Szín: a Csutora leégett háza: üszkös, szeges gerendák keresztül-kasul; egészen és félig elégett bútorok és ruhadarabok; egyik oldalon derékmagasságig fekete házfal; a háttérben is leégett házak romjai, meredező falak és kémények és fekete fák, csak a templom áll jó messze épen.
Csutora, a lánya és három árva unokája „itthon” vannak a „házban”; a legényke (tizenkét éves) egy buksi kutyakölyket tart durva spárgán, a nagyobbik leányka macskát az ölében, a kisebbik beszélgetés közben folytonosan mászkál a házhelyen, és olyan lesz, mint egy kicsi koromseprő.
TRÉZSI
A csendes tébolyodottak arcával egy palacsintasütőt tart és mozgat egy vaskályha felett, amely a romok között négy lábával az égnek mered és folytonosan énekelgeti. „Ékes virágszál, kit Szent Anna szült…”
CSUTORA
Ül egy szeges gerendán, és üres pipáját szemléli. Te ott micsinálsz, Terézsi?
TRÉZSI
Palacsintát sütök, lelkem édesapám.
TRÉZSI
Vendégeknek. Most jőnek Amerikából. Mingyárt itt lesznek. Közben mindig énekel.
LEGÉNYKE
Mutogat arrafelé. Tűz sincs, s né, a füttő is hogy áll, nagyapó! Hisze így nem lehet palacsintát sütni!
LEÁNYKA
Odaszalad az anyjához. Kerüljön alól, édesanyám, mert nem a lábánál kell sütni, hanem a tetejin! Mutatja.
TRÉZSI
Te ki gyermeke vagy, lelkem?
CSUTORA
Jere vissza ide, né! Mit szóltok a nagyok dolgába! Leányka visszajő.
LEGÉNYKE
A nagyapjához bújva. Édes nagyapó, úgyé édesanyám félig megbolondult?
CSUTORA
A térde közé veszi a leánykát. A nem.
LEGÉNYKE
Igende máccor nem így sütte a palacsintát!
LEÁNYKA
Kijön a nagyapja térde közül, és a macskát lovagoltatja a kutyán. Cú-ú-ú, né!
A kisebbik leányka odajön maszatosan, és bé akarja kenni a másik kettőt; Trézsi énekelget; közben Birtalan és Takó jönnek.
BIRTALAN
Negyvenéves, kövér-piros, sebes beszédű, bizakodó – már messziről. Ne búsuljon, Mihály bá! Jó hír van!
CSUTORA
Az akkor bajosan lehet jó.
BIRTALAN
Há métt? Közreveszik Csutorát, s leülnek.
CSUTORA
Mert ha jó volna, eddig lenyelted volna.
TAKÓ
Negyvenéves, szigorú, istenes. Adjunk hálát a jó Istennek, hogy csakugyan letekintett reánk, szegén kárvallottakra.
BIRTALAN
Vaj tekintett le, vaj nem, de én az urakot láttam. Hárman vadnak. Az előbb érkezének meg egy szép óutóval, hogy segélyben részesítsék a leégetteket. Trézsi felé néz. Hát Trézsi micsinál ott?
CSUTORA
Süti nekik a palacsintát.
Harangoznak.
LEGÉNYKE
Vajon ki húzza, édes nagyapó?
LEGÉNYKE
Igende a harangozó is beléveszött a tűzbe!
BIRTALAN
Azt az uraknak húzzák, hogy a segéllyel megjöttek.
LEGÉNYKE
Azok jöttek Amerikából?
CSUTORA
Azok, s mind nagyok. Eredj, s mondd édesanyádnak!
LEGÉNYKE
Odafut, a kutyát örökké húzza. Édesanyám, az ámérikai vendégek megérkeztek!
TRÉZSI
Örvendve. Eredj, s mosdjál meg hamar! Mind a hárman mosdjatok meg!
CSUTORA
Odamegy Trézsihez. Ebben a szent percben mosdának meg, Trézsi! Nézd meg azt a küssebbiket is, né! Úgy fémlik, mint a vacsoracsillag! Vedd a gyermekeket, s menjetek hamar az urak elejibe! Elveszi a palacsintasütőt. Eredj hamar, mert nem látják meg a házunkon a keresztet, s osztán elbódorognak valamerre! Ott lesznek a templom előtt valahol. No, szökjetek! Én addig sütöm ezt a palacsintát.
TRÉZSI
A három gyermekkel indul. Ügyeljen, édesapám lelkem, nehogy odaégjen! El.
CSUTORA
Ezt immár csak az Isten tudja tovább sütni… A palacsintasütőt nyelével a kályha hasába felüti, aztán jön vissza.
TAKÓ
Ne vétkezzék, Mihály bá! Úgy láccik, hogy még nem látott elég bajt.
CSUTORA
Visszaül a gerendára. Istent sokkal kevesebbet láttam. A pipát mutatja nekik. Egy kicsi dohányotok nincs-é?
BIRTALAN
Az ember ne pipáljon örökké.
CSUTORA
Hát mit csináljon?
TAKÓ
Körülmutat. Nézze meg, hogy mire jó! Most megláthatja! Mert itt most nem volna egy fekete omladék az egész falu, ha istenfélő volna az emberiség!
BIRTALAN
Csúfolódva Takóhoz. Úgy láccik, neked is jőnek a vendégek Ámérikából. Miféle ember az, aki mind csak a semmit fújja, amikor itt van a segély. Pénzt adnak s fát adnak, s gabonát, s gúnyafélét adnak! Aszerint, hogy ki milyen, s mennyi kárt vallott.
CSUTORA
S azt a sokat ki adja?
BIRTALAN
Azt egyrészt a kormány s a nagy magyar párt s a városok, másrészt mindenféle társaságok. Elig telik el egy kicsi idő, s úgy felépül az egész falu, mintha tűz nem is lett volna!
BIRTALAN
Ezek a nagy urak, mondják, akik idejöttek.
BIRTALAN
Hogy a varazsgyékbe ne bíznék, Mihály bá!
TAKÓ
De csak az Istenben!
BIRTALAN
Takóhoz. Neked senki sem mondta vót, hogy pap légy?
CSUTORA
A felesége eleget mondta.
PAP
Civilben, nagy karimájú szalmakalapban sietve jön. Jöjjenek gyorsan a gyülekezetbe! Birtalan és Takó felállnak, Csutora ülve marad.
TAKÓ
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
PAP
Néhány lépésre tőlük megáll, és inti. Jöjjenek egy-kettő a gyülekezetbe!
BIRTALAN
Tám most osztják, pébános úr?
PAP
Lélekemelő beszédeket mondanak. Itt van egy hírneves magyar képviselőnk, egy író és egy tudós. Mind beszélni fognak a népnek! Jőjjenek hamar, mert ha nem lesznek elegen, aztán kevesebb segélyt adnak!
BIRTALAN
Akkor mennyünk sebessen! Csutorához. Jöjjön, Mihály bá! Szökjék fel, no!
PAP
Mért nem jön, Mihály bácsi?
CSUTORA
Őrözöm ezt a házat, nehogy felgyújtsa valaki.
PAP
Odamegy, és a vállára teszi a kezét. Ne búsuljon, kedves jó Mihály bácsi! Az Isten csak a jó embereket teszi próbára, de ugyancsak ő az, aki ismét megsegíti.
CSUTORA
Ő meg! Most is úgy hajigálja le a pénzt, hogy elig győzzük ehelyt négyen szedni.
PAP
Elveszi a kezét, és csodálkozva. Maga mióta beszél így, Csutora bácsi?
TAKÓ
Nyüszköl a pap előtt. Haggya magára, plébános úr, istállom, mert rusnyát talál az Istenre mondani! Az ilyen embernek jobb egyedül lémitálni, mert a Szentlélek úgy hamarább reaszáll.
CSUTORA
Annak is van annyi esze, hogy módosabb helyre szálljon.
TAKÓ
Megijedve. Úgyé mondtam, plébános úr! Az Isten megfizeti, ne tessék hergelni, mert mind elkárhozunk ehelyt!
BIRTALAN
Igende a plébános úrnak az a foglalkozása!
PAP
Szent haraggal. Nézze, Csutora úr, ha még egyszer effélét mer mondani, akkor igen furcsa leszek!
CSUTORA
Nyugalommal. Hát a hogy menyen?
BIRTALAN
Kedélyre akarja csalni őket. Úgy, hogy kifordítja a kalapját.
CSUTORA
Én a szemivel is megelégedném.
PAP
Nem tudja, hova legyen el a felháborodástól.
TAKÓ
Kétségbeesve. Édes jó Istenem, ne hallgass ide! Birtalanhoz. Édes komám, neked legalább legyen több eszed! A paphoz, megfogván a karját. A jó Istenre kérem, jöjjön, plébános úr! Jöjjön el erről a helyről, mert mind itt fogunk elsüllyedni!
PAP
Elhárítja Takót. Ez már sok! Ezt már nem tűrhetem! Kénytelen vagyok jelentést tenni a püspök úrnak, hogy vonja meg magától az egyház áldásait! Érti, Csutora úr?!
CSUTORA
Szelíden mutatja a pipát. Van egy kicsi dohánya?
PAP
Egyszerre megenyhülve. Mért nem mondta előbb, hogy mi baja van?
TAKÓ
Boldogan. Istenem, Te megadod örökké a békességet alkalmas üdőben!
BIRTALAN
Kacag. No, mehetünk a gyülekezetbe.
PAP
Elveszi Csutorától a pipát, és nézi. Hol vette, Mihály bácsi?
PAP
Egészen kedves kis pipa.
CSUTORA
A szó nem dohán. Istállom, ide azt a pipát! Visszaveszi.
TAKÓ
Jobb is, ha nem pipál örökké, Mihály bá! Ha dohán s gyufa nem volna, akkor a maga háza sem volna most leégve.
CSUTORA
Felemeli a mutatóujját. Ha szamár nem volna, most téses ilyen egyedül állanál, né!
Pap, Birtalan kacagnak.
BIRTALAN
Eccer valami nagyobbacska úrnak is ilyen formán felelt volt meg Mihály bá. Szilvát vittünk a városba, s ahogy –
SUSZTER
Lobogva jön, és kiált. Itt vannak a kápitálisták! S itt vannak a nagy szájhősök!
PAP
Barátságtalanul feléje fordul. Csendesebben, Fejér úr!
SUSZTER
Megtorpan a paptól, vissza akar fordulni.
PAP
Barátságosabban. Tessék csak idejönni! Nem fogom uraságodat megenni.
SUSZTER
Jön, megáll a pap előtt, hivatalosan. Elveimet fenntartom.
PAP
Mosolyogva. Ha jók, tessék fenntartani.
SUSZTER
Legyen ön nyugodt: azok nagyon jók. Nem is lehetnek rosszak, mihelyt az ön elveitől különböznek.
PAP
Például miben különböznek?
SUSZTER
Mindenben, kérem. Direkt mindenben. Én egy felvilágosodott ember vagyok, szabadgondolkozású, szóval a mai kor tipikus képviselője. Míg ön, már foglalkozásánál fogva is, hogy is mondjam… egy utópia.
BIRTALAN
Beszéljen magyarul, Fejér úr, hogy mi is tanuljunk valamit.
SUSZTER
Vannak tudományos meghatározások, kérem. Azokat, sajnos, kénytelen vagyok eredetiben dokumentálni.
PAP
Nézze, Fejér úr, én hajlandó vagyok magát meggyőzni mindarról, amiben ellenkező véleményen van énvelem.
TAKÓ
Inkább mennyünk, pelébános úr, mert elszalasztjuk a híres embereket.
PAP
Takóhoz. Csak egy pár percre! Suszterhez. Például miben látja maga a legélesebb különbséget a kettőnk világnézete között?
SUSZTER
Példának okáért fundamentális különbség az, hogy ön valószínűleg, már foglalkozásánál fogva is, hiszi az Istent, én pedig nem hiszem.
Takó félelmében megkucorodik, Birtalan sunnyog.
CSUTORA
Felnéz. Né, mit mondott? S nem lett semmi baja!
PAP
Fölényesen. Tudja mit, Fejér úr: menjen szépen elmeorvoshoz!
SUSZTER
Kérem, bizonyítsa be!
CSUTORA
Nehogy bébizonyítsa, pelébános úr!
TAKÓ
Megragadja a papnak a karját. Jöjjön innét, pelébános úr! Jöjjön, az Isten megfizeti! Jöjjön, amíg reánk szakad az ég!
PAP
Isteni szelídséggel. Szánjátok ezt a szegény, elveszett embert!…
Birtalannal és Takóval el.
SUSZTER
Leül Csutora mellé. Maga mit szól ehhez, Csutora bácsi?
CSUTORA
Én azt, hogy ne tőtse ilyenekkel az üdőt.
SUSZTER
De mégis! Nagyon kíváncsi vagyok, mert tudom, hogy magát még nem tudták megfertőzni sem a papok, sem a kápitálisták.
CSUTORA
Van egy kicsi dohánnya?
SUSZTER
Kotorja a zsebeit. Igazán sajnálom, de nincs.
CSUTORA
No, akkor maga is egy hiten van a pappal.
SUSZTER
Felugrik. De én kerítek magának, Csutora bácsi. Csak mondja meg a véleményét.
CSUTORA
Hát ha kerít, akkor megmondom. Hallgasson ide: maga cepőt csinál, s a pelébános úr hiszi az Istent.
CSUTORA
No, mennyen s kerítsen! Osztán mondok egyebet is.
SUSZTER
Tessék is megvárni. Indul.
ÜGYNÖK
Nagyorrú, veres, fiatal – éppen szembejön a suszterrel, megállítja, és bájosan. Klein vagyok, a Magyar Nép Biztosítási Részvénytársaság tisztviselője. Kössünk egy kis üzletet, uram. Itt az alkalom, kézhez jöttem.
SUSZTER
Miféle üzletet akar velem kötni?
ÜGYNÖK
Épület-, üzlet-, termény-, életbiztosítás.
SUSZTER
Egyik sincs. Gyorsan el.
ÜGYNÖK
Jön, Csutora előtt megáll, és meghajtja magát. Klein vagyok, a Magyar Nép Biztosítási Részvénytársaság tisztviselője. Ön birtokos, ugyebár?
CSUTORA
Nem látja, hogy ülök!?
ÜGYNÖK
Látom, kérem, de a foglalkozása után voltam bátor érdeklődni. Birtokos, ugyebár?
CSUTORA
Az úr mért nem jár másodmagával?
CSUTORA
Maga kérdezgetne, s másik örökké felelne.
ÜGYNÖK
Nevet. Ön tréfára veszi, úgy látszik, a dolgot, pedig én nagyon komoly ügyben szeretnék Önnel beszélni. Méltóztassék elhinni nekem, hogy az az intézet, amelynek én vagyok a képviselője, egyike a legnagyobb magyar intézeteknek.
CSUTORA
Hát az úr képviselő?
CSUTORA
Aki segélyt hozott nekünk?
ÜGYNÖK
Úgy van, kérem. Segítő szándékkal jöttem.
CSUTORA
Hát osztán mért nem kezdte mingyárt ezen a felin! Mutatja maga mellett a helyet. Üljön le ide, né! Legalább fedél alatt lesz, s az eső nem veri meg.
ÜGYNÖK
Nézegeti a gerendát, majd a nadrágját, aztán zsebkendőt terít a gerendára, és leül, az aktatáskájából füzetet szed elé.
CSUTORA
Lám, keresse ki a nevemet!
ÜGYNÖK
Még ezután fogjuk az Ön nevét beírni. Kikészíti a füzetet. Hogy hívják?
ÜGYNÖK
Írja. Foglalkozása?
ÜGYNÖK
Hízelegve. Önnek nagyszerű humora van. Birtokai is vannak, ugyebár?
CSUTORA
Lehetne több is bátran.
ÜGYNÖK
De mennyit írjak be?
CSUTORA
Én nem poroncsolhatok az úrnak.
ÜGYNÖK
Ezt a rubrikát majd a végén fogjuk kitölteni. Hány éves tetszik lenni?
ÜGYNÖK
Hát az hogy lehet?
CSUTORA
Az úgy, hogy nekem ennyi teccik.
CSUTORA
Még maga kérdi! Hisz benne ül! Nem látja, mekkora ablakai vadnak?
ÜGYNÖK
Ez volt az öné? Fogadja részvétemet.
CSUTORA
Kezet nyújt az ügynöknek. Az Isten magának fizesse meg, ha részt vesz. Meglátja, hogy ketten milyen hamar felépítjük.
ÜGYNÖK
Remélem, lesz a jövőben annyi óvatosság önben, hogy biztosítani fogja. Tetszik látni, most is, ha biztosítva lett volna, egy csomó pénzt fizetnénk ki önnek.
CSUTORA
Hát én írtam vót egy levelet.
ÜGYNÖK
Hát ő is ott van, ahol én?!
CSUTORA
Egy emelettel alább.
ÜGYNÖK
Az életbiztosításnál?
CSUTORA
Ott, látja-é! Éppen ott!
ÜGYNÖK
S milyen beosztása van?
CSUTORA
Elég szigorú. Két méter hosszú, s egy félméter szélyes. Örökké setétben van, s fekszik.
ÜGYNÖK
Hát az hogy a csodába lehetséges?
CSUTORA
Az úgy, hogy meghót.
ÜGYNÖK
Nevet. Igazán élvezet önnel tárgyalni, kérem! Kössünk egy jégkárbiztosítást.
CSUTORA
Nem jég vót, hanem tűz.
ÜGYNÖK
A tüzet már lekéstük, de a jeget még megelőzhetjük.
CSUTORA
Tőlem megelőzhetjük, de előbb mondja meg lám, hogy mennyi segélyt írt oda bé. Abba a füzetfélébe.
CSUTORA
Segélyt az égetteknek. Hisze az előbb mondá, hogy maga az a képviselő.
CSUTORA
Hát, aki segélyt hozott az égetteknek!
ÜGYNÖK
Feláll. Maga meg van őrülve, bácsi! Nézi kormos zsebkendőjét, és mérgesen elteszi. Hát mit gondol maga! Egy jótékony marha vagyok én? Becsületes tisztviselő vagyok! S tegye máskor a nagyapját bolonddá, s ne engem! Érti?!
ÖRMÉNY
Az utolsó mondatoknál megérkezik, nézi egy ideig az ügynököt, majd. Maga mit kiabál itt?
ÖRMÉNY
Jobb lesz, ha elkotródik a fenébe, s nem csalja még azt is, aki tönkrement!
ÜGYNÖK
Csúfolódva. Magát minek híjják? Bagdánnak, úgyé? Neki, neki…
ÖRMÉNY
Hátat fordít az ügynöknek, s kapar, mint a kutya. Nye, nye!
ÖRMÉNY
Csutora mellé leül.
CSUTORA
Van egy kis dohánnya, Zokoriás úr?
ÖRMÉNY
Biza nincs, Csutora bácsi. Nem vagyok dohányos, amióta ilyen borzasztó gazdasági viszonyok vannak.
CSUTORA
Hát azt a fürge susztert nem látá-é valahol?
ÖRMÉNY
Éppen most vitték el a csendőrök.
ÖRMÉNY
Valaki elfogatta, mert istentelen bolseviki.
CSUTORA
Bár engemet is elfogatna valaki!
ÖRMÉNY
Maga mit beszél, Csutora bácsi! Hiszen azok a csendőrök rettenetesen megverik az embert!
CSUTORA
Hát osztán! Az Isten nem veri-é jobban meg az embert, mint a csendőrök?
ÖRMÉNY
Ugyanbiza nem szégyelli magát, Csutora bácsi! Hogy így elcsügged! Mire fog így menni?
ÖRMÉNY
Nem szabad így beszélni, Csutora bácsi! Abban semmi haszon nincs. Sőt ellenkezőleg, az Isten még jobban megveri.
CSUTORA
Úgy, hogy tűzzel immár megvert, s ha ellenkezőleg is meg akar verni, akkor csak vízzel verhet meg vaj szalonnával.
ÖRMÉNY
Kacag. Magával akár egy egész napot is eltöltenék, Csutora bácsi.
CSUTORA
Azt könnyen elhiszem.
ÖRMÉNY
Ejh, be büszke! Hát mért hiszi el olyan könnyen?
CSUTORA
Azért, mert maga sokkal rusnyább dolgokkal is tőt üdőt, s mégpedig nem egy napot, hanem egy egész életet.
ÖRMÉNY
Kacagva megöleli. Magát mutogatni kéne, Csutora bácsi! … Pénzért kéne mutogatni! …
CSUTORA
Észreveszi. Lám, kezdje el!
ÖRMÉNY
Észreveszi a faügynököt, felugrik, és elejébe áll. Halt! Nem szabad ehhez az emberhez közelíteni, csak jeggyel.
FAÜGYNÖK
Mért? Csutora felé kandikál, de az örmény folyton elejébe áll.
ÖRMÉNY
Azért, mert minden szava szenzáció.
ÖRMÉNY
Megmondja a múltat s a jövendőt. Megmondja, hogy mit csináljon, hogy jó legyen. Megmondja, hogy az embert micsoda csúnya dolgok kísérik egy életen keresztül. Mindent megmond.
FAÜGYNÖK
S mennyiért lehet beszélni vele?
FAÜGYNÖK
Kifizeti az örménynek a húsz lejt.
ÖRMÉNY
Karon fogja, és odaállítja Csutora elé. Most tessék kérdezni bármit.
FAÜGYNÖK
Mi van ebben a kofferben?
FAÜGYNÖK
Magok csalók! Fel fogom jelenteni!
CSUTORA
Ha nem szökdösik olyan erősen, akkor megmondom, hogy mi van a kufferben.
FAÜGYNÖK
Tessék megmondani! Rögtön!
CSUTORA
Fadarabok vadnak.
FAÜGYNÖK
Elámulva. Kérem, ezt eltalálta! Kinyitja a koffert, és fadarabokat szed ki, melyeket mintának hordoz.
ÖRMÉNY
Boldogan. No, most beszéljen!
FAÜGYNÖK
Tessék még mondani valamit a jövőmre vonatkozólag!
CSUTORA
Ha sokat iszik, négylábon fog járni; amikor meghal, többet nem él, s a fát a hóta után is magával viszi.
FAÜGYNÖK
Ezek olcsó szellemeskedések, kérem!
ÖRMÉNY
Hát mit akar húsz lejért? Fizessen többet, s akkor jobbakat mond.
FAÜGYNÖK
Igen, mert bolond vagyok! Menjenek a fenébe! Pakolni kezdi vissza a koffert, majd hirtelen megáll. Önök idevalók?
ÖRMÉNY
Ez a jövendőmondó ember ide, s én a szomszéd faluba.
FAÜGYNÖK
Csutorához. Szintén tűzkárosult?
CSUTORA
Az úr is képviselő?
FAÜGYNÖK
Igen. Az Épületfa Részvénytársaság képviselője vagyok. Abszolút jó és olcsó anyagot szolgálunk. Rakja ki a fadarabokat. Tessék megnézi ezt a minőséget!
FAÜGYNÖK
Ez nem ég, kérem. Preparálva van.
CSUTORA
Akkor írjon fel egy házra valót.
FAÜGYNÖK
Szabad a becses nevét?
FAÜGYNÖK
Írja. Mennyi előleget tetszik fizetni?
CSUTORA
Hát azt ugyanbiza mire?
FAÜGYNÖK
Az épületfára, amit meg tetszett rendelni.
CSUTORA
Az urat mikor eresztették ki a bolondokházából? Az Isten se látott ilyent! Idejő, hogy segélyt hozott, s hát mingyárt pénzt kér!
FAÜGYNÖK
Ki hozott segélyt?
FAÜGYNÖK
Mérgesen összepakol. Menjen a fenébe azokkal a ravasz fogásokkal! Hát mit gondol maga! Azt hiszi, hogy mi is lopjuk a fát, mint a falusiak? Gyorsan el.
CSUTORA
Örményhez. Maga mivel sérté meg ezt az urat?
ÖRMÉNY
Hát én egy szót se szóltam!
CSUTORA
Azétt haragudt meg.
ÖRMÉNY
Törődöm is én véle! Már úgyis mind rajtunk ült, pedig nagyon sietek. Megint leül. Hát nézze, Csutora bácsi: magának most kölcsönre lesz szüksége, hogy felépíthesse a házát. Tudja, hogy én mindig jó szándékkal voltam maga iránt. Most is azt mondom, hogy ne menjen a bankba kölcsönért, mert ott lenyúzzák magáról a bőrt. Egyáltalán ne menjen sehová, mert én arra a földjére, amelyik a malmom mellett van, adok magának tízezer lejt. S aztán ha nem akar fizetni, én a földdel is megelégszem.
CSUTORA
Csaljon meg mást.
ÖRMÉNY
De én nem akarom megcsalni magát, ember!
CSUTORA
Nem, mert én nem hagyom.
ÖRMÉNY
Van magának elég esze?
CSUTORA
Menjen, s hozzon! Éppen híjják!
ÖRMÉNY
Mérgesen feláll. Maga hülye! Igazán nem is érdemli meg, hogy az ember segítsen rajta. Indul.
CSUTORA
Azt a húsz lejt ideadhatná.
CSUTORA
Amit a kufferes fizetett.
A képviselő, a tudós és az író a romlást nézegetve jönnek errefelé.
ÖRMÉNY
Ott is lejáratta a becsületemet! Köszönje meg, ha fel nem jelentem! Maga kótya! Gyorsan elindul s beléütközik az urakba, nagyot köszön a képviselő felé. Alászolgálja, méltóságos úr!
KÉPVISELŐ
Felemeli és visszaengedi hanyagul a kezét. Jó napot!
Az urak meglátják Csutorát, mutogatnak feléje, és lassan oda jönnek. Egy kicsit sugdosódnak, aztán a képviselő előrelép, a másik kettő a háta megett marad figyelő állásban.
KÉPVISELŐ
Szmokingban. Jó napot kívánok, bácsikám!
CSUTORA
Ránéz, aztán a másik kettőre – a fejét visszaereszti, és nem szól.
KÉPVISELŐ
Jó napot adjon az Isten, bácsikám!
KÉPVISELŐ
Felemelt hangon. Adjon az Isten jó napot, bácsi!
KÉPVISELŐ
Már azt hittem, hogy maga süket.
CSUTORA
Sok mindent hisz az ember, amikor szépen fel van öltözve.
KÉPVISELŐ
Hát aztán mért nem fogadta az első két köszönésemet?
CSUTORA
Az urak hányan vadnak?
KÉPVISELŐ
Megnézi. Hárman.
CSUTORA
S három ember hányat köszön?
CSUTORA
No, azétt! Tessék bátran helyet foglalni! Mutatja maga mellett a helyet.
KÉPVISELŐ
Nagyon köszönjük, de nem időzhetünk sokáig. Csupán azért jöttünk, hogy segítsünk valamit a nép baján. Én tudniillik parlamenti magyar képviselő vagyok. Hátrafordul, és mutatja. Ez az úr egy tudós, a legalaposabb népszakértő; ez pedig egy író, kifejezetten a maguk írója, a székely nép írója.
ÍRÓ
Zsakettben – közbejavít. A magyar népé, kérlek! Ne csináljunk elszakadást!
KÉPVISELŐ
Bocsáss meg, kérlek. Csak előnyösen akartalak bemutatni.
TUDÓS
Ferencjóskában – a képviselőhöz. Tényleg disztingválni kell. Mert az elnevezéstől sok minden függ. Mondhatnám, minden az elnevezéstől függ. Szabatosan meghatározva nem mondhatod másképpen róla, mint úgy, hogy: magyar népies író.
CSUTORA
De még milyen népies!
ÍRÓ
Előrelép, és mohón. Talán olvasott valamit tőlem?
ÍRÓ
A „Vasgaluská”-t sem olvasta?
CSUTORA
Én nem. Hány vót?
KÉPVISELŐ
Az írót visszanyomja. Kérlek szépen, ne nyissunk itt irodalmi iskolát! Csutorához. Hát aztán, bácsi kérem, honnan tudja erről az író úrról, hogy népies, ha nem olvasott semmit tőle?
CSUTORA
Furcsa! Hát hogyne volna népies, amikor segélyt hozott a népnek!
KÉPVISELŐ
Hátrafordul az íróhoz. Tényleg hoztál?
ÍRÓ
Felvonja a vállát, és mutatja, hogy fogalma sincs semmi segélyről.
KÉPVISELŐ
Csutorához, atyáskodva. Hát nézze, drága bácsikám, az író úr egyelőre nem hozott segélyt –
CSUTORA
Felnéz a képviselőre. Tudtam, hogy maga hozta!
KÉPVISELŐ
Egyelőre én sem hoztam, de –
CSUTORA
Hát az úr sem igazi képviselő?
KÉPVISELŐ
De igen, én az vagyok. És szóvá is fogom tenni a parlamentben ezt az egész szörnyű katasztrófát, sőt annak is utána fogok nézni, ha magának ezenkívül valami speciális kívánsága van. Tessék csak szólni nyugodtan!
KÉPVISELŐ
Hát nincs semmi kívánsága?
CSUTORA
Az, hogy örököljek hirtelen magától.
KÉPVISELŐ
Visszafordul, és mutatja, hogy az öreg meg van zavarodva. Talán menjünk is innen!
TUDÓS
Kérlek, várjatok még egy kicsit, mert szeretnék én is néhány szót beszélni. Előrelép, és Csutorához. Mondja, bácsi, maga igazi székely, ugye?
CSUTORA
Ne vetkezzem-e le ehelyt?
TUDÓS
Nehogy félreértsen, bácsi! Én a származása után érdeklődöm. Meg tudná-e mondani nekem, hogy honnan származott?
CSUTORA
Apámtól s anyámtól.
TUDÓS
De végeredményben Attila volt magának az ősapja. Leveszi a Csutora kalapját, odainti a másik kettőt, és magyarázza. Nézzétek, micsoda igazi hunn koponya! Kerek fej, szögletes homlok, kiálló pofacsontok, villogó fekete szem! Nézik és tapogatják. Csodálatos! Klasszikus! A hunnok fejalkatának minden ismérve megvan!
KOLDUS
Megérkezik, és a kalapját tartva pénzt kunyorál az uraktól.
TUDÓS
Visszateszi a Csutora kalapját, és nyújtja a kezét. Gratulálok, bácsi!
KÉPVISELŐ
A koldushoz. Takarodjék innen! Menjen dolgozni, s ne zavarjon!
CSUTORA
A koldushoz. Jöjjön, s üljön le ide, né!
CSUTORA
Úgy látom, maga is Attilától született.
KOLDUS
Én nem tudom, hogy hítták az apámat. Bitangban lettem vót.
KÉPVISELŐ
Az íróhoz. Na, ezt megírhatod!
ÍRÓ
Nem, kérlek! Ez nem népiesség! Ez ocsmány naturálizmus!
CSUTORA
A koldushoz. Van egy kis dohánnya?
KOLDUS
Lesz valahol. Előkotorja, és odaadja Csutorának.
LEGÉNYKE
Kétségbeesve rohan. Édes nagyapó, jöjjön hamar, mert édesanyám egészen megbolondult!
LEGÉNYKE
Tova egy leégett házhelyen! Mind mosdik a korommal!
KÉPVISELŐ
Gyertek! Az íróhoz. Nagyon jó novellát írhatsz belőle! Indulnak.
ÍRÓ
Boldogan. Mit novellát! Egyenesen drámát!
CSUTORA
Rágyújt, az urak után néz, majd a legénykéhez. Pökjél helyettem hamar egyet!
Függöny
A
hivatkozás helye
Jegyzet
Az Erdélyi Helikon adta közre 1931-es évfolyamának februári (2.) számában.
Az 1929-es keletű, Népszakértők című novella színpadra alkalmazott változata. A történet valóságalapja a sokáig emlékezetes csíkszenttamási tűzvész pusztítása, amellyel kapcsolatban a lapokban éles támadások indultak. Tamási Áron jelenete a kárvallottak, becsapottak igazáért való kiállás dokumentuma.
Az 1934 nyarán lezajlott Margitszigeti Íróhét (június 4-11.) keretében Népbarátok címmel játszották a szabadtéri színpadon. A június 7-i, csütörtök esti előadás az ÍGE (Írók Gazdasági Egyesülete) irodalmi és művészestje volt. Bajcsy-Zsilinszky Endre mondott beszédet, s az egyesület színészgárdája (amelynek Ascher Oszkár és Eőry Kató voltak a legkiválóbb tagjai) Tamási Áron merész hangú „kis komédiája” mellett Móricz Zsigmond egyik egyfelvonásosát tűzte műsorára.
Elemi csapás címmel közölte a Budapesti Hírlap 1936. október 4-i száma. Némi változtatással a Zilahy Lajos által szerkesztett Irodalom Tudomány 1946. februári (3.) számában jelent meg, ugyanezzel a címmel. 1959 márciusában az Irodalmi Színpadon az Irodalmi Ritkaságok sorozat darabjaként adták elő.