Görgeteg*

Emlékezés egy székely népmesére
1933


Szereplők
JÁNOS
JULISKA
PAP
PAPNÉ
ROKKANT
ASSZONY
EGYHÁZFI
KURÁTOR
PRESBITÉRIUM

Történik egy vidéki városban, a református pap utcára néző háza előtt

 

JULISKA

A ház nyitott ajtajában edényeket törölget, körülötte is edények és virágcserepek hevernek, s egy rádió. Énekli.

 

    „Likas a kalapom teteje.
    Kilátszik a hajam belőle,
    Eléggé szégyellem legény létemre - hogy
    likas a kalapom teteje…”

 

JÁNOS

Fiatal mesterlegény; biciklin jön az úton. Az énekre lassít, a leányra még jobban lassít. Amikor odaér egészen a leányhoz, megáll a biciklivel, és földre száll. Legény létire?

JULISKA

Magát hova küldték?

JÁNOS

Akárhová.

JULISKA

Hát akkor menjen akárhová!

JÁNOS

Közeledik a lányhoz. Maga mikor került ide a paphoz?

JULISKA

Jobb lesz, ha maga elkerül innét.

JÁNOS

Azt kérdeztem, hogy mikor került ide?

JULISKA

Tegnapelőtt. Mi baja véle?

JÁNOS

Körülnéz; látszik, hogy észrevett valakit közelíteni az úton; s bosszankodva. A fene ette volna meg! Éppen ide tolják! Ezt a nyesett embert! Csenget a biciklijén. Félre az útból! Itt jő a generális!

 

Elványadt, rongyos asszony egy „férfit” tologat rozoga tolókocsin. A „férfin” elnyűtt katonazubbony van. A két karja és a két lába le van vágva, a szemei helyén vak üreg. Az asszony az ajtó előtt megböki a „férfit”, aki erre vontatott síri hangon mondja.

 

ROKKANT

Szegény nyesett ember vagyok!… Segítsenek valamivel!…

 

Az asszony egy ideig nézi Jánost és Juliskát, aztán tovább tolja a „férfit”.

 

JULISKA

Elszörnyedve. Hát ez ki volt?!

JÁNOS

Egy ember.

JULISKA

Ez magának ember volt!?

JÁNOS

Ember, ember! Hát magának mi volt?

JULISKA

Küszködve, majd szinte sírva. Cégér!

JÁNOS

Hogyhogy cégér?

JULISKA

Nem érti! Úgy, hogy cégér!

JÁNOS

Micsoda cégér?

JULISKA

Hát cégér a kolduláshoz! Nem érti?! Maszkura! Nem ember!

JÁNOS

De én tudom, hogy ember!

JULISKA

De én is tudom, hogy nem ember!

JÁNOS

Hát nem hallotta, hogy még beszélt is?! Azt mondta, hogy szegény nyesett ember vagyok… Nem hallotta! Maga… maga süket!

JULISKA

Én nem vagyok süket! Én hallottam! De azt nem ember mondta! Hanem egy maszkura! A cégér!

JÁNOS

Maga buta! Hát aki beszél, az magának nem ember?

JULISKA

Nem hát! A rádióra mutat, ami ott áll mellette a földön. Ez a szerkezet is beszél, mégsem ember!

JÁNOS

Maga kótya! Hát akkor magának ki az ember?

JULISKA

Maga a kótya, tudja! Mert nekem az az ember, akinek két keze van! Akinek két lába van! S akinek két látó szeme van!

JÁNOS

Maga tiszta bolond!

JULISKA

Maga a tiszta bolond!

JÁNOS

Ember volt, s megvan!

JULISKA

Nincs meg, mert cégér volt!

JÁNOS

Ember volt!

JULISKA

Cégér volt! Sírás előtti dühösséggel. Cégér volt! Az edényt, ami a kezében van, a földhöz vágja; egyre dühösebben a többi edényeket és a cserepeket is vagdosni kezdi a földhöz; a végén egyenesre feláll, és átkozódva. Így törjön engemet is össze az Isten, ha nem cégér volt!

JÁNOS

Éktelen haraggal a biciklit a földhöz veri és összetöri. Engemet is így törjön össze az ördög, ha nem ember volt!

JULISKA

Sírva lerogy a küszöbre.

JÁNOS

Várja meg, amíg jő valaki s megkötözi… Elmegy.

PAPNÉ

Egy nagy edényben liszttel, zacskóban cukorral s kávéval; örvendezve jön, s az ajtó előtt. Juliska! Juliska! Kaptunk lisztet s cukrot s ká- Megdöbbenve. Hát itt mi történt?!

JULISKA

Sír.

PAPNÉ

Juliska! Itt mi történt?!

JULISKA

Szepegve. Erre jött egy mesterlegény, s hozzáveretett velem mindent a földhöz…

PAPNÉ

Hozzáveretett? Egy mesterlegény?!

JULISKA

Az hát.

PAPNÉ

S az hogy történt?

JULISKA

Az úgy, hogy egy asszony errefelé taszított egy cégért, akire az a mesterlegény azt mondta, hogy ember.

PAPNÉ

Reszketve. No és?

JULISKA

S mind azt erősítette, hogy az a cégér ember!

PAPNÉ

Felkacag, aztán egyszerre kitör. Jaj, hogy az a feketefene nem tudott tégedet megenni! Mielőtt idehoztalak volna! A mesterlegényeddel együtt! Aki mind azt erősítette! Hogy az én edényeimet, egy ilyen kicsiség miatt! Jaj, azt a…! Földhöz vágja a kávét s a cukrot, toporzékolva kiszórja mind a lisztet is, s az edényt is odazúgatja a falhoz.

PAP

Temetésre készülőben, palásttal a vállán, ünnepélyesen kijön. Hát itt mi van?

 

A papné ott sír a szolgáló mellett. Nem szól egyik sem.

 

PAP

Mi van itt? Miért sírtok itt rakásra? Hát ez miféle háború, itt a földön? Ki bolondult itt meg?

PAPNÉ

Szepegve. Ez a lány mind összetörte az edényeimet s a cserepeimet… Egy kicsiség miatt…

PAP

Hát ezt a kávét s ezt a lisztet?!

JULISKA

Azt a tiszteletes asszony, egy kicsiség miatt.

PAPNÉ

Juliskára. Hallgass, mert kettőbe hasítlak!

PAP

Nyugalmat tartva. Mielőtt hasogatnál, tudni szeretném, hogy mi történt.

PAPNÉ

Feláll, s úgy magyaráz. Képzeld, valami mesterlegénnyel összekapott ez a leány, s éppen akkor erre tolta azt a szerencsétlen Csonka Ferencet a felesége, s ezen összevesztek.

PAP

Hogy vesztek össze?

JULISKA

Szintén feláll, s úgy magyaráz. Úgy, tiszteletes úr kérem, hogy az a mesterlegény mind azt erősítette, hogy akit kerekes széken toszítnak, az ember.

PAP

Hát te mit mondtál?

JULISKA

Én azt mondtam, hogy az nem ember, hanem kéregetési cégér.

PAPNÉ

No, hallj oda! E miatt a kicsiség miatt, az én cserepeimet, az én drága vázáimat!…

JULISKA

De bizonisten cégér volt, tiszteletes úr!

PAP

A feleségéhez. Hát te mért szórtad széjjel ezt a kávét s ezt a lisztet?

PAPNÉ

Én a cserepek miatt… Hogy ezek olyan bolondok voltak.

PAP

Küszködik, majd magából kikelve. Jaj, azt a fehérnépnek mindenségit! Hogy ezt a sok drága… Nohát! Istenem ne legyen, ha mind bolondok nem vagytok! Bolondok! Bolondok! Lekapja a palástját, hasogatni kezdi össze, majd a földre veti és tapodja. Így hasogassanak össze engemet is, s így tapodjanak össze, ha mind bolondok nem vagytok! Bolondok! Bolondok!

EGYHÁZFI

A temetésre készen, egy nagy énekeskönyvvel a kezében odajön. Egeknek szent Ura! Fogja a fejét. Hát itt mi történt?!

 

A pap, a papné, a szolgáló háromfelé veszékelnek. Nem szól egyik sem. Egyházfi felfogott kézzel, bátortalanul közelít a pap felé.

 

Tiszteletes úr, drága jó tiszteletes úr, itt mi tudott történni?

PAP

Hát nem látja!?

EGYHÁZFI

Én látom, de miért; ó, miért?

PAP

Ó, azért, hogy Csonka Ferenc ember-e, vagy cégér.

JULISKA

Cégér, bizonyisten cégér!

PAPNÉ

A szolgálóhoz. Te vagy a cégér! Cserepes cégér!

PAP

A felesége felé, a szolgáló felé. Itt süllyedjek el, ha bolondok nem vagytok!

 

Nők pityeregni kezdenek. A pap dühödten kering, ropogtatja a talpa alatt a cserepeket.

 

EGYHÁZFI

Bambán néz, fogja a fejét. Mindjárt, mindjárt, mindjárt megbolondulok! … Szintén keringeni kezd; egyszerre összeütközik a pappal, s azt megragadja. Mindjárt megbolondulok! Mi történt?

PAP

Fintorgó arccal, lassan. Itt az ajtóban ez a leány s egy mesterlegény beszélgettek együtt… Akkor Csonka Ferencet erre tolta a felesége. Az egyik azt állította a Csonkáról, hogy ember: a másik azt, hogy cégér.

JULISKA

Én mondtam, hogy cégér!

PAP

Mintha rá akarna ugrani a szolgálóra. Sssííjjj! Az egyházfihoz. Ezen összevesztek… a cserép… a váza…

EGYHÁZFI

Kétségbeesve. Ceégér?!

JULISKA

Az hát!

PAP

Rátámadva az egyházfira. Hát nem érti!?

EGYHÁZFI

Ceégér?

PAP

Cégér, cégér!

EGYHÁZFI

Hát az mi?

PAP

Maszkura, jel a kéregetéshez. Megtalálja a szót. Báb!

EGYHÁZFI

Hhjajj! S e miatt a kicsiség miatt?

PAP

Kering megint. Emiatt.

EGYHÁZFI

Ezt a sok drága cserepet, e miatt a kicsiség miatt?

PAP

E miatt a kicsiség miatt.

EGYHÁZFI

S a lisztet is emiatt?

PAP

Emiatt.

EGYHÁZFI

S a palástot is emiatt?

PAP

Kiáltva. Emiatt!

EGYHÁZFI

Most… most… megbolondulok… Tépni kezdi össze a nagy énekeskönyvet. Dobálja széjjel a lapokat, tapodja a földön. Így tépjenek össze engemet is, így tiporjanak össze, ha ebben a házban mindenki nem bolond! Ebben a házban! Mindenki! Nem bolond!

KURÁTOR

Ládával a hóna alatt jön, egy kicsit meghökken, de aztán tréfásan szemléli a dolgot. Hát itt mi az ánti van!?

JULISKA

Megörvendezve, bizalommal kapaszkodók belé a kurátorba. Bácsi, tegyen igazságot, tegyen igazságot!

KURÁTOR

Megindul az egyházfi felé, aki még mindig kergül és szaggat. Mentiben mellékesen Juliskához. Teszek, csak várj. Az egyházfihoz, akit megfog. Hó, komám, hó!

EGYHÁZFI

Kapálódzik, a papék felé bök, s Juliska felé bök. Ezeknek hógasson! Mert ezek mind bolondok!

JULISKA

A kurátorhoz, előbb is, később is többször. Mondja, hogy cégér!

KURÁTOR

Az egyházfinak. Mi lelte, komám? Hát magának eddig szép esze volt!

EGYHÁZFI

Mindjárt megbolondulok!

JULISKA

Úgy-e, hogy cégér?

KURÁTOR

Juliskához. Ne karicsálj! Hanem mondd meg, hogy ide mi az istennyila csapott bé, ebbe a házba?!

JULISKA

Olyan istennyila, hogy egy asszon egy maszkurát toszított erre, egy olyan kéregetési cégért, itt az úton.

KURÁTOR

Hát osztán!

JULISKA

Hát aztán volt egy mesterlegény, aki velem akart beszélgetni, s aki mind azt erősítette, hogy nem cégért toszítanak, hanem embert.

KURÁTOR

Hát aztán?

JULISKA

Hát aztán ezen összevesztünk, s én a virágcserepeket s ő a biciklit összetörtük.

KURÁTOR

E miatt a kicsiség miatt?

JULISKA

Ez nem kicsiség! Mert cégér vót!

KURÁTOR

Hát a liszt?

 

Mindenki a papnéra mutat.

 

KURÁTOR

Mért?

JULISKA

Ő is azért.

KURÁTOR

Hát a palást?

 

Mindenki a papra mutat.

 

KURÁTOR

Mért?

JULISKA

Ő is azért.

KURÁTOR

Hát ezt a drága énekeskönyvet?

 

Mindenki az egyházfira mutat.

 

KURÁTOR

Mért?

JULISKA

Ő is azért.

KURÁTOR

A ládát a földhöz vágja. Így üssön belém a ménkő, ha mind bolondok nem vattok! Mind, ahányan vattok!

JULISKA

Mondtam, hogy cégér vót! Mondtam, s mondom!

KURÁTOR

A ládából kidőlt irományokat kezdi széjjelszórni. Tiszteletes úr! Itt vannak az irományok! Nem tudomány kell a világnak! Hanem cégér!

JULISKA

Az vót! Cégér vót!

 

Amíg a kurátor „dolgozik”, mindenki a maga rontásához megy, és azt folytatja, mind jobban és nagyobb dühvel.

 

PRESBITÉRIUM

Nyolc gazda jön. Az első. Ez már igen!

KURÁTOR

Nekiszökik a presbitériumnak. Neki a munkának! Ki mit ér!

AZ ELSŐ A PRESBITÉRIUMBÓL

Há’ mért?

KURÁTOR

Ne kérdezd, hanem vágjad!

JULISKA

Erős hangon, mint az ítélet. Az embernek két lába van!

 

Az első ember béáll a rombolásba.

 

JULISKA

Az embernek két keze van!

 

A második ember is béáll.

 

JULISKA

Az embernek két szeme van.

 

A harmadik is béáll.

 

JULISKA

Csak az ilyen ember, a másik nem ember!

PAP

Vágja az egész Presbitérium!

 

Az emberek sorba mind béállnak.

 

KURÁTOR

Ki hol éri!

JULISKA

Változzék békává, ki háborút csinál!

EGYHÁZFI

Jaj, mindjárt megbolondulok!

JULISKA

Ki a szép emberből csúnya cégért csinál!

PAPNÉ

Ki az én házamból egy romhalmazt csinál!

PAP

Meggyújtja a papirosokat. Ki az én házamból tűznek lakodalmat csinál!

 

Egyre erősödő zongoramuzsika, mintha a rádióból szólna. Bartók: „Töltik a nagyerdő útját”.

 

JULISKA

Énekeli, miközben zúzzák a házat és égetik.

 

    „Töltik a nagyerdő útját,
    viszik a székely katonát.

 

Künn trombita. Katonák masírozása hallik.

 

    Viszik-viszik szegényeket,
    szegény székely legényeket.
    Úgy elviszik arr’a helyre,
    hol az út is vérrel festve.
    Kit a golyó, kit a lándzsa,
    kit éles kard összevágta.”

 

Függöny

 

 

A hivatkozás helye
Jegyzet

A Napkelet közölte, 1933. évi első (januári) számában. A darab ismét megjelent a Tamási által is szerkesztett, rövid életű színházi lap, a Romeo és Julia 1947. március 18-i (első) számában. Majd a Népszabadság tette közzé 1975. december 25-én azzal a téves adattal, hogy „először és utoljára” 1947-ben a Romeo és Juliában jelent meg.

A budapesti, Paulay Ede utcai Országos Kamara Színházban az Erdélyi Férfiak Egyesületének patronálásában, 1933. május 7-én, Szentimrei Jenő Siratóban című egyfelvonásos parasztkomédiájával és a Szivárvány a havason című „misztikus balladajátékkal”, valamint az Isten veled Kapuzábé című „dalosjátékkal” egy műsorban került színre. A Cifra Szőttes című összeállítás – Tamási Áron szavaival szólva – azzal a céllal készült, hogy a székely népi értékekből bemutasson egy csokornyit. Két székely származású, de Budapesten élő színész – Köpeczi-Boócz Lajos és Ignácz Rózsa – rendezte. Zenéjét összeállította, illetve szerezte: Laurisin Miklós. Díszlettervezője Beutum János volt. A közreműködők között találjuk Peéry Pirit, Ignácz Rózsát, Herczeg (később Hlatky) Lászlót, Bihary Józsefet.

Tamási a Kamara Színházban szerzett benyomásairól Tiszta beszéd a székely „Kék madarászok”-ról című, a Brassói Lapokban 1933. augusztus 27-én megjelent kritikai esszéjében tudósított.

A székely népmese, melynek „ötletéből” született a Görgeteg, a Kriza-gyűjteményben, a Vadrózsák-ban lelhető meg, A huszár és a szolgáló címmel. S a Cifra Szőttes című színházi matiné (benne a Görgeteg) előkészületeiről, az előadás lefolyásáról, fogadtatásáról, utóéletéről Ignácz Rózsa részletesen beszámol az Ikerpályáimon című memoárkötetében (Gondolat Kiadó, 1975).

A játékot Tamási – erős változtatással – Fegyverek árnya címmel az Irodalmi Újság 1955. január 1-jei számában is közreadta.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]