Az Erdélyi Helikon hetedszer*

Itt is, ott is, mind komolyabban és erősebben, irodalmi mozgolódások észlelhetők. Csak a mozgolódások nem művészi természetűek, hanem szervezkedési és gazdasági problémákat akarnak megoldani. Balatoni Íróhét, Magyar Szépíró Céh, a Városok Kulturális Szövetségének irodalmi tervei. Felvidéken a Szentiványi-Kúria: ezek elsősorban mind azt akarják, hogy a magyar írót kollektív keretbe helyezzék, lehetőleg némi gazdasági alappal.

 

Írók mint kiadók

Kétségtelen, hogy ezeknek az egészséges megmozdulásoknak a forrása Erdélyben fakadt. Ezelőtt tizenkét esztendővel. Akkor alakította ott hat elszánt íróember azt a kalandosnak látszó irodalmi tűzhelyet, amely azóta is az Erdélyi Szépmíves Céh néven ismeretes. A hat erdélyi író vállalkozása 1926-ban szélesebb alapokra helyeződött: ebben az évben alakult meg ugyanis az erdélyi írók szabad munkaközössége az erdélyi Helikon címén. Azóta is egyre erősödik, legalább számban, a helikoni írók csoportja és látja el a Céhet mint könyvkiadót és az Erdélyi Helikon című folyóiratot szükséges regény-, novella- és verskéziratokkal. A Szépmíves Céh eleddig 68 eredeti könyvet adott ki. Ezeket a könyveket, talán kettő kivételével, mind erdélyi írók írták és átlag 800–1000 pengős honoráriumot kaptak érte.

Köztudomású, hogy a helikoni írók minden esztendőben összejönnek három napra, Marosvécsre, a fiatal Kemény János kastélyába. Ezeken az összejöveteleken irodalmi megbeszélések szoktak folyni, sőt az irodalommal rokon kérdésekben is állást foglalnak az írók. Esztendők alatt azonban így sem volt elkerülhető, hogy ebben a szellemi munkában bizonyos elernyedési és maradiságra hajlamos tünetek fel ne üssék a fejüket. Legfőképpen ez a magyarázata annak, hogy az idéni, immár hetedik marosvécsi összejövetel szükségesnek látta azt, hogy a vécsi gyűléseknek új tartalmat adjon, illetőleg az erdélyiség mellett hangsúlyozottabban korszerűvé tegye.

 

Több bátorság!

Ezt úgy gondolták az írók kimondani, hogy kimondották: le kell tenni arról, hogy az írók olyan határozatokat hozzanak, amelyeknek végrehajtását a maguk erejére támaszkodva nem tudják garantálni. Ellenben: minél nagyobb befolyást kell engedni a radikális irodalmi irányzatnak, a Céh könyvsorozatában és a folyóiratban egyformán. Ebből a célból a háromnapos tanácskozásoknak a jövőtől kezdve új munkaprogramot adott egy kiküldött bizottság, amelynek Makkai Sándor püspök áll az élén. Ennek a munkaprogramnak főbb tételei: korszerű világáramlatok, a világirodalom és a magyar irodalomnak elmúlt évi mérlege, az erdélyi eszmei áramlatok és az erdélyi irodalom elmúlt évi mérlege. Ezenkívül a helikoni írók közössége magáévá tette a bizottságnak azt a javaslatát, hogy a Szépmíves Céh lektora a jövőben minden összejövetel alkalmával tegyen jelentést a Céh kiadott könyvei mellett azokról a kéziratokról is, amelyeket nem tartott kiadhatóknak. Indokolt esetekben vagy ha a visszautasított kézirat szerzője azt úgy kívánja, akkor a helikoni írók irodalmi törvényszékké alakulnak és legfelsőbb fokon maguk döntenek a kérdéses kéziratok sorsában. Ezzel a határozottal a helikoni írók hangsúlyozottan őrködni kívánnak afelett, hogy értékes irodalmi alkotások világnézeti tendenciák miatt el ne sikkadjanak.

Az erdélyi írók tudják, hogy a szervezettség mellett van egy másik titka is a fennmaradásnak: ez pedig a korszerű és bátor irodalmi megnyilatkozás.

Kívánatos volna, ha az írói szervezkedés után, most már ebben is hatna minden új irodalmi mozgalomra.

 

 

A hivatkozás helye
Jegyzet

Az Erdélyi Helikon hetedszer. Literatura 1932. okt. 10. sz. 705. Újraközölve: Jégtörő gondolatok I. kötet (254–256.)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]