Bor és víz*
|
| Jó a bor már este felé, |
| Mikor úgy szól a kis harang: |
| Bim, bam, bum, |
| Bim, bam, bum!… |
BAJA GYULA
Kőbányász, künn a szőlőben folytatja nagy hangon a dalt.
| Még jobb a bor éjfél felé, |
| Mikor úgy szól a nagy harang: |
| Bim, bám, bum… |
VILMA NÉNI
Hetvenéves, száraz és magas vénasszony; erélyes, mint egy parancsnok. Kend ide üljön le!
BOR DÁVID
Hetvennégy éves; olyan, mint egy vén betyár, ki legtöbbször engedelmeskedik a feleségének, de az engedelmességet lehetőleg tréfába rejti. Hát már azt sem mondhatom, hogy: bim, bám, bum?!
VILMA NÉNI
Már ott állnak ketten az asztal mellett. Azt mondhatja, de idebent. Nem odakünt! Jobb itt ülni, mint a szőlőben ágról ágra járni s mindenütt csak hátráltatni a dolgozókat!
BOR DÁVID
A madarakat hajtottam, te Vilma!
VILMA NÉNI
Ne hajtsa!
BOR DÁVID
Az igaz. Ha téged meglátnak, úgyis elmennek.
VILMA NÉNI
Nagyot kiált. Üljön le!
BOR DÁVID
Lehuttyan egy vedlett nádszékre, s úgy tesz, mintha nagyon elgondolkoznék. Hogy is volt csak…?
VILMA NÉNI
Mi volt hogy?
BOR DÁVID
Hallgasd meg, azon gondolkozom, hogy én ötven esztendeig voltam csősz ebben az urasági szőlőben. Végigszolgáltam egy bárót, egy képviselőt, egy izraelitát s egy vegyes embert. Aztán a tavaly megszabadultam, s a helybéli bizottság két részt adott nekem ebből a felosztott szőlőből. S most, amikor a magam gazdája lettem, félszázad után, most te akarsz iga alá hajtani engem?!
VILMA NÉNI
Hát az magának iga, ha itt urasan elüldögél?
BOR DÁVID
Ülök, ülök, de mit csináljak?
VILMA NÉNI
Tartson félszázados bűnbánatot… De azt sem bánom, ha dudorászik.
BOR DÁVID
Bor nélkül?
VILMA NÉNI
Nem ivott kend eleget hetvennégy esztendeig?
BOR DÁVID
A különbséget talán csak megihatom!?
VILMA NÉNI
Milyen különbséget?
BOR DÁVID
Ötven esztendeig a máséból ittam, s még csak egy évit ittam a magaméból: itt különbség van! Feláll, eltökélten. Adj bort!
VILMA NÉNI
Csakugyan jobb lesz bort adni. Akkor forduljon el! Felvesz egy cserépkancsót az asztalról, s odamegy a hordókhoz, hogy a dugott borból töltsön az öregnek. Nézzen ki az ablakon!
BOR DÁVID
Sejti, miért kell kinéznie. Nézek, jó bőven.
VILMA NÉNI
A demizsonból bort tölt a kancsóba, majd az asztalra teszi. Itt van. Ne sírjon. Kimegy.
BAJA GYULA
Künn a szőlőben kurjant, és elkiáltja magát. Hi-hóó!… Vigyázz, ha jön a vonat!
VILMA NÉNI
Hamar, hamar! Fut az idő!
BOR DÁVID
Megnézte a kancsóban a bort, most lassan, nagy élvezettel iszik.
FINTORI
Rongyos falusi vén cigány, szinte bújva bejön a borházba; nyilván Vilma nénit kileste, de Bor Dávidhoz bizalommal van.
BOR DÁVID
Látja Fintorit, de tovább iszik; csak a kezével int, hogy jöjjön csak bátran. Amikor már ott van a cigány, leteszi a kancsót. Mit csinálsz, ha vissza talál jönni hirtelen a feleségem?
FINTORI
Körülnéz. Megbújok a hordók mögé.
BOR DÁVID
Mit gondolsz, oda nem csaphat az istennyila?
FINTORI
Csaphatna, ha maga itt nem volna.
BOR DÁVID
Nézzünk oda! Hát annyira bízol bennem?
FINTORI
Igen, mert azt a villámot maga elhárítja tőlem.
BOR DÁVID
Nevet. Hát akkor, mielőtt meghalnánk, vigadjunk egy kicsit. Leül, nekihelyezkedik, s inti a cigányt. De csak lassan. Nehogy a feleségem neszét vegye. Úgy, mint a dongó…
FINTORI
Suttogva. Mit?
BOR DÁVID
Hát… azt, hogy: „Félre tőlem, búbánat”…
FINTORI
Játssza.
BOR DÁVID
Énekli.
| Félre tőlem, búbánat, búbánat; |
| Kancsót vágok utánad, utánad!… |
Lassan, de jobban-jobban belehevül a nótába.
| Egész világ csúfjára, csúfjára, |
| Megfujtlak egy pohárba, pohárba!… |
Fintorihoz, ki a hegedűvel bátortalanul megy utána, s lesi a bejáratot is. Húzzad, ne félj semmit!
| Félre tőlem, búbánat, búbánat; |
| Nem érek én több nyárat, több nyárat! |
| Ha érek is, csak hármat, csak hármat; |
| Nem rakok én kővárat, kővárat… |
Iszik egyet, rávág az asztalra.
| Ne bánd, édes virágom, virágom, |
| Hogy így élem világom, világom!… |
FINTORI
Jó fülével meghallotta a jövést, gyorsan beugrik a hordók mögé.
BOR DÁVID
Mintha mi sem történt volna, szilajul folytatja. Éljed te is…
Vilma néni és Bor Jób bejönnek ketten a borházba; Vilma néni elöl. A vénasszony szigorúan, ámulva néz, hogy ez is lehetséges.
BOR DÁVID
Ég-föld nem számít, megállás nélkül folytatja.
| Éljed te is, nem bánom, nem bánom, |
| Szivemből azt kivánom, kivánom. |
VILMA NÉNI
Számon kérve. Hát ez mi?!
BOR DÁVID
Mulatok, babám!
VILMA NÉNI
Bor Jóbhoz. Nézd meg, milyen nagyapád van!
BOR JÓB
Tizenhét éves, jókötésű fiú, az unokájuk. Jó kedve van.
VILMA NÉNI
Egészen kicsap. No, várjon kend!… Vén kutyabetyár!… Mert kieresztem én az egész mustot!… Mérgesen kifelé megy. Ki én!… Kimegy.
BOR DÁVID
Jób, tölts bort nekem! Nagyapádnak!
BOR JÓB
A szemével keresi. Hol van?
BOR DÁVID
Keresd meg! Tán a hordók mögött, egy nagy demizsonban.
BOR JÓB
Benyúl a hordók mögé, megragadja a cigány üstökét, és húzza kifelé.
FINTORI
Fáj neki. Ne húzd a dugómat, jaj-jaj!
BOR JÓB
Kihúzta Fintorit. Ez a demizson, nagyapám?
BOR DÁVID
Kacagva. Abból nem iszom.
BOR JÓB
Elereszti Fintorit, aki előlép a hordó mögül; megtalálja a demizsont, tölt az öregnek.
BOR DÁVID
Te nem iszol?
BOR JÓB
Éppen ez az. Nagyapám nem csinálja jól. Gondoltam, mi ketten megbeszéljük.
BOR DÁVID
Jól van, fogjunk össze. Fintorihoz. Tűnj el valami bokorba, s ott várakozzál. Olyan légy, mint egy tyúktojás!…
BOR JÓB
De megzápulni nem szabad!
FINTORI
Kifelé leskelődve, kimegy.
BOR DÁVID
Nagyon szereti ezt az unokáját. No, mondjad, Jób!
BOR JÓB
Ez, ahogy most van, nincsen jól. Mert egyik felől rendetlenség van; másik felől pedig nagyanyám olyan rendet kényszerít, ami ugyancsak ártalmas.
BOR DÁVID
Mondjad csak, mondjad!
BOR JÓB
Leül, lehetőleg az asztal fejéhez. Mert mi történt? Az történt, hogy a háború végivel gazdátlanul maradott ez az ötholdas urasági szőlő. A bizottság aztán tíz érdemes ember között felosztotta. Nekünk is jutott egy rész belőle, s nagyapámnak kettő.
BOR DÁVID
Ötven esztendeig csőszködtem ebben a szőlőben!
BOR JÓB
El is ismeri mindenki, hogy a két rész megilleti kendet.
BOR DÁVID
Hát akkor mi a baj?
BOR JÓB
Először is, bár unoka vagyok, nagyanyámat kell szóba hoznom.
BOR DÁVID
Vigyázz, oroszlán lakik benne!
BOR JÓB
Éppen ez az! Mert sivatagban jó az oroszlán, de szőlőbe nem való. Nagyanyám pedig itt uralkodik. S nemcsak rajtunk, akik a családban három rész felett rendelkezünk, hanem a többi részesek felett is. Ennek mi lett a következménye? Az lett, hogy bár a pince és a présház közösben maradt, most az első igazi szüretnél mégsem szüretelünk valahányan együtt. Mert Bagoly Károly nincs itt, s Kaszás Lőrinc nincs itt.
BOR DÁVID
No-no, a húsban csont van! Mivel hát az illetők nem nagyanyád miatt tartózkodtak idejönni. Hanem azért, mert Bagoly vasúton ténykedik, Kaszás pedig valahol gyárban.
BOR JÓB
De Buli suszterék sem, Vizi Jánosék sem jöttek velünk szüretelni, pedig azok itt laknak a faluban!
BOR DÁVID
Borka sem jött, Vizi Borka?
BOR JÓB
Nem.
BOR DÁVID
Akkor szív nélkül szüretelünk!
BOR JÓB
S bor nélkül. Nem úgy, mint szokás. Mert azelőtt még a napszámosnak is előírta a bort a szokástörvény, napjában kétszer. De most nagyanyám megtiltotta, hogy egy kortyot is igyék bárki.
BOR DÁVID
Lázadj fel, s igyál! Ott a demizson, s itt a hamis tanú. Magára mutat.
BOR JÓB
Én lopva nem iszom, csak a dolgosokkal együtt. Szabad jogon!
BOR DÁVID
Akkor fordulj a hatósághoz, amely nagyanyád.
BOR JÓB
Ketten.
BOR DÁVID
Ketten essünk el a csatatéren?
BOR JÓB
Együtt meggyőzzük, talán.
BOR DÁVID
Szembe, egyenes úton? Az ötven esztendő nem azt mondja.
BOR JÓB
Hát mit mond?
BOR DÁVID
Ravaszsággal csupán. De akkor is csak te mehetsz elöl.
BOR JÓB
Én mennék, de mivel?
BOR DÁVID
Valami fortéllyal.
BOR JÓB
Hhm… Gondolkozik.
BOR DÁVID
Ilyen korban pezseg az ész. Csak gondolkozzál!
BOR JÓB
Mondok egy vészhírt neki! Olyan vészhírt, hogy valakit a börtönbe zártak, mivel a dolgosoknak nem adott bort a szüret alatt.
BOR DÁVID
Rossz.
BOR JÓB
Miért?
BOR DÁVID
Aki tőlem nem fél, az a tömlöctől sem fél.
BOR JÓB
Hát akkor?
BOR DÁVID
Eleven dolog kell. Mondhatni, halálos. Ami ne velem történjék, mert az nem töri meg. Hanem veled essék meg, a szeme fényivel.
BOR JÓB
Elneveti magát, mert valami eszébe jutott. Hö-höö… Jó lesz…
BOR DÁVID
No?!
BOR JÓB
Vizet iszom, sokat. S attól hirtelen beteg leszek. Odakünn a szőlőben. Aztán béhoznak ide a borházba. S itt már halok meg, szinte. De akkor borral megtérítenek.
BOR DÁVID
Tetszik neki a dolog, nevetve. Siker poraidra!
BOR JÓB
No, ugye, ez jó lesz?
BOR DÁVID
Nagyon jó.
BOR JÓB
De maga aztán kuvik legyen!
BOR DÁVID
Bízd rám!
FINTORI
Lapulva a bejáratnál. Bejöhetek, tekintetes úr?
BOR DÁVID
Legyen szerencsém méltóságodhoz.
BOR JÓB
Már felállt, támolyogva megy kifelé, fogja a homlokát.
BOR DÁVID
Utánaszól. Borogass rá forrásba mártott szőlőlevelet!
FINTORI
Ijedelemmel nézi Jóbot, amint az elmegy mellette s kimegy. Bor Dávidhoz. Mi baja van ennek a drága onokának?
BOR DÁVID
Mellékesen. Kicsit meggyulladott. Int a cigány felé. Gyere, gyere! Küzdjünk a bánat ellen!
FINTORI
Megy, de előbb a hordók mögé les, vizsgálódva.
BOR DÁVID
No, mi az? Nézed a jövendődet?
FINTORI
Odalép az öreghez, miközben helyeslőleg röhög.
BOR DÁVID
Nagyon félsz a feleségemtől?
FINTORI
Talán jobban, mint az enyimtől.
BOR DÁVID
No, akkor húzd el nekünk, hogy: „Én Istenem, minek élek…” De csendesen, mert ismét reánk ütnek.
FINTORI
Az öreg füléhez, halkan játssza.
BOR DÁVID
Lassan, de aztán felejtve magát, egyre erősebben fújja.
| Én Istenem, minek élek, |
| Ha a semmitől is félek… |
Hirtelen eszébe jut. Várj! Mert ha te is rettegsz, akkor nem jól van a szó. No, még egyszer! Elölről kezdi.
| Én Istenem, minek élünk, |
| Ha a semmitől is félünk… |
Tetszik neki a móka, nagy kedvvel folytatja.
| Száraz levél megzörrenik, |
| Bennünk a vér meghidegszik. |
| El is mennénk, itt is ülnénk, |
| Bánatinkból kitérülnénk… |
| Bánataink sokak, nagyok… |
FINTORI
Beugrik a hordók mögé.
BOR DÁVID
Mintha semmi sem történt volna, folytatja.
| Magam gyámoltalan vagyok… |
VILMA NÉNI
Az utolsó sor alatt belép; mérgesen, de láthatólag most nem az öregre.
BOR DÁVID
Bőszen, de nem igaziból. Ki mer engem háborgatni?!
VILMA NÉNI
Vizi Jánosék.
BOR DÁVID
Erre nem számított; a meglepetéstől rögtön feláll, s csodálkozva, rendes hangján. Itt vannak?
VILMA NÉNI
Az egész különítmény. Kenddel akarnak beszélni.
BOR DÁVID
Rögtön visszaül, s mint egy basa. Kéretem őket.
VILMA NÉNI
Lehet, hogy maga kéreti, de én nem engedem.
BOR DÁVID
Nem engeded?
VILMA NÉNI
Nem.
BOR DÁVID
De ők velem akarnak beszélni, angyalom!
VILMA NÉNI
Most nem érünk rá ilyen cifraságra. Ami szükség, azt én megmondtam nekik.
BOR DÁVID
Mit mondtál meg?
VILMA NÉNI
Hogy kerüljék kendet, ha jót akarnak. Mert kend emésztő tüzet fúj ellenük.
BOR DÁVID
De én nem fújok!
VILMA NÉNI
Ha ellenem tud fújni, fújjon ellenük is.
BOR DÁVID
Nem úgy mondtad, ahogy van!
VILMA NÉNI
Nem, hanem jobban, ahogy lenni kéne.
BOR DÁVID
S még mit mondtál?
VILMA NÉNI
Hogy mehetnek. Most mi szüretelünk. S ha végzünk is ma, holnap vasárnap. Az is a miénk. Hétfőn aztán jöhetnek. Most mehetnek.
BOR DÁVID
Elküldted?
VILMA NÉNI
El.
BOR DÁVID
Most mi lesz?
VILMA NÉNI
Nem tud náluk nélkül élni?
BOR DÁVID
Én tudnék, de… Vigyázz!… ők nem tudnak.
Vilma néni a „vigyázz”-ra rögtön hátrafordul, mert az öreg Bor megpillantotta a nyílásban a belépő Viziéket, s arra mondta, hogy „vigyázz”.
Viziék belépnek. Feszült a csend, úgy jönnek előre. Öten vannak: közbül Vizi János áll meg a feleségével; tőlük jobbra Buli suszter a feleségével, Pille Bellával; balra pedig, a hordók felé, Viziék leánya, Borka.
VIZI JÁNOSNÉ
Negyvenöt éves, kövér és hirtelen haragú asszony. Jó napot!
BOR DÁVID
Béke velünk.
VIZI JÁNOS
Előrelép, és kezet fog Bor Dáviddal. Hogy van, Dávid bácsi?
BOR DÁVID
A kézfogásra feláll, aztán visszaül. Hogy vagyok? Várj csak, mindjárt megtudjuk. A feleségéhez. Vilma, hogy vagyok én?
VILMA NÉNI
Mért kérdezi tőlem?!
BOR DÁVID
Te nálamnál mindent jobban tudsz, azért.
A jövevények nevetnek.
VILMA NÉNI
Bizony úgy van kend, mint szüret után a madárijesztő: béhozták a szőlőből a házba, s a madarak nevetnek rajta.
VIZI JÁNOSNÉ
Felpattan. Halljátok! Madaraknak nevez…
VIZI JÁNOS
Rögtön rászól a feleségére. Hallgass, nem azért jöttünk ide!
BOR DÁVID
Úgy van, János; úgy van. Üljön le mindenki, s mondjátok el, hogy minek köszönhetem ezt a szerencsét.
VILMA NÉNI
Kövér szerencsét.
VIZI JÁNOSNÉ
Magára veszi. Ha kövér is vagyok, mi baja véle?! Nem a maga ételein híztam meg!
BOR DÁVID
Vissza, vissza! Nem azért mondá a feleségem kövérnek a szerencsét.
VIZI JÁNOSNÉ
Hanem miért?
BOR DÁVID
Mondd meg, Vilma!
VILMA NÉNI
Azért, mert öten is jöttek.
BOR DÁVID
No, ugye…
Közben mindenki leült, s ki nevetett, ki duzzogott. Vizi János az asztal mellé ül; Buli suszter a hordókkal ellentétes oldalon, a feleségével együtt a heverőre; Vizi Borka pedig a hordó tetejére, mely mögött Fintori kuksol. Csak Vilma néni és Vizi Jánosné maradtak állva.
PILLE BELLA
Ez a suszter felesége: „városi” nőnek van öltözve, tarkán. Amikor Bor Dávid azt mondta, hogy „no, ugye”, akkor rögtön felugrik. Én elmehetek!
BULI SUSZTER
Rákiált. Ülj le, Bella!
VIZI JÁNOSNÉ
Ülj csak le. Éppen úgy a magadén ülsz, mint akárki más ebben a házban.
VIZI JÁNOS
Hát ez az, Dávid bácsi… Mondjuk csak úgy, ahogy van: a békétlenség miatt félrement ez az egész…
VILMA NÉNI
Ti mentetek félre, nem az egész!
BOR DÁVID
Vilma, tisztelettel kérlek, ne szólj most belé.
VILMA NÉNI
Akkor béhívom a fiamat, Mihályt. Ő majd belészól! Indulni akar.
BOR DÁVID
Várj egy kicsit, várj…
VIZI JÁNOS
Csakugyan jobb lenne, ha most Mihály nélkül beszélhetnénk. Tudja mindenki… hogy is mondjam… Mihály megröffen az első igaz szóra, csattogni kezd, s akkor vége az egésznek.
BULI SUSZTER
Gyerünk Mihály nélkül!
BOR DÁVID
Ki kell mondani, ami fáj.
Valahányan kifakadnak, szinte egyszerre mondják.
BULI SUSZTER
Ki mondja, hogy a suszternek nem jár a szőlő?!
PILLE BELLA
Azért, mert városi vagyok…
VIZI JÁNOSNÉ
Rajtunk ne ispánkodjék senki!
VIZI BORKA
Tizenhat éves, szép, kedves lány. Jóbot is vadítják tőlem!
VILMA NÉNI
Azért, mert én rendet tartok!
BOR DÁVID
Rájuk szól. Verebek vagyunk, vagy emberek?!
VIZI JÁNOS
Bízzátok ránk!
Csend lesz.
BOR DÁVID
János öcsém majd mindent elmond. Szólj, János, az összes neviben!
VIZI JÁNOS
Bor Dávidot mi mindnyájan tiszteljük, becsüljük. Úgy az osztásnál, a tavaly nyáron jogosnak ismertük el, mint jelenleg is, hogy ő két részt kapjon. Ennélfogva is, de másrészt, hogy koros-bölcs ember, mind a részesek egyek voltunk abban, hogy ő legyen a fejünk. Amit a szükség is megkívánt volna, mert hiszen a présházat, a pincét és ezen borházat nem lehetett tízfelé vágni, mint magát a birtok-szőlőt. Hanem mindez, valamint a felszerelés közösben maradt, hogy békességben és igazságosan együtt használhassuk.
VIZI JÁNOSNÉ
Együtt, mint egyenlők!
VILMA NÉNI
Magaddal egyenlő vagy: nem elég az neked?!
BOR DÁVID
Mókásan kéri. Hallgassatok… Mutatja. Csak egy percig.
Csend lesz.
VIZI JÁNOS
Szóval, ilyen reményt tápláltunk magunkban. Annál is inkább, mert az indulás biztató volt, mivel közösen örvendezve kezdtük a tavalyi szüretet. Ami ugyan felette gyenge volt, lévén a szőlő más keze munkája, s megdúlt maradék. De hát nem is ezt akarám panaszolni, hanem azt a másik nagyobb bajt, hogy ami jól indult, az is megromlott hamarosan.
BULI SUSZTER
Ki rontotta meg?
VIZI JÁNOSNÉ
Aki ispánkodni akart!
VILMA NÉNI
Ha akart volna, meg is tette volna!
VIZI JÁNOSNÉ
Hát amit velünk csinált, azt minek nevezi maga?!
VILMA NÉNI
Rendnek, vízi babuskám!
VIZI JÁNOSNÉ
Hát ez rend magának, ha az egyik hatalmaskodik a többi felett?! Ahogy maga tette! Rend az, hogy magához dugta a pincekulcsot s a borházkulcsot?! Rend az, hogy kitiltotta a szőlőből a régi jó szokásokat?! Rend az, hogy a szüretelők bort egy kortyot se ihassanak?!
VILMA NÉNI
Nem korcsma ez a terület, hanem szőlő!
VIZI JÁNOSNÉ
Már kifulladva. Hát rend az?!…
VILMA NÉNI
A diadal pecsétje gyanánt óriási nagyot ütve az üres hordóra. Rend!!
FINTORI
Megijed a hordó mögött: nyög egyet, a hegedűje megjajdul.
VIZI BORKA
Rémülten leugrik a hordóról.
Mindenki felugrik a helyéről, Borkára s a hordó felé mered.
VIZI BORKA
A feszült csendben. Nyögött a hordó…
PILLE BELLA
Pendült is, istenuccse! Furcsa hangon!…
BOR DÁVID
Észretér, hogy Fintori üthette ijedtében a zajt; megilletődve nyilatkoztatja ki. Bakhusz szólt! Térj észre, Vilma!
VILMA NÉNI
Ijedtség s harag között megzavarodva. Ki az a Bakhusz?
BOR DÁVID
A bor istene!
BULI SUSZTER
Képzelődés.
BOR DÁVID
Bor istene, Bakhusz, szólalj meg ismét!
FINTORI
Ismét nyög, s megpendíti a hegedűt.
Mindenki bambán húzódik össze, különösen Vilma néni.
BOR MIHÁLY
Negyvennyolc éves, Bor Dávid fia s a Bor Jób apja: abban a pillanatban megjelenik a bejáratnál, s a kaput a második törésre szélesre nyitja. Mögötte Füst Gergely és Baja Gyula hozzák Bor Jóbot: egyik a fejénél fogja, s a másik a lábát. Lassan, lassan… Kímélettel…
VILMA NÉNI
Azt hiszi, meghalt a fiú; a dermedt csendben felkiált és térdre rogy. Az unokám! Az unokám!…
BOR DÁVID
Arra lép; jól megjátssza a sújtottat, kinek most össze kell szednie minden erejét. Meghalt?
FÜST GERGELY
Puttonyos, öreg pásztor, ki a fejénél fogja a fiút. Még nem.
BOR MIHÁLY
Kormányozza a két embert a gyékényheverő felé, amelyen Buli suszter ült a feleségével. Ide tegyétek, ide!… – Amint rendezi a fiút. – Jób, apád szól, fiam …
VIZI BORKA
Csendesen pityereg.
VILMA NÉNI
Félve megy a fiú felé, megnézi az arcát. Él!… Él!… Rögtön tevékeny lesz, gyorsan rendezkedik. Jób, fiacskám… Szépen a fejit!… Jób, fiacskám… A hideg ráz?… Betakarja a báránybőr bundával; a homlokára teszi a kezét. Jaj, beh forró vagy…
Úgy áll mindenki, izgalomban, a fiú felé fordulva, s kicsit jobban feléje is húzódva; várva, hogy mi is történt valóban. Csak Vizi János maradt az asztal mellett, onnét lesve az eseményt.
BOR MIHÁLY
Morc arccal körülnéz, Vizi Jánoson akad meg a szeme. Mi az?! A halált várjátok?
VIZI JÁNOS
A békességet várjuk, nem a rosszat.
BOR DÁVID
A felesége mögött topog megijedve, majd közelebb hajol a fiúhoz. Élne?… Miből látod, hogy él?
VILMA NÉNI
Forró a homloka!
BOR DÁVID
De a szeme… Ha nyitaná… Jób?… Mintha csak most jutna eszébe, hogy elő az ésszel, mert itt komoly a baj. Hát ez nem tréfa! Bor Mihályhoz. Apja vagy! Hát mi lelte a gyereket?!
BOR MIHÁLY
Ha tudnám. Gergely bácsi találta meg.
FÜST GERGELY
Én csak azt láttam, hogy iszik.
VILMA NÉNI
Felcsattan. Ki adott bort az én unokámnak?!
FÜST GERGELY
Vizet ivott.
VILMA NÉNI
Visszatér a heverő mellé, s takargatja a fiút.
BOR DÁVID
Milyen vizet?
FÜST GERGELY
Abból a csobolyóból, ami ott állott a présházban.
BOR DÁVID
Bor Mihályhoz. Fuss, kerítsd elő azt a csobolyót! Utánaszól. Döme is jöjjön!
BOR MIHÁLY
Kimegy.
BOR DÁVID
Füst Gergelyhez. Mondjad!
FÜST GERGELY
Ott az oldalban itta a vizet, nekihuzalkodva nagyon. Amikor mentem az üres puttonnyal, utoljára éppen, hogy a maradékot béhozzam a présbe. Öt perc ha belételhetett, amikor jöttem vissza: s hát, látom, hogy ott fekszik.
BOR DÁVID
Azon a helyen, ahol inni láttad?
FÜST GERGELY
Egy méterrel ha beljebb. Elterülve teljesen. Mintha lebukott volna oda, az oldalos helyen…
Bor Mihály és Bors Döme, a pincemester, gyorsan bejönnek. Bor Mihály egy ötliteres csobolyót hoz.
BOR MIHÁLY
Itt van. Odaadja Bor Dávidnak a csobolyót.
BOR DÁVID
Megrázza az edényt, majd felfordítja. Üres! Füst Gergelyhez. Ebből ivott?
FÜST GERGELY
Elveszi az edényt, megnézi. Ebből.
BOR DÁVID
Bors Döméhez. A présházban állott ez a csobolyó?
BORS DÖME
Ott. Hogy hűvösebb legyen benne a víz.
Mint a vallatásnál, mindenki feszülten figyel, még felállván Vilma néni is.
BOR DÁVID
Bizonyos, hogy víz volt benne?
BORS DÖME
Az már bizonyos!
BOR DÁVID
Mennyi?
BORS DÖME
Úgy három liter, legalább. Amikor Jób kivitte a présházból.
BOR DÁVID
Maga vitte ki?
BORS DÖME
Maga.
BOR DÁVID
S mondott valamit?
BORS DÖME
Azt mondta, hogy valamit inni kell, ha már dolgozik az ember.
BOR DÁVID
Hát akkor nincs rejtély: vizet ivott a gyerek. Három litret!
Moraj és ámuldozó hangok: „Három litret!”
BULI SUSZTER
Éppen elvette Füst Gergelytől a csobolyót, s nézegette; most felfedezi az edény oldalán az írást, s hangosan olvassa. „Aki iszik belőle, váljék egészségére.”
Megrökönyödve néznek a suszter felé.
BOR DÁVID
Mit beszél a suszter?
BULI SUSZTER
Ez van ráírva – Mutatja: „Aki iszik belőle, váljék egészségére.”
BOR DÁVID
De nem a vízre célozva!
BAJA GYULA
Nem ám!
PILLE BELLA
Férjéhez, a suszterhoz. No, látod! Mit jár a szád!
BAJA GYULA
Mert a bortól nem így bukik fel az ember…
FÜST GERGELY
Nem ám!
BOR JÓB
Abban a pillanatban mozdul és felnyög, s mintha mondana valamit.
VILMA NÉNI
Odahajol. Mit mondasz, aranyom?
Várakozó csend.
VILMA NÉNI
Akarsz egy korty vizet?
Az emberek elítélő módon morajlanak meg.
BOR DÁVID
Vizet adnál még neki? Meg akarod ölni?!… Várj! Félrenyomja a feleségét, maga hajlik Jóbhoz. Jób! Fiacskám!… Mi bajod?… Mid fáj?…
BOR JÓB
Nehezen. A víztől…
VIZI JÁNOSNÉ
Mint mond a beteg?
BOR DÁVID
A vizet emlegeti. Visszahajol a fiúhoz. Jób!… Kívánnál valamit?
BOR JÓB
Borka…
FÜST GERGELY
Nagy örömmel. Bort kér!
BAJA GYULA
Borkát mondott!
VIZI JÁNOSNÉ
Borka, menj oda!
VIZI BORKA
Odamegy Jóbhoz, föléje hajol. Édes Jób… Itt vagyok… Kívánnál valamit?
BOR JÓB
Kicsi bort…
VIZI BORKA
Bort kíván!
BOR DÁVID
A feleségéhez. Vilma, hozz bort a gyereknek!
VILMA NÉNI
Miközben mindenki nézi, gyorsan, nagy buzgalommal előkapja a demizsont, s az asztalról elveszi a cserépkorsót. Bort tölt a kis korsóba, sokat. Aztán odaviszi Jóbhoz. Közben, míg Vilma néni ezzel bajlódik, a következő beszéd folyik.
PILLE BELLA
Fura, hogy bort kíván.
BAJA GYULA
Hogyne! A bor erőt ad.
FÜST GERGELY
S gyógyít mindenféle betegséget. Tizennyolcban, amikor az a spanyolnátha volt, akkor is az embereket csak egyedül a bor mentette meg.
VILMA NÉNI
Éppen odaér Jóbhoz. Itt a bor, aranyom… Igyál!
BOR JÓB
Iszik a borból – ivás után még csámcsog is, látszik, hogy jólesett neki.
BOR DÁVID
Adj még neki!
VILMA NÉNI
Akarsz még, aranyom?
BOR JÓB
Kicsit… Iszik jócskán – aztán. Mind… Mind igyanak… Mindenki igyék…
Innét kezdve fokozatosan elevenedik.
BOR DÁVID
Mind iszunk, csak gyógyulj meg.
VILMA NÉNI
Átadja Vizi Borkának a kancsót. Itasd, lelkem, ha még úgy kívánja. Maga feláll, a csobolyót tölcséren teliönti borral, poharakat rak az asztalra, s tölti azokba. Közben a többiek így beszélgetnek.
FÜST GERGELY
Milyen jó lélek ez a gyerek, még betegen is!… Hogy bort adat nekünk…
BOR MIHÁLY
Kicsi korában is, ha volt valamije, mindjárt elosztotta…
VIZI JÁNOSNÉ
Lássátok, így simul ki az élet, akár a víz: amit az egyik elmulaszt, azt a másik kipótolja…
PILLE BELLA
A férjéhez. Te mit pótolsz ki nekem, Nándor?
BULI SUSZTER
Én, neked?
BOR DÁVID
A napot az éjszakával.
Mindenki nevet.
VILMA NÉNI
Megtöltötte a poharakat. Hát akkor mind igyunk!
BOR DÁVID
Várjál, várjál! Odamegy az asztalhoz. Ne sajnáljunk egy szükséges, baráti szót, ha már ilyen szépen mind együtt vagyunk.
Többen: „Halljuk, halljuk!” Közelebb lépnek az asztalhoz, csak Borka nem.
BOR DÁVID
Atyámfiai, nők s férfiak: egészségesek és betegek!
BAJA GYULA
Csak egy van!
BOR DÁVID
A heverő felé mutat, s kedvesen. Azt hiszem, ott kettő…
VIZI BORKA
Nevetve. Onnét kettőnek látszik, Dávid bácsi?
Nevetnek.
BOR DÁVID
Én már ittam egy kicsit, úgy látszik… Szóval, atyámfiai! A föld hepehupás, a szőlőben különösen. S az élet is olyan. S mialatt megyünk az élet dimbjein-dombjain, sok hibát követünk el, magunk ellen, s egymás ellen… De hát azért vagyunk emberek, hogy egymásnak megbocsássunk. Ez a szőlő is, amit tulajdonul nekünk osztottak, a békességet s az összetartást kívánja tőlünk. Ha pedig azt kívánja, adjuk meg neki! Amiben járjanak elöl azok, akik eddig legjobban akaszkodtak egymással: Mihály fiam és Vizi János!
Várakozva néznek Bor Mihályra s Vizi Jánosra.
BOR MIHÁLY
Koccintásra emeli poharát, nehezen mondja. Hát… ha nem a halált várjátok… ahogy mondád is… akkor a jobb munka végett… a jövendő miatt legyen úgy, hogy… Hirtelen Vizi János félé. Szervusz, János!
VIZI JÁNOS
Poharát emeli. Szervusz, Mihály!
Sokan kiáltják: „Éljenek a barátok!”
BULI SUSZTER
Kezdi, s mindnyájan éneklik.
| Igyunk itt, mert van mit, |
| Jó gazda lakik itt. |
| Igyunk hát a jóért, |
| A megmondott szóért. |
Mind kiisszák a poharat.
BOR JÓB
Már félig ül, a lány haját simogatja, a fülét is megfogja.
BOR DÁVID
Ismét tölteni kezd a poharakba, s miközben tölt. Hogy van a beteg, Borka?
VIZI BORKA
Jobbacskán.
BOR DÁVID
Adj neki, amit kíván.
VIZI BORKA
Annyira még nincs jól.
Mindenki nevet ezen.
BOR DÁVID
Töltés közben, jókedvvel mondja.
| Nincsen e világon gyönyörűbb élet, |
| Mint ha a kancsóból foly az ítélet. |
FÜST GERGELY
Ha már ennyiben vagyunk, a jövőben is így kéne.
BAJA GYULA
Így, a munkában is.
BORS DÖME
Együtt eredményesebb is, az biztos.
BOR DÁVID
Éppen végzett a töltéssel; megfordul a csobolyóval, s jelentősen. Mondok valamit!
Többen: „Halljuk!”
BOR DÁVID
Régebben volt egy igen jó szokás. Sok helyen ma is megvan. Az a jó szokás az volt, hogy akinek egy tájon volt a szőlleje, az a nép mind együtt gondozta a szőlőt. Egy tudással s egy munkával. A szüretet is együtt tartották. Úgy mondták az ilyenekről, hogy „hegyközségben” vannak.
BOR JÓB
A szó megüti a fülét, hirtelen felül. Miben vannak?!
FÜST GERGELY
Tudom én azt.
BOR DÁVID
Szabályzatuk volt nekik, amit mindenkinek bé kellett tartani. Szent György napján választottak maguknak egy hegymestert, aki kormányozta őket; s két hegybírót, akik az igazságra felügyeltek.
BOR JÓB
A lábát is földre teszi a heverőn. Fel, ha fel.
BORS DÖME
Mi is megtehetjük azt?
BAJA GYULA
Úgy hiszem, akadálya nincs. Hacsak… Bor Jóbra néz – hacsak…
BOR JÓB
Gyermekesen, de izgalomban nyújtja az ujját.
BULI SUSZTER
Alakítsuk meg a „hegyközséget”!
BAJA GYULA
Várjunk, várjunk! Ez a Jób fiú mondani akar valamit.
Mind Bor Jóbra néznek, ki már felállt.
BOR JÓB
Amit Dávid nagyapám mond, az meg van egy kicsit száradva. Én azt gondolom, hogy szedjünk friss virágot. Egyszóval ne kössünk most hervadt csokrot, hanem legyünk szőlőszemek, akik egyazon fürtön vannak. Jól és szorosan, mert csak úgy tudnak az időben érni. A többit aztán meglátjuk, amikor mi is, mint a szőlőszemek, egészen megérünk.
Mind: „Úgy van! Úgy van!”
BULI SUSZTER
De mit szól az öreg Bor Dávid?
BOR DÁVID
Én?
BULI SUSZTER
Maga, maga!
BOR DÁVID
Én egy újítással szólok: azzal, hogy jó az ifjú a háznál!
Mind helyeslő módon nevetnek.
BULI SUSZTER
Hát Vilma néni mit szól?
VILMA NÉNI
Ha a férfiak akarják, legyen meg.
PILLE BELLA
Akarjuk! Derültséget arat.
BAJA GYULA
Éljenek az asszonyok!
Egyik-másik felveszi poharát.
BOR DÁVID
No-no, hát a lány?
BOR JÓB
Mindenki derűs meglepetésére. Éljen! A számomra!
Egyszerre jókedvű zajongás támad, amelyben ilyen kiáltások hangzanak: „Éljen apraja-nagyja!” „Éljen Vilma néni!” „Éljen Pille Bella!” „De csak az urával!”
BOR DÁVID
Látom, hogy zavar van az első személyt illetőleg. Éppen azért azt ajánlom, hogy kérdezzük meg Bakhuszt: vajon a tisztelt nők közül kire igyuk ezt az első poharat?!
BULI SUSZTER
Sokan tanácstalanok, de ő elkiáltja magát. Az lesz a legjobb! Kérdezzük meg Bakhuszt!
BOR DÁVID
Akkor nagy csend kívántatik! Amikor megvan a nagy csend, a móka ájtatával mondja. Felelj nekünk, oh Bakhusz: kinek egészségére ürítsük poharunkat?!
FINTORI
A hordók mögül, síri és biztató hangon. Ki megtért bűneiből: Vilma nénire!
Ki meglepődik, ki megszeppen.
BOR JÓB
Elneveti magát.
VILMA NÉNI
Elképedve. Jaj, hát ez ki volt…?!
BOR DÁVID
Oh, Bakhusz! Ha tudsz, s ahogy tudsz, muzsikálj valamit a feleségem tiszteletire!
FINTORI
Ahogy kucorogva lehet, húzni kezdi.
BOR DÁVID
Megismervén a nótát, egyedül énekli.
| Három hordó borom van. |
| Mind a három csapon van. |
| Olyan édes, mint a méz, |
| Ki mit szeret, arra néz. |
Gyere elé, Bakhusz!
FINTORI
Vigyorogva előbújik a hordók mögül. A csodálkozásból mindenki derűbe oldódik.
BOR DÁVID
Koccint a feleségével. Egészségedre, babám! Miután mindnyájan ittak, nyakon öleli a feleségét, s Fintorihoz. No, Bakhusz! Amit elejtettünk, vegyük fel. Énekelni kezdi tovább a dalt, s Fintori húzza.
| Ha erre jársz, be gyere, |
| Mindbe kóstoljál bele… |
Már többen is éneklik az öreggel.
| Azután meg ölelj meg, |
| Tudom, hogy nem bánod meg… |
BOR JÓB
Nem bizony! Átöleli Borkának a nyakát.
BOR DÁVID
Hiíj, hogy táncolhatnám!
FINTORI
Rákezdi a „Bodnártánc” dallamát, majd megkérdi. Tudja ezt kend, tekintetes bácsi?
BOR DÁVID
A bodnárok tánca ez, te Bakhusz! Én ne tudnám!
FINTORI
Ismét húzni kezdi a táncdallamot.
BOR DÁVID
Úgy látszik, kedvet kapott: teletölti a poharát, majd a hegedűszó mellett odamegy az óriási hordóhoz, amely ott áll a jobb sarokban. A hordó tetejéről levesz egy abroncsot, és a borház közepén, egyedül, járni kezdi a „Bodnártánc”-ot.
BULI SUSZTER
Éljen!
Mind kíváncsian, majd gyönyörködve nézik az öreg táncát.
BOR DÁVID
Egy idő múlva; esetleg csak a harmadik szöveges rész előtt. Hol vannak a hegybírák?
VILMA NÉNI
Eredj, Mihály!
BOR MIHÁLY
Szintén vesz egy abroncsot, s odaszól Vizi Jánosnak. Gyere, János.
VIZI JÁNOS
Ugyancsak vesz egy abroncsot. No, lám!
Bor Mihály és Vizi János odaállnak Bor Dávid mellé, ki nem hagyta abba a táncot. Együtt táncolnak hárman.
BOR DÁVID
A tánc harmadik részénél énekli is a szöveget.
| Hej, nem ér ez a legény, |
| Hej, nem ér ez a legény |
| Három piros vadalmát… |
Ismétlésnél az egész társaság énekli a dallam szövegét. Majd végül, a tánc végén, amikor Bor Dávid kihajtja a poharat, nagy ünnepléssel kiabálják: „Éljen a legény!” „Éljen a hegymester!” „Éljenek a hegybírák!”
BOR JÓB
Éljen Bakhusz!
FINTORI
Jólesik neki a fiú kedvessége, s feléje fordulva kezdi játszani.
| Félre tőlem, búbánat, búbánat… |
BOR JÓB
A borház közepébe forgatja az óriási üres hordót, melynek felugrik a tetejébe. Nagy öröm-nevetés kíséri, hogy ennyire meggyógyult a fiú. Ez az öröm-nevetés csak fokozódik, amikor Bor Jób táncolni kezd a hordó tetején; Borka pedig kereken a hordó körül, nyújtogatja fel a karját a fiú felé. S ahogy táncolnak ott ketten, lassan a többiek is táncolni kezdenek a hordó körül, miközben éneklik mind együtt a dalt.
| Félre tőlem, búbánat, búbánat, |
| Kancsót vágok utánad, utánad… |
Függöny
A hivatkozás helye
A szüreti dalokat Domokos Pál Péter gyűjtötte és jegyezte le.
Koreográfus: Juhász Mária.
Varga Imrétől tudjuk (Magyar Nemzet, 1987. október 3.), hogy a szüreti játék megírása az 1951 januárjában megalakult Népművészeti Intézetnek köszönhető. Ez év nyarán az intézet hat-tíz íves füzetsorozatot indított „vers, jelenet, rigmus, táncleírás tartalommal”. Szerkesztők: Láncz Sándor, Kopányi György, Szentpál Mária és Varga Imre. Mint Varga Imre beszámol róla, a szellemi életből kiszorított neves írókkal tárgyaltak egy-egy színpadi jelenet megírásáról. Tamási Áron elfogadta a biztatást, Varga Imre néprajzi tanulmányokat kölcsönzött az írónak, Domokos Pál Péter zenei anyaggal segítette a szüreti játék megszületését. Varga Imre arról is beszámol, hogy Tamási a perc-politikának nem óhajtott megfelelni, miszerint a darabbeli szőlősgazdákat a téeszbe terelje. E tartózkodás miatt Révai József a kiadó felelősségét emlegette, amikor elolvasta a Bor és víz rotaprint példányát. A darab 1951 őszén jelent meg, és Varga Imre közvetítésével Bodó Gábor rendezésében a balatonfüredi szívkórház színjátszó csoportja 1951. december 2-án mutatta be a szerző jelenlétében. Az imént idézett Varga Imre a Magyar Nemzet 1952. január 24-i számában köszönti a Bor és víz megszületését, s mint megjegyzi: a műkedvelő mozgalom ezer és ezer csoportjának jelenthet fontos értéket. A recenzens az elvi harcosságot számon kérte Tamási játékától. Áttételesebben ugyan, de az időnek tetszelgően éberkedett, és hasonlóan vélekedett Ungvári Tamás is, s mint írta: a „szőlőszemek megérésének” folyamatát szerette volna látni a további Tamási-darabokban (Csillag, 1952. szeptember).
A játék utóéletéről Tamásinak 1953 közepén, művei sorsáról való feljegyzéseiből értesülhetünk. „Bor és víz – Egyfelvonásos formájában megjelent a Népművészeti Intézetnél. A Rádió kérésére daljátékot írtam belőle. A daljátékot kétszer írtam újjá, a lektorátussal egyetértésben. Végül Szirmai kidobta a műsorból.” (Szirmai: Szirmai István, a későbbi nagy hatalmú kultúrpolitikus.)
A szerző jegyzete: „A szüretről és a szőlőgazdálkodásról általános leírás olvasható a Néprajzi Múzeum Értesítőjében. XXX. évfolyam, 1938-as kötetben.
Forrásmunkákkal, lejegyzésekkel Domokos Pál Péter állott segítségemre.”