Valódi tengerész*Hullámzik egy kis tó, mondjuk egy lélek: az enyém. Hullámzik, mert egy norvég tengerészről olvastam, aki beleugrott. A neve Olaf Kulmann. Nem szolgáltam a tengerészeknél, de azért láttam jó néhányat belőlük. Amikor Amerikát is megjártam, oda és vissza. S a partokon s tengerész-laktanyák körül, ahol olyan szívesen szerettem tekeregni. New Yorkban, munkátlanul, de mégis derűlátó szemekkel. Nyers legények voltak és szépek is sokszor. Követni szerettem volna őket, úgy megestem nekik. De valami visszatartott mégis. Kerestem a szavát ennek a valaminek, és hogy nem találtam, haragudtam magamra. Hanem minden felett kivirrad egyszer a perc. Ez történt most is: kivirradt a perc. Nagyon egyszerű, ami titkon rejtőzött eddig: Olaf Kulmann nem volt közöttük. Én pedig reá vártam. De most aztán aggodalom nélkül követem őt. Biztosan nem egyedül. Jöjjenek is velem együtt sokan, minden nemzetből, minden foglalkozású emberekből és mindkét nembeli ifjúságból. És elsősorban te: olvasó, aki bizonyára ugyancsak vágyódol arra, hogy beálljál valódi tengerésznek ebben a kenyér nélküli világban. De ki ő, ez a Kulmann? Mondtam, hogy tengerész. No, és? Hát igen, természetesen mégsem olyan, mint a többi. Ámbár tényleges állományban van, olyan nagy tengeri népnél, mint a norvég: ő mégsem a flotta reménysége, hanem az emberé, aki mégis több a flottánál, még ma is. Azaz: ő tényleges pacifista tengerész. De nemcsak a szájával, ámbár a példák olyanok volnának Norvégiában is, hogy csak a szájával legyen, mint mondjuk az igazságügyi miniszter s a bírák, akik az állam nevében teszik a törvényt. Az állam nevében, amely a békét hirdeti, amely nem akar háborút, hanem csak kizárólag békés fejlődést. S amely most mégis engedetlen fiának, sőt lázadónak tekinti tényleges tengerészét. És miért? Igaz, miért? Azért, mert ugyanazt akarja, amit hirdet az állam, melyet ténylegesen szolgálni igyekszik. Vagyis: békés fejlődést. Vagyis: nem háborút, soha. Komolyan ezt akarja Kulmann. Elment az amszterdami háborúellenes kongresszusra is, ahol az állam békés törekvéseit nagyon helyeselte, sőt annyira, hogy kijelentette: ha mégis a háború küszöbére érkeznék az idő, ő általános bojkottra fogja felhívni a lakosságot. Elment más gyűlésekre is, a hazájában és a hazáján kívül, s azokon is azt mondotta, hogy háború esetén általános bojkottra fogja felhívni a lakosságot. Így segít az államnak eszméi hirdetésében egy valódi tengerész. Így, szívvel és igazán. De hát érdemes így segíteni az államnak? Érdemes, amikor hála fejében perbe fogják az igazi hazafit és megvádolják hazaárulással? Perbe fogják és bécsukják? Igazán meggondolkoztató. Hogy lehet itt állást foglalni? És ki mellett? Az állam mellett-e, amely nem azt teszi, amit hirdet, vagy a tengerész mellett, aki azt teszi, amit az állam hirdet? Mi itt a valódi? Ha józan eszem nem csal, a tengerész. Menjünk mindnyájan tengerésznek!
A hivatkozás helye Jegyzet
Valódi tengerész. Kórus 1933. jan. 1. Újraközölve: Aranyos tekergők (114–115). |