Gazdag erdélyi karácsony*

Az idő különös szeszélye úgy hozta magával, hogy én legyek az idén a karácsonyi Angyal hűséges krónikása. Az alábbi, lehetőleg meleg sorokban el fogom tehát mondani az olvasónak, hogy Erdélyben intézményeknek, újságoknak, főszemélyeknek, íróknak, politikusoknak s más neves embereknek mit is hozott az Angyal.

A karácsony gyermekké változtat közéleti férfiút, gyárost, bankárt, tudóst, politikust, írót és munkást végig az élet frontján. Csupán a kritikust és a papot hagyja meg hivatásának magaslatán. Minő üde, örvendetes érzés, amikor a gyermekké változott ember hiszi és tudja azt, hogy az Angyal bizonyosan elhozza, amire legnagyobb a szükség. S ímé, ha hittünk benne, meg is tette. Mert soha olyan gazdag angyali áldás nem hullott Erdélyre, mint az idén. Mindenkinek elhozta, amire legjobban szüksége volt, vagy aminek hiányosságát nyűgösen érezte ő maga, sőt igen sokszor még az a közösség is, melynek boldogításán serénykedni látszik.

Mindenekelőtt el kell híresztelnem a magam nagy örömét. Mert nekem végre egy töltőtollat hozott az Angyal, hogy azzal az ő útjait és erdélyi ajándék-hordását megírjam. Halljátok tehát, hogy micsoda kincseket hozott Erdélybe az Angyal:

 

INTÉZMÉNYEINK KÖZÜL:

A református Egyháznak hozott az Angyal egy munkásruhát, amelyben bátran törhesse az öntudatos erdélyi magyarság útját, amíg mások villonganak körülötte.

A katolikus Egyháznak hozott a pápától egy különös készüléket, amellyel igen eredményesen pogányokat és ortodoxokat lehet fogni.

Az unitárius Egyháznak hozott egy színtelen kenőcsöt, amellyel ha békenik a papok és a hívek magukat, olyannak látszanak, mintha reformátusok vagy katolikusok lennének.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek hozott az égből egy kiváló román férfiút, aki küldetésszerűen hirdeti, hogy az itt lévő nagy nemzeti kincs az erdélyi magyarságé.

Az EMKÉ-nek hozott egy fiatal, rajongó ügyvezető alelnököt, aki viszont, mint hajdan a fehér galamb az olajágat, a szájában hozta a jóváhagyott alapszabályokat.

A Magyar Színháznak hozott egy nagyszerű darabot. A szerző, akiről azt beszélik, hogy egy vidéki orvos, azzal a szenzációs trükkel élt, hogy „Pesti” álnéven küldötte be a darabját.

Az Erdélyi Irodalmi Társaságnak nagy-nagy közönséget hozott a Népből. Erről, közönségről azonban, fájdalom, kisült, hogy a felolvasóüléseken csak aludni akar.

A Helikonnak hozott száz új előfizetőt a katolikus papság köréből. Ezek azonban mind egyöntetűen azt kívánták, hogy Nyirő József és én térjünk meg a pogány hitből, az ott található zsidók keresztelkedjenek meg, és végül, hogy az egész írói tömörülésnek adjanak a Helikon helyett egy keresztény nevet.

A Magyar Pártnak hozott három hatalmas fekete csomagot. Amikor azonban bontani kezdték, felrobbant mind a három s megölte az egész vezetőséget. A hatóságok kinyomozták, hogy a három hatalmas csomagban a három székely vármegye panaszai voltak bepakolva, amiért velük csak választások idején törődik a Magyar Párt.

A Minervának hozott egy hatalmas szobrot, amelyen a mellékalakok a főalak ellen vannak lázadásban. A nagy ajándékot megmutatták Kelemen Lajosnak, a tudós professzornak, aki rögtön felismerte, hogy a főalak Gyalui Farkas, a mellékalakok pedig Kolozsvár megboldogult nagyjai.

 

ÚJSÁGJAINK ÉS FOLYÓIRATAINK KÖZÜL:

A Keleti Újságnak hozott egy új zengzetes trombitát a régi trombita helyett, amely a Monostori út felé volt állandóan irányítva s onnét rozoga volta miatt nem lehetett elmozdítani. Az Angyal azonban kijelentette, hogy az újat bármilyen irányban mozgatni lehet. A nagy elcsüggedésre végül azt is kijelentette, hogy trombitást is hoz a trombitához jövő Karácsonyra.

Az Ellenzéknek visszahozta a régi irodalmi mellékletet. Azonkívül demokrata eszméket is hozott, de kijelentette, hogy ezekért az eszmékért cserébe néhány mágnást és dzsentrit a szűkölködő vidékre viszen.

A Mai Világnak pénzt hozott Amerikából. A pénzt Ford küldötte azzal a meghagyással, hogy állítson be végre egy szerkesztőséget, másrészt pedig fedezze a Néppárt kortes útjait. A fennmaradó részt pedig jutalmul adja Ford azért, mert a Mai Világ igyekszik a régi típusú kétlábú motrokat kivonni a forgalomból.

A Helikon című folyóiratnak hozott egy nagyszerű novellát, amelynek tárgya a mai Erdély életéből van merítve. A szerkesztő azonban azt felelte, hogy a legőszintébb sajnálatára sem közölheti, mivel a novellának nincs aktualitása.

A Pásztortűznek hozott nagyon sok fiatal leány és viruló asszony előfizetőt. Ezek azonban kikötötték, hogy Gyalai Pap Domokos ne írjon a lapba, mert az nekik igen unalmas és mindig elalusznak mellette, hogy Kuncz Aladárt lássák álmukban.

A Hírnöknek hozott egy névjegyzéket, amit azonban nem használhattak, mert a vallási rovat nem volt kitöltve benne. Erre egy székely ballada- és mesegyűjteményt adott az Angyal, miről a szerkesztő azt hitte, hogy az egy görög mitológia s mindjárt elhatározta, hogy kitűnő témákat merít belőle.

 

EGYHÁZI FÉRFIAINK KÖZÜL:

Balázs András státusi referensnek hozott kilenc új pápai és három püspöki kitüntetést, de azzal a meghagyással, hogy legalább kettőt a pápaiak közül adjon át Hirschler József főesperesnek a katolikus lelkekhez illő békesség kedvéért.

Vásárhelyi János református püspökhelyettesnek meghozta azt az örömet, hogy a hóstátiak megválasztották „Hóstáti császár”-nak s kijelentették, hogy a képviselőválasztáson csak azért nem szavaztak rája, mert ő nagyobb címet érdemel.

Kecskeméthy Istvánnak hozott egy olyan köpönyeget, amelyben nem fogja őt a politika. A professzor azonban büszkén eldobta a köpönyeget s a csalódások után kémiailag előállított emberekkel kezdett politikát csinálni, azonban a harmadik napon ez a tömeg is zajongani kezdett, mire kiderült, hogy valamennyit Kós Károly találmánya alapján csinálták.

Tavaszy Sándor ref. teológiai tanárnak hozott egy olyan álmot, amelyben minden filozófust felraktak az Ördögszekérre, csak éppen őt hagyták itt, hogy a legszabadabban érvényesüljön.

Boros György unitárius püspöknek hozott egy olyan csodálatos botot, amely a végével felfelé fordítva gazdája helyett köszön, nyugalmi állapotában pedig hangyasavat ereszt.

 

A POLITIKUSOK KÖZÜL:

Bethlen Györgynek, a Magyar Párt elnökének hozott egy nagyon szép Buddha-szobrot a következő felírással: „Ne mozogj és ne gondolkozzál, hogy boldog lehess!”

Gyárfás Elemérnek hozott egy önműködő rózsafüzért.

Willer Józsefnek hozott egy színházat s abban egy kórust, mely mind miniszterekből állott. Azonban az ajtónállóknak meghagyta, hogy mihelyt lejárnak a választások, székelyeket ne engedjenek a színházba, mert azok műveletlen emberek s ha faluról jönnek, még szagjuk is van.

Sándor Józsefnek hozott mandulatejet és a könnyzacskóit megtöltötte annyira, hogy a nemzeti bánat fáját kellő időben bármikor öntözhesse.

Paál Árpádnak üzenetet hozott Ázsiából, hogy csak szedje össze bátran az itteni magyarságot és Inczédy Joksman Ödön zene- és énekkísérete mellett vezesse oda vissza.

Sulyok Istvánnak egy levelet hozott, amelyben a mennyei orvosok tanácsa ezt írta neki: „Nem találtuk alkalmasnak a mártír szerepre.”

Zágoni Istvánnak hozott egy motorbiciklit, hogy azon üstökös módjára száguldjon a magyar horizonton és úgy mondogassa közben: „Nézzétek, ez vagyok én, akit nem választottatok meg képviselőnek!”

 

ÍRÓK, ÚJSÁGÍRÓK ÉS KRITIKUSOK KÖZÜL:

Benedek Eleknek hozott egy kéziratot Szabó Dezsőtől a következő sorok kíséretében: „Az erdélyi drága magyar gyerekek sorsa miatt már nagyon régen nem tudok aludni. Kérem, osszuk meg a gondokat és közölje le az írásomat, amely a legjobb, ami szerény tehetségemből kitelt.”

Gyallay Domokosnak hozott egy nemzeti színű szalaggal felékesített varázstollat, amely önmagától is megírja a szokott kerek novellákat.

Kós Károlynak Kalotaszeg mellé hozott egy másik szeget, amellyel legjobb barátai az íróasztalhoz akarták szegezni, de ő megnézvén ezt a különös ajándékot, kijelentette, hogy ez lesz az ő új pártjának jövőben a választási jele.

Nyirő Józsefnek hozott egy nagy székely témát és egy szemüveget, hogy jól megnézze azzal mindazokat, akik hízelegnek neki.

Kristóf Györgynek hozott egy új esztétikai becslést, azonkívül meghozta Borbély Istvánnak az irodalomtörténetét a következő dedikációval: „Szíves felhasználás végett irodalmi előadásaidon.”

Gyalui Farkasnak hozott egy beszélő társat, akiről azonban huszonnégy órai beszéd után kisült, hogy süket.

György Lajosnak hozott egy kitűnő besúgó készüléket, amelyet mindjárt ki is próbált, de ő azt mondotta, hogy még tökéletesítésre szorul, mivel az általa művelt besúgás az irodalmi ténykedésnek legdiszkrétebb formája.

Szász Endrének elhozta az erdélyi gondolatot, mitől ő megijedt és annyira futni kezdett, hogy még a mozi előtt sem állott meg.

Olajos Domokosnak hozott egy okmányt, amely rendőrfőnökké nevezi ki, mire ő minden kiadót és minden írót lefogatott s azokat a malomárokba vetette, ahonnan azonban egy óvatlan pillanatban gazdag tapasztalatokkal valahányan kiúsztak.

Ligeti Ernőnek elhozta Pap József maszkját, amellyel ő rögtön Párizsba utazott s ott az Eiffel-torony tetejéről egy gyújtó előadás kíséretében ledobta.

Gaál Gábornak hozott egy díszes iratot, amelyben Erdély őt díszpolgárának megválasztja, jutalmazásául annak a lelkiismeretes munkának, mellyel ő nálunk a nyugati kultúrát meghonosította.

Szentimrei Jenőnek hozott egy sereg ellenséget, de ez a sereg mindjárt szétoszlott és különböző helyeken ki-ki beásta magát, hogy alkalmas időben hátulról támadjon.

És végül egész Erdélynek elhozta az Angyal Szabó Dezsőt, aki azonban kijelentette, hogy nem fog az éjféli misére menni, mert ő az Élet kacagását és sírását akarja látni. Erre egy eunuch a Caesar című korcsmát ajánlta neki, ahol Homérosz álnéven meg is szállott.

 

 

A hivatkozás helye
Jegyzet

Gazdag erdélyi karácsony. Mai Világ (Kolozsvár) 1928. dec. 25. Újraközölve a hagyatékból – Ablonczy László bevezetőjével –: Tiszatáj 1985. 1. sz. XXXIX. évf. 47–50. és Népújság (Marosvásárhely) 1999. dec. 31. (Nagy Pál bevezetőjével.)

Ablonczy jegyzetében olvasható: „Mind ez ideig Tamási Áron írását nem ismertük. A Szépirodalmi Könyvkiadónál Tamási Ágota és Z. Szalai Sándor gyűjtésében és gondozásában közreadott Jégtörő gondolatok című, közírásait, publicisztikáit tartalmazó kétkötetes gyűjteményben sem olvashatjuk. S nem tartalmazza a Tiszta beszéd című, a bukaresti Kriterionnál Bernáth Ernő által összegyűjtött, Dávid Gyula jegyzeteivel közreadott publicisztikai könyv sem. Alapos feltáró filológiai munka végére még nem ért az irodalomtudomány Tamási Áronnal kapcsolatban sem – erre utal az a tény, hogy a közelmúltban Tamási Ágota rábukkant a Vadrózsa ágában említett cikkre.”

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]