehetjük, amit akarunk! S mi mégis úgy élünk ebben a nagy palotában, mint valami rabságban! Tele vagyunk bajjal-gonddal, s mindenféle gézengúz emberekkel. Az egyik itt citerázik, a másik amott leselkedik. S kend úgy beszél valahánnyal, mintha nem is szolgákkal beszélne, hanem valami nagy urakkal.
KIRÁLY
Éppen te mondád, kedves feleségem, hogy én vagyok a király, a Nagy Galagonya! Hát azért van minden így, mert nem akarnám, hogy aztán az utókor rosszat beszéljen rólam. Hadd mondják, hogy emberséges, nagy király volt az a Galagonya király.
KIRÁLYNÉ
Emberséges?! Hát emberséges király az olyan, aki a feleségével alig is tölt valami időt?
KIRÁLY
Ejnye, hát most is együtt vagyunk, Teketória.
KIRÁLYNÉ
Együtt vagyunk?! Fogadni mernék, hogy kend mindjárt szundítani tér.
KIRÁLY
Csakugyan szundítok egyet, anyjok!
KIRÁLYNÉ
Ugye mondtam!
KIRÁLY
Abba a süppedékes székbe, amott ni, abba beleereszkedem. Megindul. Ejh, beh jó lesz. Leül, nyög. Így ni… Hát te nem szundítasz, anyjok?
KIRÁLYNÉ
Tudja kend, hogy én nem érek rá. Ezt a sok drága miegymást le kell az asztalról szednem, s aztán, brrr, jön a mosogatás!
KIRÁLY
Hát azért tartom én azt a töméntelen szolgálót, hogy te mosogass?
KIRÁLYNÉ
Szolgáló, szolgáló! De mit csinálok, ha aztán eltördösik az aranytányérokat?! Ugye, hogy a múltkor is potty az egyik. Hát inkább leszedem én, s elmosom én!
KIRÁLY
Jól van, nem szólok a dolgodba. Én mindenesetre nyugszom egy kis ideig. Ha aztán el találnék szundítani, csendességben legyen az egész palota. Hallottad-e?
KIRÁLYNÉ
Meglesz a csend, ne búsuljon.
A macska dorombolni kezd. Egy-egy tányérnak, késnek és villának a zaja hallik, majd kedves és tréfás altató muzsika hangzik.
KIRÁLY
Már hortyog.
KIRÁLYNÉ
Miközben szedi le az asztalt, halkan dudorászik.
| Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom, |
| Nem söpri meg többet az én gyönge karom. |
Az ének és a zene egészen elhalkul, majdnem elhal. Ebben a szünetben a király hortyogása hallik, a macska dorombolása és a tányérok koccanása.
KIRÁLYNÉ
Folytatja.
| Udvarom közepin egy arany… |
Az „arany” szóra egy tányér a földre esik, és nagy csörömpöléssel eltörik.
KIRÁLY
A szendergésből felriad. Mi az?! Mi az?!
KIRÁLYNÉ
Semmi. Csak szundikáljon kend.
KIRÁLY
Nem semmi, mert igen csörömpölt.
KIRÁLYNÉ
Hát egy tányér a földre esett.
KIRÁLY
Aranytányér?
KIRÁLYNÉ
Tudja kend, hogy nincs más.
KIRÁLY
Ejh, anyjok, anyjok! Hát azért tartom én azt a töméntelen szolgálót, hogy te vagdosd a földhöz azokat az aranytányérokat?! No mindegy. Úgyis elvitte a kutya az én szundikálásomat.
Künn az udvaron nagyon ugat a kutya.
KIRÁLYNÉ
Hallja kend, a kutya úgyis felébresztette volna.
KIRÁLY
Nézz ki az ablakon, mit fog az a kutya.
Ablak nyílik.
KIRÁLYNÉ
Nem hallgatsz, te Murok! Ki bujkál ott az áléban?
KIRÁLY
Ugyan, anyjok! Ki bujkálna ilyenkor, ott a lugasban? Nyilván csak szellő lebbenti a lombokat, vagy madár szökdécsel az ágak között.
KIRÁLYNÉ
De bizony bujkál ott valaki, felséges férjem uram.
KIRÁLY
Kiálts egyet!
KIRÁLYNÉ
Kiált. Hohé, ki bujkál abban a lugasban?!
ZSUZSKA
Kívülről a hangja. Én vagyok.
KIRÁLYNÉ
Te vagy, Zsuzska?
KIRÁLY
Ki az, anyjok?
KIRÁLYNÉ
A felséged leánya, Zsuzska.
KIRÁLY
Ejnye, ha bujkál: akkor az én leányom, ha pedig valami dicséretes dolgot művel, akkor a tiéd? No, jó. Szólj hát az én leányomnak, hogy jöjjön csak ide.
KIRÁLYNÉ
Az ablakon át. Atyád parancsa: gyere be!
ZSUZSKA
Kívülről jövet. Megyek, de ne legyetek szigorúak.
KIRÁLY
Jön?
KIRÁLYNÉ
Már jön.
KIRÁLY
Nem rossz kislány ez, lelkemre mondom.
KIRÁLYNÉ
Csak akaratos és rakoncátlan.
KIRÁLY
Hát aztán? Gyermek!
KIRÁLYNÉ
Nohát, amikor én voltam ekkora, akkor már kend sugdosott a fülembe. Csakhogy felséged arra már nem emlékszik.
KIRÁLY
Ajh, dehogynem!
ZSUZSKA
Belép. Kezit csókolom!
KIRÁLY
Gyere csak ide, Zsuzska! Állj ide elém!
ZSUZSKA
Itt vagyok, atyám.
KIRÁLYNÉ
Milyen ruha van rajtad, kislányom?!
ZSUZSKA
Hát ilyen kis nyári ruha, anyácskám.
KIRÁLY
Ne ruházzatok most. Nyári ruhácska van rajta, mert nyár van. Nohát. Most nem a ruháról van szó, hanem másról. Vagyis felelj nekem, kedves kislányom, hogy miért bujkáltál te a lugasban?
ZSUZSKA
Miért?
KIRÁLY
Igen. Miért?
ZSUZSKA
Az igazat mondjam?
KIRÁLY
Bizony, a színtiszta igazat.
ZSUZSKA
El akartam menni a virágos mezőre, hogy ott virágot szedjek. El akartam osonni a lugason keresztül: vagyis el akartam szökni hazulról.
KIRÁLYNÉ
Nem rossz kislány ez.
KIRÁLY
Nem hát! Mi volna abban rossz, ha valaki virágot akar szedni a réten?
KIRÁLYNÉ
Nem valaki, Nagy Galagonya! Hanem egy királykisasszony! Ki hallott olyant, hogy egy király leánya elinduljon egyedül a virágos rétre?!
KIRÁLY
Nem mondom, hogy szokott dolog volna, az igaz. De hát, ami sohasem volt, annak is meg kell egyszer történnie. Mi fenyegeti őt, ott a virágos réten? Medve talán, vagy oroszlán?
ZSUZSKA
Csak virágok vannak ott, és pillangók, sok szörnyűség, esetleg vérszomjas tücsök, s akkora sáskák, mint a sárkány.
KIRÁLY
Nevet. Milyen tücsök? Mondd még egyszer!
ZSUZSKA
Vérszomjas tücsök!
KIRÁLY
Hát nem kedves gyerek ez, anyjok?
KIRÁLYNÉ
Kedves, kedves, de mi lesz, ha valami kóbor haramia vagy illetlen fickó meglátja őt a virágos réten?
KIRÁLY
No, Zsuzska! Mi lesz akkor?
ZSUZSKA
Lehúzom magam a virágok közé.
KIRÁLY
Hallod, anyjok! Lehúzza magát a virágok közé, s olyan lesz maga is, mint egy virág. Meg sem ismeri a haramia, hanem csak azt mondja: „Ejh, be szép virágok vannak ezen a réten!”
KIRÁLYNÉ
S ha le akarja szakítani?
ZSUZSKA
Akkor elfutok.
KIRÁLYNÉ
S ha utolér téged?
ZSUZSKA
Olyan haramia nincs!
KIRÁLY
Én is azt mondom, hogy olyan haramia nincs. Mert mi történik? Jön, jön a haramia, andalog szépen a virágos réten. Egyszer hát meglátja a legszebb virágot, s odalépeget, hogy leszakítsa. De ahogy nyújtaná a kezét a haramia, hát a virág egyszerre felugrik, amitől a haramia úgy megijed, hogy talán meg is hal menten.
KIRÁLYNÉ
Így képzeli a Nagy Galagonya király.
KIRÁLY
Így.
KIRÁLYNÉ
Na, jó. De aztán, aki csinálja a bajt, az el is igazítja! Vagyis kend felel mindenért, ami esetleg történni fog.
KIRÁLY
Aki felelni tud az egész országért, talán egy gyerekért is tud.
KIRÁLYNÉ
Csakhogy egy leányért nehezebb, felség!
KIRÁLY
Nehezebb, nem nehezebb: megteszi Nagy Galagonya. Zsuzskához. Elmehetsz, Zsuzska!
ZSUZSKA
Köszönöm, atyám. Elmegy.
KIRÁLY
Megrázza a csengőt, majd kiált. Ajtónálló!
AJTÓNÁLLÓ
Beugrik. Parancsoljon, felség.
KIRÁLY
Mondd meg az udvarbírónak, hogy a királykisasszony elment a virágos rétre. Küldjön utána egy szemfüles hajdút, aki tisztes távolból vigyázzon reá. De észrevétlenül, hallod-e?! S meg ne háborítsa kedves leányomat, csak ha nagy-nagy baj fenyegetné az ő testi és lelki épségét. Értetted-e?
AJTÓNÁLLÓ
Igenis, felség. Elmegy.
Muzsika kezdődik: lengén, röppenve megy Zsuzska a virágos rét felé, majd dongók kezdenek dongani, tücskök szólnak, sáskák hegedülnek, és madarak énekelnek.
ZSUZSKA
Megérkezett a virágos rétre, dalol.
| Aki engem szívből szeret, |
| Könnyen a rabjává tehet. |
| Szeress engem szívedből, |
| Két fekete szemedből. |
PÁL
Meghallotta az éneket, a távolból odakiált. Halljunk oda!
ZSUZSKA
Jesszusom! Valaki meglátott!
PÁL
Énekelve közeledik.
| Gyere hozzám szép madárka! |
| Nem zárlak én galickába, |
| Mikor tetszik, elrepülhetsz, |
| Ha kedved lesz, visszajöhetsz. |
Csend. Csupán tücsökszó hallik, és a sáskák hegedülnek.
PÁL
Hol van az a madár?… Hé!… Elrepültél? Tündér voltál?!… Ejnye… No, várj csak, majd megidézlek én téged azzal a kicsi verssel, hogy…
| Kicsi leány bujában |
| Belebújt a burjánba. |
ZSUZSKA
Elneveti magát a virágok között.
PÁL
Ugye, hogy itt vagy! Bújj csak elé, onnét a virágok közül!
ZSUZSKA
Előbújik. Azt hiszed, hogy félek?
PÁL
Hát akkor miért bújtál a virágok közé?
ZSUZSKA
Mert nekem úgy tetszett.
PÁL
Egyszóval, nem félsz?
ZSUZSKA
Nem én! Pedig tudom, hogy te ki vagy. Mert te egy haramia vagy.
PÁL
Nem találtad el.
ZSUZSKA
Akkor illetlen fickó vagy.
PÁL
No-no!
ZSUZSKA
Hát akkor ki vagy?
PÁL
Az vagyok, akit látsz. Szegény molnár árva fia.
ZSUZSKA
Ha molnár fia volnál, malomban volnál. De itt ólálkodol a virágos réten. Nem tiszta dolog ez!
PÁL
Nevet. Tiszta ez, arany madaram. Tiszta bizony, mint a harmat.
ZSUZSKA
Aki esküdözik, hamar hazudozik.
PÁL
Nézz a szemembe!
ZSUZSKA
Fekete.
PÁL
De nem látod benne, hogy igazat mondok?
ZSUZSKA
Látom, nem látom, szóból ért az ember. Mit keresel te ezen a virágos réten?
PÁL
Kincset.
ZSUZSKA
Kincset?
PÁL
Igen. Találtam is.
ZSUZSKA
Hol van?
PÁL
Itt van a te becses személyedben.
ZSUZSKA
Egyszer kincs, máskor arany madár. Hát még mi?
PÁL
Minden! A csillag libegő fénye, a hold bűbájos igézete! A hajnal felderítő öröme és a csillogó gyöngyös harmat! A virág üdesége és a szívem reménye.
ZSUZSKA
Sóhajtva. Ajh-ajh!…
PÁL
Ajh-ajh, bizony.
ZSUZSKA
Mindent halomra gyűjthetsz, ami szép. Úgysem ér az semmit, hiszen még azt sem tudod, hogy ki vagyok.
PÁL
Minden, ami szép és boldogító!
ZSUZSKA
De hogy kinek vagyok a lánya! Nem érted?
PÁL
Bárkinek, nekem mindegy.
ZSUZSKA
Hátha az apám… az apám harangozó?
PÁL
Segítek neki harangot húzni.
ZSUZSKA
S hátha király?
PÁL
Miért nem mondod mindjárt, hogy maga a kínai császár?
ZSUZSKA
Úgy hát neked mindegy.
PÁL
Nekem igen.
ZSUZSKA
Hát akkor?
PÁL
Akkor, akkor… Mit is énekeltél legelőször? „Aki engem szívből szeret, könnyen a rabjává tehet.” Ugye, azt énekelted?
ZSUZSKA
Azt.
PÁL
Hát akkor én téged szívből szeretlek!
ZSUZSKA
Csak ennyi?
PÁL
S most meg is csókollak!
ZSUZSKA
Védekezve felkiált. Ne bánts!
Muzsika: Zsuzska boldog ijedelemmel fut, szalad.
PÁL
Zsuzska után kiált. Megállj, madaram!
Muzsika elhal.
HAJDÚ
Dörren a hangja, és jön. Mit csináltál, gazember?
PÁL
No-né! Jön a király hajdúja!
HAJDÚ
Elment az eszed, te szerencsétlen? Mit követtél el?!
PÁL
A király hajdúja vagy, vagy a liliomok őrzője? Folytasd a hivatalodat, s ne üsd az orrodat a szívembe!
HAJDÚ
Még te oktatsz engem, nyavalyás?
PÁL
Nyavalyás az, aki oktalanságot tesz.
HAJDÚ
A király parancsát teszem.
PÁL
Nem hiszem.
HAJDÚ
No, ha nem hiszed, gyere a király elé!
PÁL
Jó.
HAJDÚ
Mars előre!
Muzsika: Pál és a hajdú mennek a mezőn, árkon-bokron, mennek a király elé.
AJTÓNÁLLÓ
Belép a királyhoz. Felség!
KIRÁLY
No, mi az, te ajtónálló?
AJTÓNÁLLÓ
Itt van a hajdú s egy réti fiú.
KIRÁLY
Micsoda réti fiú?
AJTÓNÁLLÓ
Fogta a virágos réten.
KIRÁLY
Ereszd be őket.
AJTÓNÁLLÓ
Kinyitja az ajtót. Belépni!
Pál s a hajdú belépnek, az ajtónálló kimegy, az ajtó becsukódik.
HAJDÚ
Felséges uram, királyom, jelentem alássan, hogy mint kiküldött hajdú, ezt a vétkes fiút hoztam.
KIRÁLY
Honnan?
HAJDÚ
A virágos mezőről.
KIRÁLY
Ajh-ajh, az nagy baj, de lássuk, hogy mekkora.
HAJDÚ
Felség…
KIRÁLY
Várj-várj, majd én kérdezek. Pálhoz. Hát, fiú, ki vagy te?
PÁL
Czinke Pál, felség.
KIRÁLY
S mi vagy te?
PÁL
Árva molnárfiú, felség.
KIRÁLY
Mit kerestél te a virágos mezőn?
PÁL
Kincset.
KIRÁLY
Találtál-e?
PÁL
Igen.
KIRÁLY
S hol Van?
PÁL
Elfutott.
KIRÁLY
Elfutott? Hát milyen kincs volt az?
PÁL
Egy kislány volt, felség. Szép, mint a mezők virága, harmat módján csillogó és okos, bár egy kicsit nyelves.
KIRÁLY
Látom, igen megtetszett neked.
PÁL
Életre-halálra, felség.
KIRÁLY
S kinek a leánya az a kislány?
PÁL
Azt én nem tudom.
KIRÁLY
Megmondjam neked?
PÁL
Hát szíveskedjék megmondani.
KIRÁLY
Abbizony az én kislányom.
Csend.
KIRÁLY
Látom, megakadt a szavad.
PÁL
A nyakamat a kezedbe ajánlom, felség.
KIRÁLY
Ott van. A hajdúhoz. No, hajdú! Vidd ezt a fiút, és zárd be az elítéltek kamrájába!
HAJDÚ
Igenis, felség. Kimennek.
KIRÁLY
Megrázza a csengőt. Ajtónálló!
AJTÓNÁLLÓ
Belép. Parancsoljon, felség.
KIRÁLY
Jöjjön ide a kislányom!
AJTÓNÁLLÓ
Igenis.
Muzsika: élet vagy halál?
ZSUZSKA
Belép. Itt vagyok, atyám.
KIRÁLY
A hajdú kezemre adta azt a molnárfiút, aki megháborgatott téged a virágos mezőn.
ZSUZSKA
Engem nem háborgatott meg.
KIRÁLY
Hát mit csinált?
ZSUZSKA
Meg akart csókolni.
KIRÁLY
Mit mondasz?
ZSUZSKA
Nem mindjárt! Előbb a csillag fényének nevezett engem, aztán a hajnal örömének, s majd csillogó harmatnak. Csak azután akart megcsókolni.
KIRÁLY
Csak?!
ZSUZSKA
Csak, csak…
KIRÁLY
S te mit csináltál?
ZSUZSKA
Elfutottam.
KIRÁLY
Úgy hát tetszik neked?
ZSUZSKA
Azért futottam el.
KIRÁLY
Öreg Galagonya vagyok már, de én ezt nem értem semmiképpen. Az egyiknek az esze fut el, a másik maga fut el: mit csináljak? Szólj!
ZSUZSKA
Járja végire, hogy igazat mondott-e az a molnárfiú.
KIRÁLY
Tegyem próbára?
ZSUZSKA
Tedd.
KIRÁLY
Hát jó. Öltözzél hamar hajdúnak, s állítsd elém azt a fiút. De aztán olyan hajdú légy, mint a parancsolat!
ZSUZSKA
Egy kicsi bajuszt tehetek?
KIRÁLY
Tehetsz, nagyobbat is.
ZSUZSKA
S rangja nem lesz a hajdúnak?
KIRÁLY
Rangja? Káplár! Elég?
ZSUZSKA
A hajdúkáplárt megjátssza hanggal. Felségednek alássan jelentem, hogy a káplári rangot, mint királyi hajdú, ezennel felvettem.
KIRÁLY
Parancsot rögtön végrehajtani!
ZSUZSKA
Igenis. Kimegy.
KIRÁLY
Megrázza a csengőt. Ajtónálló!
AJTÓNÁLLÓ
Belép. Parancsoljon, felség!
KIRÁLY
Hallottad te hírét a Kecskerágó királynak?
AJTÓNÁLLÓ
Hogyne hallottam volna, felséges uram! Beszéltem is olyan emberekkel, akik odavalók voltak, a Kecskerágó király országába. Azt mondják, hogy nagy és hegyes-völgyes birodalom az, s azt is mondják, hogy a nyúlnak is hosszú farka van, s az emberek igen nagy vitézek.
KIRÁLY
Nagy hazug vagy te, ajtónálló. Mert lehet, hogy az a Kecskerágó király nem is létezik.
AJTÓNÁLLÓ
Igenis, felség. A Nagy Galagonyán kívül nem létezik más király.
KIRÁLY
No-no. Annak a Kecskerágó királynak mégis léteznie kell, mert először: nekem jó barátom, másodszor pedig küldött nekem ajándékba egy vitéz hajdúkáplárt, akinek a jövésit várom minden pillantásban.
ZSUZSKA
Érkezőben, káplári hangon. Előre, betyár! Nem a virágos mezőn vagy!
KIRÁLY
No, már itt is van.
AJTÓNÁLLÓ
Hüh, ez daliás legény, felség!
KIRÁLY
Abbizony. Te elmehetsz.
AJTÓNÁLLÓ
Igenis. Elmegy.
KIRÁLY
No, mi van, hajdúkáplár?
ZSUZSKA
Felségednek jelentem, idehoztam ezt a réti fiút.
KIRÁLY
Engedelmes volt?
ZSUZSKA
Mint a bárány.
KIRÁLY
Igaz, Czinke Pál?
PÁL
Mindent elmondtam felségednek. Engedelmesen várom az ítéletet.
KIRÁLY
Mit szólnál ahhoz, ha kegyelmet nyernél?
PÁL
Jobb nekem itt a rabság, mint künn a világban a szabad élet, felség. Mert itt ha rab vagyok is, de annak a közeliben vagyok, akit szeretek.
KIRÁLY
Ez az egy igaz. De ez a hajdúkáplár vigyázni fog reád, hogy túlságosan közel mégse kerülhess hozzá.
PÁL
Reám vigyázhat, de a szívemre nem tud.
KIRÁLY
Annyira szereted őt?
PÁL
Mindent megtennék érte, felség!
KIRÁLY
Tűrnél hideget és meleget?
PÁL
Tűrnék!
KIRÁLY
Bemennél például egy jégverembe, ahol olyan hideg van, hogy mire tízig számolsz, benne a víz is megfagy?
PÁL
Bemennék.
KIRÁLY
S amíg harmincig számol az ember, addig meg tudnál maradni benne?
PÁL
Meg tudnék, felség!
KIRÁLY
Hát átal tudnál-e menni egy háromöles tűzön, melynek a lángja a fejeden átcsap?
PÁL
Átmennék, felség!
KIRÁLY
Te hajdúkáplár!
ZSUZSKA
Parancsolj, uram-királyom!
KIRÁLY
Beteszed ezt a fiút a jégverembe, egyezség szerint, azután pedig átmegy a tűzön. Ha mind a kettőt meg tudja tenni, keresse meg a lányomat, aki itt van a palotában. Zár vagy rejtek ne legyen előtte.
PÁL
S ha megtalálom?
KIRÁLY
Magadnak találtad meg.
PÁL
Köszönöm, felség. Nem egyszer, hanem kétszer megyek át a tűzön! S nemcsak a hideget állom ki abban a jégveremben, hanem kiállom azt is, ha hideg vízzel öntöznek azalatt!
KIRÁLY
Hát akkor kétszer a tűz, s hideg vizet rá. Megértetted, hajdúkáplár?
ZSUZSKA
Igenis, felség: kétszer tűz, s hideg vizet rá!
KIRÁLY
Mehettek.
ZSUZSKA
Előre, bajnok!
Kimennek.
KIRÁLY
Megrázza a csengőt. Ajtónálló!
AJTÓNÁLLÓ
Belép. Parancsoljon, felség!
KIRÁLY
Jöjjön ide a citerás!
AJTÓNÁLLÓ
Kiált az ajtóból. Citerás!
CITERÁS
A hangja. Itt vagyok, mit akarsz?
AJTÓNÁLLÓ
Hívat a király!
Halkan muzsika indul, mely beszéd közben a beszéd mögött áll, máskor pedig hol a víz s hol a tűz próbáját idézi messziről. A citera mindig elöl áll a tréfás énekkel.
KIRÁLY
Türelmetlen, kiszól az ajtón. Hol a citerás?
CITERÁS
Itt vagyok, felség!
KIRÁLY
Gyere, pengess nekem valami jót.
CITERÁS
Mit pengessek, fenség?
KIRÁLY
Tréfás legyen, szerelmes legyen: tűz-víz is benne legyen.
CITERÁS
„Halljatok újságot ez életben.” Jó lesz?
KIRÁLY
Hajaj! De milyen jó!
CITERÁS
Pengetni és énekelni kezdi.
| Halljatok újságot ez életben, |
| Ádámról s Éváról az Édenben. |
| Egykor megunván magát az Úr, |
| Egy darab agyagból Ádámot gyúr. |
KIRÁLY
Nocsak, gyúrjad! Hadd vacogjon Czinke Pál a jégveremben! S mit szól az Úr, amikor Évát is megszerezte?
CITERÁS
| Szólt az Úr: a kertben egy fa vagyon, |
| Melyről ha esztek, ütlek agyon. |
KIRÁLY
S mit mondott Éva Ádámnak az almáról, te citerás?
CITERÁS
| Monda Ádámnak: no, egyél te is, |
| Hiszen jó édes még a leve is. |
KIRÁLY
Kiált. Hát a tűz milyen, Czinke Pál?
CITERÁS
Ádám beléharapott az almába, felség!
KIRÁLY
Nevet. Hát akkor megvan a baj!
CITERÁS
Megvan, felség, mert jött az Úr, s akkor:
| Éva nagy gyorsan a bokorba fut, |
| S Ádám ijedtében melléje bújt. |
Minden elhallgat, nagy csend.
AJTÓNÁLLÓ
Belép. Felség!
KIRÁLY
No, mi az, ajtónálló?
AJTÓNÁLLÓ
Itt van a hajdúkáplár és a réti fiú, felség!
KIRÁLY
Jöjjenek be gyorsan.
Bejönnek.
ZSUZSKA
Felséges uram-királyom, minden megtörtént.
KIRÁLY
Mi az eredmény?
ZSUZSKA
A vizet-tüzet jól állotta a bajnok.
KIRÁLY
A tüzet is?
ZSUZSKA
Igen, mert ahogy a jégveremben öntözték, mind ráfagyott a víz, s abban a jégburokban könnyen átalment a tűzön.
KIRÁLY
Emmá beszéd! Okos fiú vagy, Cinke Pál!
PÁL
De a királykisasszonyt nem találtam meg, felség. Lehetetlen, hogy itt legyen, ebben a palotában!
KIRÁLY
Pedig itt van, mondom neked.
PÁL
Lehetetlen, felség!
KIRÁLY
Lehetetlen, hogy szívből szeretnéd. Mert ha szívből szeretnéd, akkor megtaláltad volna!
ZSUZSKA
Bizony, mert aki őt a szívéből szereti, könnyen a rabjává teheti.
PÁL
Felség!
KIRÁLY
No, mit akarsz mondani, bajnok?
PÁL
Azt akarom mondani, hogy ha már nem találtam meg a királykisasszonyt, akkor megelégszem egy káplárral is. Ezzel a hajdúkáplárral, aki mellettem áll.
KIRÁLY
Szóljon a káplár!
ZSUZSKA
Megtarthatom a rangomat is?
PÁL
Megtarthatod, arany madaram.
ZSUZSKA
Akkor parancsolom, hogy kérj meg engem feleségül!
KIRÁLYNÉ
Belép. Mi van itt?
ZSUZSKA
Jesszusom, itt van anyám!
KIRÁLYNÉ
Mi van itt, Nagy Galagonya?
KIRÁLY
Mi volna! Férjhez adom a lányomat.
KIRÁLYNÉ
Csak így? Azt gondolja kend, hogy a mesében vagyunk?
KIRÁLY
Nem gondolom, hanem tudom, sárkány madaram.
KIRÁLYNÉ
Az más. Akkor megkérheti, elviheti.
PÁL
| Megkérem hát szívemnek, |
| S elviszem őt kincsemnek. |
KIRÁLY
Legyen a tiéd, bajnok.
Vége
A hivatkozás helye
Feljegyzések, szerződések igazolják, hogy Tamási valóságos színpadra nem jutván, a báb, a rádió és a film világában próbált tért szerezni írói becsvágyának és anyagi megélhetésének. Kötetünkben is közöljük a Szüntelen király című mesejátékát, amelynek első változatát, a Baraboly király-t 1954-ben írta. Tudjuk, hogy ekkortájt foglalkozott az Árgirus-história megírásával. (A Művelt Nép 195. július 21-i száma adott hírt arról, hogy az Állami Bábszínház felnőtt műsorának írja.) 1954. október 15-én Molnár József, a Bábszínház igazgatója levélben megrendelte az Árgirus-történetet. Az újabb együttműködés mégsem valósult meg. Noha Tamási ebben az évben Kossuth-díjat kapott, ám Molnár elődjét, Bod Lászlót menesztésekor többek között azzal is vádolták, hogy Tamásival és Tatay Sándorral (Kinizsi Pál) a „nacionalizmus” szellemét igyekezett becsempészni a bábszínházba. Érthető tehát, hogy Molnár jó szándéka kevésnek mutatkozott arra, hogy a Búbos vitéz szerzője ismét jelen legyen a Bábszínházban. (Az Árgirus-história terve még egyszer felmerült, amikor 1958-ban rádiójáték írására szerződött Tamási, de ez sem valósult meg.) Tamási a rádió dramaturgiájával is több és hiábavaló együttműködésbe kezdett. A kevesek egyike a Tűzálló Pál, amely mikrofon elé juthatott. Szécsi Ferenc rendezésében 1955. április 4-én sugározta a rádió. Főszereplők: Gombos Katalin, Besztercei Pál, Völcsey Rózsi, Rózsahegyi Kálmán. Az elmúlt évtizedekben a hangjátékot sokszor megismételték. Téved Balázs Ádám, Tamási színpadi művei Ősvigasztalás című, harmadik kötetének gondozója, aki azt írja a könyv jegyzeteiben, hogy „A mesejáték most jelenik meg először nyomtatásban.” (Szépirodalmi Kiadó, 1978., 281. l.) Valójában a mesejátékot a Csillag 1955. júliusi, 7. száma közölte először.