Szín: városi szoba – dívány, tükör. A tükör előtt parfüm, púder, kölnivíz, pirosító stb.
EMMA
A tükör előtt áll pongyolában, s körülményesen keni-feni magát, közben. Jazzband… Meghúzza a szemöldökét, nézi magát, majd táncmozdulatokat tesz. „Yes, sir, that’s my baby…”
GÁBOR
A ház előtt. Fát vegyenek!
EMMA
Az ajkát festi, közben. „Csigolyák… lila csigolyák…”
GÁBOR
Még erősebben, pont az ablak alatt. Jó bükkfát vegyenek!
EMMA
Meghallja, megfordul, látszik, hogy eszébe jut valami. Oh, az a piszok Elemér, csak kinyalja magát, hogy ő megyen az irodába, s úgy mellékesen odaveti nekem, hogy „Aztán végy fát, kérlek, valamelyik paraszttól.”
EMMA
Bosszúsan. Ezért menjen férjhez az ember… Oh, te jó Isten…! Az ablakon kiszól. Bácsi, jöjjön bé! Visszamegy a tükörhöz, és púderezi magát.
GÁBOR
Ostorral a kezében, belép az ajtón. Jó napot aggyon Isten!
EMMA
Hátrafordul, a négy szem egy pillanatra egymásba hull.
GÁBOR
Miközben nagyon nézi az asszonyt, leveszi a sapkáját, s mozdulatlanul. Kezit csókolom.
EMMA
Összébb húzza a pongyoláját. Maga árulta a fát?
GÁBOR
Elmosolyodva. Én kiáltottam.
EMMA
Feléje lépdel. Hogy adja?
GÁBOR
Előbb talán nézné meg, mert látatlanban csak a török veszen, s a sem fát, hanem feleségöt.
EMMA
Ott sem úgy van immár.
GÁBOR
Jó, jó, én azt mind tudom, de a régi törvénről beszélek.
EMMA
No, mondja, mennyiért adja?
EMMA
Hát a fát! Talán egyebet is árul?
GÁBOR
Bizalmasabban. Én igen osztán, ha egy ilyen asszony kérdi. S megmongyam-é, mit?
EMMA
Libát vagy tojást, nemde?
GÁBOR
Met nem osztán. Hanem egy égi csillagot, mit a minap hoztam le egy éccaka az égről.
EMMA
Mosolyogva. Én fát akarok venni.
EMMA
No, mondja már, mennyiért adja?
GÁBOR
Kissé incselkedő hangon. Azt a vevő határozza meg s a beszéd.
EMMA
Mutatja. Talán leboruljak nagyságod lába elé?!
GÁBOR
Azt egyet se, kivált söprögetés előtt.
GÁBOR
A vásár kimenetelit.
EMMA
Gábor elébe áll, kissé kihívóan. Nos?! Hát megfogom-é venni én magától a fát?
GÁBOR
Elhúzódik előle a szoba közepe felé. Bajosan.
GÁBOR
Jöjjön s nézze meg, mert ilyen fát nem látott még.
EMMA
Megint közeledik feléje. Gondolom, milyen lehet.
GÁBOR
Mintha gyermeknek mondaná. S azt miről gondolja?
EMMA
Mutatóujját a Gábor mellének szegezi. Azt éppen magáról. Várjon csak, meg is mondom: először is: szép szál fák…
GÁBOR
Az Emma szemébe. Szép…
EMMA
Alig izgatottan. Másodszor is: jó tüze van…
GÁBOR
Kamaszos büszkeséggel. Van, hála Istennek! Ostorát letámasztja a dívány mellé.
GÁBOR
Körülügyelgeti a szobát. Hát a tekintetes úr hol van?
GÁBOR
Jó messze-é legalább?
GÁBOR
Csak azért mondom, hogy ha messze ment volna, több szépet látna.
EMMA
Leül a díványra, lábait kacéran egymásra rakja. Szeretné? Cigarettát vesz magának, rágyújt.
GÁBOR
Ha maga szeretné, én nem bánnám.
EMMA
Megkínálja Gábort is cigarettával. Szokott?
GÁBOR
Huncutul. Így meg tudnám szokni. Kérnék tüzet is melléje.
EMMA
Ültéből tartja a cigarettát.
GÁBOR
Odahajol, s miközben rágyújt, a díványra lopja magát. Az első füst után. Fájin cigaretta! Viráglapi es vagyon közötte ejszen.
EMMA
Kacag. Amit maga érez, az másféle illat.
GÁBOR
Ha másféle es, de jóféle.
EMMA
Öntelten. Ha kitalálja, hogy honnan ered, akkor megkínálom magát egy pohár borral.
GÁBOR
Szagolni kezd, s ahogy az Emma hajához ér. Innét a hajából! Hijj, mingyárt énekelni kezdek, mint a madár a virágos fán.
EMMA
Tovább húzódik, nyugtalanul. Ne jöjjön olyan közel. Nem bírom.
GÁBOR
Fekete mákszem rózsaszálakból van a haja, úgy-é?
EMMA
Huncutul int. Csend! Valaki jöhet!
GÁBOR
A tisztességes ember nem fél. Elevenebben. No, hol a bor?
EMMA
Igaz, maga nyert. Feláll, és ringatva magát, kimegy.
GÁBOR
Véle együtt feláll, nézi őt, s ahogy kiment. Barátom, micsoda falás lenne…!
EMMA
Az ajtón bejövet. Tetszik nekem ez a hecc.
GÁBOR
Halkan. Szolgáló nincs?
GÁBOR
A levegő rontására.
EMMA
Azt hittem már, hogy házasodni akar. Két pohárba bort csorogtat.
GÁBOR
Én nem osztán, amíg van erdő, s amíg van jó bükkfa, s azt a bükkfát árulni lehet.
EMMA
Poharat emel. Proszit!
GÁBOR
Szintén felemeli, aggodalmasan. Hát a hol van?
EMMA
Kacag. Az nem egy falu… jaj, beh jó… Kacag. hanem azt jelenti, hogy egészségére kívánom ezt a poharat.
GÁBOR
No, hallj oda, azt hittem, hogy valami jó bortermő helység. Koccint. Az ilyen bort örökké innya kéne.
EMMA
Leül az asztal mellé. Magát hogy hívják?
GÁBOR
Engemet úgy, hogy jöjjön bé, bácsi! Szintén leül.
EMMA
Babrálva fésülgetni kezdi magát. Maga vicces ember. Hogy hívják csakugyan?
GÁBOR
Bizalmasabban. Engemet Gábornak, mint az arkangyalt. No, jólesik-é?
EMMA
Érdekes, az én nevem is olyan betűvel kezdődik, mint a magáé.
GÁBOR
Egyet röhint. Gati!
EMMA
Jó pofa! De nem úgy hívnak. Nem is olyan betűvel kezdődik, mint a magáé, hanem e betűvel… E… m… m… a.
EMMA
Újból tölt Gábornak. No, még egyet.
GÁBOR
Veszi az üveget és nézi. E ma megivódik.
GÁBOR
Prózint! Ivás után. Jól fütt…
EMMA
Eszébe jut hirtelen. Igaz, beszéljünk a fáról. Mit kér érte?
GÁBOR
Haggya a sújba, hadd száradjon odaki. Soha nem volt jó elsietni a vásárt.
EMMA
Ötletesen. Mondja, izé Gábor, maga mit csinálna, ha csakugyan hazajönne hirtelen az uram, s magát itt kapná, ahogy javába iszik?
GÁBOR
Hiszen, ha jovában innám, magától jőve, hogy mit mongyak, de mivel nem iszom jovában, hát azt mondanám, hogy oh beh jó, hogy jő, mert a nagyságos asszonnyal bajos erősen egyességre vergődni.
EMMA
Feláll, mentiben arcul érinti Gábort. Jópofa, feltalálná magát.
GÁBOR
Fel én még magasabb helyen is.
EMMA
A tükör előtt nézegeti magát. Mondja, van magának felesége?
GÁBOR
Biza, sok leán elől kitértem, amikor arról lett volna szó. Feláll, mentiben a tükör felé. Én még ártatlan vagyok.
EMMA
Nekem mondja?! Még a szeme sem jól áll.
GÁBOR
Azért nem áll jól, mert még nem volt fehérnép, aki jóra állítsa.
EMMA
S magának csakugyan nem volt még kedvese? Mondja, Gábor?!
GÁBOR
Nekem volt már kedves madaram, lovam s még miegymás, de fehérnép kedvesem nem vala.
EMMA
Visszafordul a tükör felé, s púderezi magát. Oh, dehogynem!
GÁBOR
Hát bizonyítsa reám valamivel, ha azt állítja.
EMMA
Hát maga bizonyítsa, hogy nem volt.
GÁBOR
Hát nem elég a megvallás?
GÁBOR
Hát várjon csak. Mit es lehetne csinálni… No, teszem azt, hogy vessen próbára.
GÁBOR
Hát teszem azt, hogy odaadom magamot, vaj másképpen nem bánom, akármit csináljon velem, s bélása hamar, hogy nem tudom, mi a szerelöm, mert nincs bennem sem kévánság, sem gerjedelem.
EMMA
Mennyi butaságot beszél. Kölnivizet vesz, s hirtelen Gáborra önt belőle.
EMMA
Kacéran. Kölnivíz, kedves.
GÁBOR
Jó volna ilyenben megferedni.
EMMA
Nincs rossz gusztusa. Hirtelen púderezni kezdi a Gábor arcát.
EMMA
Csend! Nem azt mondta, hogy reám bízza magát?
GÁBOR
No jó, hajlandó vagyok mártíromságot szenvedni.
EMMA
Miközben szépítgeti Gábort, nagyon odabúvik.
GÁBOR
Amikor Emma javában ingerkedik, hirtelen hátrább lép, kacagni kezd, s így az asztalhoz megy, tölt magának. No, adjon Isten kedvet máskorra is, mert bézárják a bótot, s nekem valami selyemruhát kell venni az asszonnak az innapokra. Iszik. Mennyi a számja ennek a háznak?
GÁBOR
Felveszi az ostort, egyet csattant. Jól megjátszottuk ezt a kis szabad időt.
EMMA
Hidegen. Rakja le a fát, s kifizetem.
GÁBOR
Kacag. Nincs nekem eladni való fám.
EMMA
Elképedve. Hát azért hívtam be.
GÁBOR
Csakhogy én már eladtam a fát egy más asszonynak, ezelőtt két órával.
EMMA
Akkor minek van maga itt?
GÁBOR
Csak ki akartam próbálni, hogy maga többet adott volna-é érte. Kalapját felteszi. Holnap, ha ráérek, csinálhatunk vásárt. Szerencsés jó napot kívánok. El.
EMMA
Áll helyben, és néz maga elé.
GÁBOR
A ház előtt. Fát vegyenek!
EMMA
Az asztalhoz megy, tölt, egyben kiissza, s utálattal. Paraszt…
Függöny
A
hivatkozás helye
Jegyzet
A Székely fás a húszas évek végén keletkezett. Az Ellenzék 1929. február 11-i számában jelent meg. A lábjegyzetként rögzített híradás szerint február 6-án, a Mária Valéria estélyen Mo’sa Mélanie és Tamási Áron előadásában látta először a közönség a páros jelenetet.
A hódmezővásárhelyi Városi Színházban Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné-jával egy estén, Hetés György rendezésében vitték színre 1946. május 16-án. Összesen négyszer játszották.
A marosvásárhelyi színház is ebben az évben, június 27-én, Kós Károly Budai Nagy Antal című drámájából vett részletekkel együtt adta elő.
Alkalmanként fővárosi és vidéki színpadokon, valamint a Magyar Rádió különféle műsoraiban hangzott el.