Sötét a fügefa
| akár a csónak és szigony, |
|
| rakja csak és még tovább… |
|
| mert egyre hosszabb csak a láp, |
| a teljes versek mondatát? |
|
| a lesz s az ablakok között. |
| s hiába csónak és szigony |
| a mélyben, pontosan helyén |
|
|
Vele indul
| de mert a Minden szűkszavú, |
|
| Aranyat ér a színe és szava… |
|
| Aranyat, de hol az a barát, |
| hogy együtt szólítsák legalább |
| megosztva hallgassák tovább |
| az Egy és a Van néma szavát. |
|
|
Amit a van sziklája és a hegy
Rianáson át
| Csu Fu egy sólyomtollra lelt… |
| együtt járták a hegyeket… |
|
| Együtt, de hol a zöld füzet |
| emelni csűrt és ceruzát?… |
| Merre a bérc és hol a szárny – |
| s a sok hívő, pogány halász?… |
|
| Se tó, hajó… Se szikla, vár |
| s a sok-sok kolduló-barát |
| merre, kinek szedi Pannóniát?… |
| És hol a volt… És hol a nyár?… |
|
| Barát helyett jég zátonyán |
| parancsra jön a császári követ. |
|
| ahogy tábláról új táblára lép, |
| minthogyha egy chagalli kép, |
|
| és hol a volt és hol a nyár?… |
|
|
Az árnyék üszkibe
| a mindentúli még tovább?… |
|
| a rózsaszín bazalt falán?… |
|
| És keresve, csak mindig tovább |
|
|
Akárcsak régi két barát
| és pávatoll, hegyes süveg, |
| – Hogy is félhetne Csu? – |
| Balta?… Betyár?… Nem ők!… |
| – hová is ejthetné szavát?… |
| s mert vállán egyre vastagabb: |
| – Vagy mint kenyér a kés szavát, |
|
| s mint pásztor szótlan népivel |
|
|
|