Huszonnyolc Rippl-Rónai levél

I

II

III

IV

Levelezőlap.

Ngy. Dr. Balkay Béla ügyvéd úr, Budapesten.

Hongrie. Rökk Szilárd u. 8. I.

Postabélyegző kelte: 1899. szept. 4.

Talán csak nem értettél félre, hogy semmi jelt nem adsz magadról? (Kézjegy.) Banyuls sur Mer Pirenée Orientales – France

Édes Bélám!

Képzeld mily nyomorult ember vagyok – elfelejtettem lakcímedet – Huszárhoz kellett emiatt fordulnom. Igaz, hogy sok írni valóm nincs is, de mégis szeretnék veled beszélgetni – el akarom neked mesélni, hogy mióta elutaztam Budapestről – itthon vagyok. Kis feleségem megérkezett, Zichy Ödönnél is voltam 5 napig. Tanulmányokat festettem is róla. Igen kedves beszédes ember. Alig eresztett el.

Most a vidék oly szép – a hó oly vonzó fehér – este pedig lila színű, hogy kijöttünk Ödön öcsémhez Aszalóba. Itt pasáskodunk, iszonyatosan hízunk, mert kijárni nem lehet (nem lévén ellátva jó holmikkal!). Mily jól beleilleszkednétek ti is kis feleségeddel ebbe a furcsa kis házba, ahol titeket éppúgy szeretnének, mint minket magunkat. Szánjátok el magatokat, jöjjetek le egy két napra. A komfort nagyon parlagias, de őszinte rossz. – Enni, inni van, csak az a jóízű humor kellene még, ami benned oly termékeny talajra talált. – Addig, amíg én pingálok, öcsém vonatokat meneszt és csibéket hajszol, Lazarine (feleségem) pedig Octave Mirbean újabbik könyvéből meríti a morált, a Kati, meg a Kata lányok pedig győznek utánunk tisztogatni és főzni.

– Több tájképet festettem.

Ma a változatosság kedvéért Molnár István pödöri öregbirkást festettem le. Teszem a régi világból. Úgy néz ki, mint egy érett szép őszibarack – belerajzolva pár férfias vonást. – Ha valaki nagyon akarna réveden – tőlem valamit átvenni, jobban mondva megvenni, úgy csak vezessed el Olgyaihoz, Fő utca 21. (Olgyai, ha jól emlékszem vasárnap, de lehet ám, hogy hétfőn du. 3-ig fogad.) – Mindennap délelőtt is benn szokott lenni. Téged bizonyosan el is fog fogadni! –

– Azt tudjuk, hogy könyved megjelent – sok sikert hozzá! Üdvözlünk mindnyájan benneteket –

igaz barátsággal:

Rippl-Rónai

Édes Bélám!

Könyvedet megkaptam, igen szép volt tőlük, hogy megemlékeztek rólam! Köszönöm szépen. A könyv beltartalmát még nem ismerem, mert nem volt időm benne lapozgatni. – Sokat dolgozom, fel kell használnom a telet, különösen a havas motívumokat. Lesz megint egy szeries somodori-kép. Igen szép hangulatok vannak itt. – A könyv külalakjára úgy látszik nagyon sok gondot fordítottak. Hiszem, hogy minden úri ember asztalán találkozunk vele. – Ödön öcsém azt mondta, hogy jobb szerette volna, ha a postás dolgát magad végezted volna. Így most már együtt pityizálgathatnánk és hallgathatnánk a te kedélyes és humoros beszélgetéseidet. – Huszár elutazott. Nem tudom miért, de abszolúte semmit sem tartott be, amit ígért elutazása előtt; úgy látszik nagyon körmire égett az elutazás. – Kíváncsi vagyok, mennyire lesz rendezettebb visszatérte után. – Küldött egy levelet, amelyet valószínűleg futtában írt meg olyannyira, hogy a Seress 3 nótás képéért járó 25 fr-ot is kifelejtette belőle, pedig említi levelében, hogy oda mellékelte. – Petrik Ottóval sem úgy végzett, mint hitte vagy hittük volna – nemhogy 150 koronáért nem vette meg a „parkrészletet”, hanem nekünk tegnapi levelében írja, hogy a képre egyáltalán nem reflektál és a vételt egy más időre és képre hagyja. – Most már Kammerernek talán nem is illik fölajánlani? (Azt hiszem, ezt a képet, és még egyet – Degaston-nál tette le a Royalban.) – Levelükre te sem válaszoltál, talán meg sem kaptad. – Az Athenaeumtól furcsa levelet kaptunk abbeli kíváncsiságunkra, hogy a még náluk levő 500 drb. catalógust küldjék el hozzám – szétküldetés végett, miután nekik is annyi az érdekük – legalábbis – mint nekem magamnak.

– Itt a levél olvassák.

– Azt hisszük, hogy ez nem igazságos, de különösen nem lojális eljárás Emich részéről, hiszen mi Huszárral azt vittük ki nála, hogy nem kerül nekem a dolog egy garasomba sem. Arra meg az öreg úr számíthatott volna, hogy egész vékonyka kis füzet nem lehet, mert ő maga kérte bele az illustrátiókat. Gondolom ez 6 lapot foglal el maga. – Azt is tudta, hogy többen írnak bele, és végül azt is, hogy ő mennyi reklámot csinál. – Mi nagyon szép tettet láttunk Emich eljárásában, amint Te azt jól tudod és – neki ajánlottuk a könyvecskét, amit ő elég haragosan visszautasított. Helyébe pedig azt izente azzal, aki az első példányokat hozta, hogy az öreg elámult az ívek számán és azt kívánja, hogy 60 fillérért adassanak el és az a könyvecskén rajta legyen. Miután én a kiállításom küszöbén álltam (ez volt du. 3 és 4 óra közt) 5 órakor volt a megnyitás, nem akartam megellenezni a dolgot, nem is nyilatkoztam semmi mellett, semmiféle beleegyezést nem láttam fennforgónak, elég diplomatikus módon azt válaszoltam, hogy én úgyis annyiért szándékoztam eladni (de ezzel én korántsem gondoltam arra, hogy neki adom el, hiszen ezt te mind jobban tudod, mint én magam). – Azután ki az a bolond, aki egy embert fizet még azért, hogy az Athenaeumnak adja el a maga rovására a katalógusokat. – Abszurdum az egész és egyáltalán nem bizonyít sem okos, sem nemes eljárás mellett. – Itt a késő megbánásnak nem volt helye – illett volna levonni a konzekvenciákat. Ez úri dolog, de így „beleegyezést” hazudozni és ilyen furfangos módon – a bizalmatlanság jeleivel – követelni egy oly összeget, amely csak a mese könyvekben található, igazán komisz dolognak tartom. – Mit szólsz hozzá. – Én mindig éreztem valamit, hogy Dánia bűzlik, de Huszár mindig azt hangoztatta: az Athenaeummal végeztünk, különben is ő ismeri azokat az urakat, különösen Emichet. – Írtam neki, hogy elutazása előtt menjen el, írja, hogy ott volt, de nem találta Emichet. Különben írja újra, hogy ne aggódjam, lehetetlen, hogy kellemetlenkedjenek. Az ügy el van intézve stb… Ha jónak látod elmenni az Athenaeumba, menj el kérlek és beszélj az öreggel, de csak vele, és értessed meg vele, hogy nem tartom correctnek eljárását. – Írjad meg, hogy teszel-e valamit vagy nem. Kér őszinte barátsággal:

Jóska.

Kedves családodnak üdvözletünket kérjük átadni. –

Nagyságos Dr. Balkay Béla ügyvéd úrnak

Budapesten. Erzsébet tér 19.

Postabélyegző kelte: 1903. szeptember 24.

Édes Bélám

A kis Bandikának keresztapja szívesen leszek, bátran bejegyezhetitek nevemet. Adja az Ég, hogy Veletek együtt, jó egészségben éljen a kis apróság úgy a ti, mint az én örömömre. Mikor lesz a keresztelő? Lázárine is őszinte szívből üdvözöl benneteket és gratulál a termékenységhez és megígéri, hogyha 100 év múlva találkozik Zola bácsival, eldicsér benneteket neki! Én pedig a magam részéről toldalékul még azt kívánom, hogy a Zola féle megtermékenyülés a gyerekek vagyonára is kiterpeszkedjék!

Isten Veletek.

Úgy van, hogy ma lemegyek Abbáziába – több napra. Ödön öcsémet Fiuméba helyezték át vezető tisztnek a vasúthoz. Elkísérjük. Amúgy jó el vagyunk a mi kis „fehér házunk” körül, a vegetáció szép, a sok virág még mindig virít és szintén üdvözletüket küldik a boldog szülőknek és az egész családodnak.

Jóskád.

Budapest, 1908. Kelenhegyi út 12.

nov. 15.

Kedves Bélám!

Bejelentem Neked, hogy én rövid időre feljöttem. Lázárine csókoltatja kis feleségedet, Téged pedig melegen üdvözöl. Jövő hónapban Ő is feljön velem, Karácsonyig. Most, hogy lakást változtattunk Kaposváron, sok a tennivalója, mert úgy szeretnénk berendezni, hogy a jóbarátainkat ott egy-két hétre is elhelyezhessük. Így, számítunk reátok is. Most bizonyos dolgok elintézése végett vagyok itt, de azért, ha lehet felmegyek hozzátok – talán még az volna legjobb, hogy Ti adjátok meg az engedélyt.

Kérlek Bélám, elfogyott a tojásszenünk – nagyon megköszönném, ha ismét küldetnél 20 métert.

Mit tegyek? újra adóösszeírási lapot nyomtak itt a kezembe.

Jóskád.

Kedves Bélám!

Köszönöm szíves tudósításodat. Nem tudom, mondtam-e, de már az ősszel tudtomra adták, hogy kettős kivetés címén törölnek. Erről beszélgethetünk még majd a nyáron nálunk vagy Földváron. Igen örülünk annak, hogy végre elszántátok magatokat és lejöttök hozzánk is. Mindenesetre eggyel több az ok, hogy mi is lubickoljunk a Balatonban. 4 hét múlva bizonyosan hazamegyünk – bár nehezünkre esik ezt a csodálatosan vonzó várost itt hagyni. – Párisból 25.-én megyünk el. – München és Bécs lesz csak a megálló helyünk. Isten Veletek! Lazarine külön is mellékeli üdvözleteit mindnyájatoknak. –

Jóskád.

I. Kelenhegyi út 12–14.

1910. április 27.

Kedves Bélám! Piacsek Mili k. a. sógornőm, aki a gépírást – érti – tanulta itt Pesten szeretne a Te ügyvédi irodádban alkalmaztatást nyerni (Gyorsírást nem érti, legalább nem jól.), amint tudod is az én kedves Piacsek bácsimnak a leánya, aki inkább egy bizalmi állást, ahol fő a tisztesség és becsületesség, megbízhatóság, szeretne betölteni. Ha szükség van ily quálitású nőre, úgy próbáld ki – talán kedvedre lesz. Kijelentem előre is, hogy semmi morális presszióval nem akarok élni – bár nagyon szeretném, hogy inkább ismerőseim egyikénél legyen.

Isten Veletek hű barátod

Jóska

Levelezőlap.

Nagyságos Balkay Béla dr. ügyvéd úr.

Balatonföldvár.

Postabélyegző kelte: 1910. aug. 21.

Ha valami közbe nem jön, kedden a délelőtti órákban Fonyód felől megérkezünk, az idő rövidsége miatt csak a délutánt tölthetjük Veletek. Sok üdv.!

Jóskád

Levelezőlap.

(München) – (A kép a Frauenkirchet és a városházat ábrázolja.)

Balkay Béláné őnagysága Budapesten.

I. Kelenhegyi út 41. Ungarn

Postabélyegző kelte: München 1923. július 11.

Ha csak lehet gondoljanak rám is a távolban! Lazarine otthon van Anellával. Kiállításom miatt vagyok itt. Komájuk:

Rippl-Rónai József

I. Kelenhegyi út 12–14.

1911. ju. 22.

Kedves Bélám! „A Ház”, a Kiadólap tulajdonosa rendelt nálam egy plakátot az év elején. 300 Koronában állapodtunk meg Málnai szerkesztővel. Idáig többszörös megkeresésre nem fizetett a laptulajdonos: Székely Dezső építész és úgy hallom, hogy szorítani kell, mert feledésbe megy a dolog. Ezért kérnélek írjál neki hivatalos ügyvédi hangon, hogy fizessen, mert pörbe veszem ellenkező esetben. VI. Andrásy út 77. lakik. Úgy tudom, hogy csak így lehet nála célt érni. Isten Veletek! Boldog karácsonyt! Kézcsókom a kedves kis komámasszonynak

Jóskád

U. i.: „a Ház” bukófélben van.

Levelezőlap. Postabélyegző kelte: 1911. júl. 25. Kaposvár

Balkay Béláné, ügyvédné őnagyságának

Balaton-Földvár

Róma Villa. Kaposvár, 1911. júl. 25.

Lazarine a nagy hőségtől egész beteg. – Ki van merülve és így rám vár a sor, hogy megírjam válaszul, hogy mostanában még nem mehetünk. Nekem is előbb egy nagy képet kell megfestenem. Jövő hónapban itthon leszünk. Jöjjenek.

Jóska.

Levelezőlap. Postabélyegző kelte:

1912. júl. 27. Kaposvár.

Dr. Balkay Béláné őnagyságának

Balaton-Földvár

Kedves sorait, édes Komámasszony, idejében megkaptuk. Én nem voltam itthon. Erdélyben bolyongtam. Egyelőre – míg mi nem tehetjük az átrándulást Földvárra – jöjjenek át maguk! Nincs kizárva, hogy akkor – visszamenet mi is magukkal tartunk. Nagyon jól esnék a Balatonban lubickolni. Lazarine, Anella külön is üdvözletüket küldik.

Jóska.

Levelezőlap. Postabélyegző kelte:

1913. júl. 9. Kaposvár.

Balkay Béláné őnagysága Balaton-Földvár

Lazarin és Anella nevében is üdvözlöm magukat kedves Komámasszony. Mi bizony az idén itt rekedtünk, de nem bánjuk, mert örök időkre szóló – elhalaszthatatlan házügyeket kellett rendbehozni. Szeretnénk, ha egy alkalommal – legalább – eljönnének a Róma Villába meggyőződni szavaim igazságáról. Mi is, Lazarine, a Hévízre megyünk seregestül. Csók, kézcsók és üdv.

Jóska

Hongrie. Nagyságos dr. Balkay Béla úr ügyvéd

Budapest. I. Fehérváry út 38. Postabélyegző kelte:

D’ORLEANS… 10 és Budapest 1914. márc. 14.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . (Levélben Szelvényen)

Itt küldjük szivélyes üdvözlettel és a mielőbbi viszontlátás reményében a sárga virág palántáját

Rippl-Rónaiék

Levelezőlap. Balkay László tanulónak

I. Kelenhegyi út 34 Budapest.

Postabélyegző kelte: 1914. jún. 14. Kaposvár.

Kedves kis Lacim! Lazarin néni nevében is köszönöm neked, a kiváló fényképészi tehetséggel megáldott derék fiúnak a szépen sikerült képeket úgyszintén a figyelmet. Add át kedves szüleidnek is üdvözletünket és mondjad meg, 22-ike táján fel megyünk, hogy onnan Anellával Párizsba utazzunk. Addig is csókol

Jóska bátyád

Levelezőlap. R. Rónai. Hotel de Genève.

Macon. 5. LL. Madame et Monsieur Béla de

Balkay dr. avocat. I. Kelenhegyi út 34. Budapest

Hongrie. (Címzésen az Osztrák–Magyar Monarchia cenzúra pecsétje.)

– A levelezőlapot Rónai franciául írta Maconból, ahol az első világháború kitörésekor a prefektus vette „pártfogásába”. Internálását pár nap múlva el is rendelték. Maconból Chartreuse-be került. – Levelezőlapjának kelte: 1914: 22/X. A francia szövegből Rónai óvatosan törölt hat és fél sort. Alább a szöveg magyar fordítását adom:

Kedves Barátaim, ahelyett, hogy veletek lehetnék itt kell vesztegelnem, (mert nem töltöttem még be 60. évemet.) az ellenségeskedések végéig. Keserves ez az olyan embernek, aki él-hal a szabadságért. Végre is legyünk filozófusok és várjuk a legjobbat. (Két és fél sor törlés.) Legkedvesebb üdvözleteinket küldjük! Lazarine, Anella (R. Rónai fogadott lánya) és én: Jóska. 1914. 22/X.

A címzés fölött „Én azt hiszem” – kezdéssel olvashatatlan négy sor saját kezű törlés. A levelezőlap a Párizstól 441 kilométerre fekvő Saone parti Macont ábrázolja. A kép magyarázó szövege fölé franciául ezt írta Lazarine: „Válaszoljatok az Egyesült Államok bécsi követségén keresztül, nyitott levelekben, franciául.”

Levelezőlap. Fa.: Rippl-Rónai Grand Hotel. –

(A kép a bécsi Graben Kávéház modern szecessziós stílusú hallját ábrázolja.)

Balkay Béláné őnagyságának Budapest. I. Kelenhegyi út 34. v 38.

Postabélyegző kelte: 1916. III. 14. Wien.

(Ferenc Józsefes 5 filléres bélyeg.)

Kiállításunk elrendezésével készen lévén, első fellélegzésemben magukra gondolok kedves kis komámasszonyom és Bélám! Mily szép lenne, ha feljönnének (frakk), 21-én lesz a megnyitás. Őfelsége is itt lesz, de miért is maradna el. Nem igaz?

Jóska

Özv. Dr. Balkay Béláné úrasszony I. Kelenhegyi út 34.

Helyben.

Postabélyegző kelte: 1919. márc. 11. Budapest.

Kedves kis Komámasszony! Családom nevében is fogadja mély gyászában, részvétnyilatkozatunkat. Adjon Isten sok erőt ezen új nagy csapás elviseléséhez. Engedje meg, hogy mi is sirassuk kedves halottját, édes jó apját.

Jóska

I. Kelenhegyi út 12–14.

Levelezőlap. (A kép a berlini dómot ábrázolja.)

Balkay Béláné önga. Budapest. I. Fehérváry út 38. I.

Postabélyegző kelte: 1929. Berlin.

Sok üdv.

Lázárin és Jóska

(Évszám nélküliek.)

Balkay Béláné úrasszonynak

Kedves Komámasszony. Lazarinnel össze beszéltünk, hogy bejelentjük maguknak, hogy hová megyünk ma este vacsorázni. Képzelje mi is feltaláltuk a budai Politischer Greizler-t – ahol egész jó a libahús. Itt leszünk, jöjjenek maguk is.

Rónaiék

A villamos elhozza egész a Krisztina térig és onnan 3 percre van még a híres hely. Izenje meg, hogy jönnek-e? Igen örülnénk, ha jó magyar muzsikaszó mellett diskurálgathatnánk Lazarin elutazása előtt.

Balkay Béláné őnagyságának Fehérvári út 38. I.

(A szöveg Rippl-Rónai Józsefné névjegyén.)

Holnap délben nem mehetünk. Hozzánk jönnek vendégek. Este azonban, ha kedvükre van – lehet. De ha nem – úgy máskor. Bélát, a gyerekeket, egyszóval az egész házat legszívélyesebben üdvözöljük.

Jóska

Levelezőlap. Nagyságos dr. Balkay Béláné

úrasszonynak. I. Kelenhegyi út 34. Bpest.

Ma megyünk haza 22-én délben magukra gondolok kedves komámasszonyék. Kívánok minden jót az ünnepekre – miután a Pesti Hírlap rám vonatkozó hazugságait módjukban volt elolvasni, hát kérem olvassák el a dec. 15-iki Az Est-et és a Világot, ha nem is szokták. Szeretném, ha megszereznék és így tisztában lennének a nagy aranyérem üggyel. Szerető

Jóskájuk

Nagyságos Dr. Balkay Béla úr ügyvéd és neje

Fehérváry út 38. I.

Budapest. Kedd.

Kérlek édes Bélám, ha van kedvetek ma este dorbézolni úgy mi örömmel vennénk Tőletek ezt a hírt. A kérdés az, hogy hol találkozzunk? 8 órakor a Japánban. Elmehetnénk a Somossy Orpheumba és ott vacsorálnánk. Vagy elmehetnénk a Drexlerbe, ahol most Bokrosnak jó konyhája van és onnan egyik moziba. Mit szól kis feleséged hozzá? Vagy, ha a friss havazás térdig érő bosszankodásokat okozna, úgy jertek át hozzánk. Csak arra az egyre kér Lázárin, hogy a Balkay féle kitűnő konyhát a mi banális dolgainkkal össze ne mérjétek. Isten Veletek

Ölel: Jóskád

Holnap szerdán nem vagyunk szabadok.

Péntek. Kedves Komámasszony,

ha még van kedvük a lumpoláshoz – úgy jó volna azt még ma végbevinni. A találkozási hely a híres Japán Kávéház – este 3/4 8 órakor. Mi ott leszünk és várjuk magukat.

Holnap ismét nem lennénk szabadok. Abban a reményben, hogy Béla is a terv mellett fog dönteni, maradtam kezeit csókolva őszinte híve:

Jóska

Balkay Béláné Őnagyságának Fehérváry út 38. I.

Mille saluts et baiseres de votre

Lazarine J.

Balkay Béláné Őnagyságának Fehérvári út 38. I.

Kedves Komámasszony! Ha otthon lesznek ma, úgy estére átmegyünk, t. i. mi holnap már leutazunk a kaposvári fészkünkbe. Mikor jöjjünk!!

Kezeit csókolja

Rippl-Rónai József

Boríték hiányzik. A levélpapír gyászkeretes.

Édes Bélám! A „Műhely” kiállítás körül vagyok még mindig elfoglalva – azért nem mentem fel hozzátok. Ide mellékelem az adóintést – kérlek add tudtomra, mi most már a teendőm? Holnap – hétfőn még itt leszek, azután hazamegyek, mert ott egy másik kiállítás vesz igénybe – amúgy is át vagyok hűlve – hát inkább otthon fagyoskodom. Január közepén Lázárin is feljön velem és maradunk jó egy hónapot. Kedves kis Komámasszony kezeit csókolom, igaz barátod:

Jóska

Üdv. a gyerekeknek!

I. Kelenhegyi út 12.

Őnagysága Dr. Balkay Béláné úrhölgy

I. Kelenhegyi út 38. Budapest. Gellérthegy.

Postabélyegen: Kaposvár… jan. 5. (Valószínű: 1916?)

Kedves kis Komámasszony! Sorait megkaptam; nagyon szépen köszönjük a jókívánságokat, a mi ránk fér valóban. A szép dolgok amiről ír, nem érkeztek meg, de mint jelét a rám való gondolásnak igen jó néven veszem – csókolja meg helyettem Bandikát a figyelemért. Béla szép felvételeivel mindenütt nagy sikereket értem el. Egyik nagy megbecsülésben részesült az új államtitkárnál Dr. Némethynél. (Némethy Károly segítette hozzá okmányok beszerzésével, hogy 1915. febr. 28-án Rippl-Rónaiék elhagyhatták a chartreuse-i zárdakolostort, ahová a francia hatóságok Maconból internálták.) Arra a kérdésre, hogy meddig maradunk Kaposban nem nehéz a felelet, mert 10.-én, ha elrontjuk a gyomrunkat a sok disznóságtól – akár nem, felmegyünk. A viszontlátás mielőbbi reményében küldjük baráti üdvözletünket

Jóskájuk.

A levél hátlapjára még ezt írta Rónai:

Az ide mellékelt Világból kitűnik, hogy az utolsó szóig hazudott K. K. L. 1.) Pertelei nem egyhangúlag lett, 2.) Én nem Glatzcal szemben buktam. 3.) Pertelei nem kapott nagy osztrák érmet stb. 4-szer.) Szamárság is még, hogy a francia művészet megmételyezte volna a magyar (müncheni) festészetet stb. –

*

Rónai akarata szerint, mintegy levelének részeként, hogy ne csak Balkayék tudják, mi történt az 1916-os állami aranyérem odaítélése körül, itt közlöm a Rónaitól kivágott és leveléhez csatolt „Világ”-cikket. Igen jellemző és bizonyító adata annak a harcnak, amelyet a magyar festészet megújításáért folytató mester vívott a makacs és maradi hivatalosak ellen.

Az aranyérmek (A Világ cikke:)

„Mai számunkban megírtuk, hogy a Magyar Képzőművészeti Társulat zsűrije a téli tárlat kiállító művészei közül a két állami aranyérmet Pertelei Molnár Jánosnak és Glatz Oszkárnak ítélte oda. Ez a döntés kínos meglepetést és feltűnést keltett, mert a zsüri ítélete alapján egy szavazat híján nem kapott aranyérmet Rippl-Rónai József, akinek Ókulás néni című képe, ha a rendezés hibája miatt nem is függött a maga méltó helyén, úgy a művészek, kritikusok, mint a közönség osztatlan nagy elismerésében részesült. A mesternek az Ernst-múzeumban rendezett nagy kiállítása méltán bebizonyította, hogy erejének és alkotó művészetének teljében van, ez a képe, amelyet a Műcsarnokban kiállított, méltán képviselte legjavát a tudásnak és ha valaki még ma se lett volna teljesen tisztában Rippl-Rónai József ecsetjének erejével, egy emelettel feljebb, a Szépművészeti Múzeum falain, abban is kigyönyörködhette volna magát. A zsüri döntése előtt senkinek nem lehetett kétsége afelől, hogy a két nagy aranyérem közül az egyik nemcsak, hogy Rippl-Rónainak dukál, de azt meg is kapja. A másik érem odaítélésénél aztán annyira megoszlottak a vélemények, hogy joggal csak a „jó szerencsét” lehetett emlegetni.

A zsüri tíz tagból állott: Gróf Andrássy Gyula elnök, Berzeviczy Albert, Molnár Viktor és Majovszky Pál, a művészek közül: Nádler Róbert, Bruck Miksa, Róna József, Tóth István, Herrer Cézár és Dudits Andor. Ezek közül a többség annyira Rippl-Rónai Józsefé volt, hogy a zsürinél a szó egyáltalán csak a másik érem odaítéléséről esett. Rippl-Rónai Józsefnek hat biztos szavazata volt, tehát a tíz szavazó közül csak négy volt ellene.

Az elnök a legjobb hiszeműséggel elrendelte a titkos szavazást, mégpedig – amire még nem volt példa –, mind a két díjra egyszerre. Nem tudjuk, ki tanácsolta ezt, de akik akarták, tisztába voltak az eshetőségekkel. Tíz szavazó tehát egyszerre szavazott húsz szavazattal két díjra, és akkor az összes szavazatok így oszlottak meg: Rippl-Rónai József kapott hat szavazatot, Pentelei Molnár János hét szavazatot és Glatz Oszkár hét szavazatot. Rippl-Rónai József tehát egy szavazattal kibukott ebből az összmérkőzésből, holott ha az aranyérmek fölött mint eddig, mindig egyenként szavaznak, a maga biztos hat szavazatával négy ellenében az aranyérmet megkapta volna.

Ehhez a döntéshez még hiányzik a miniszter jóváhagyása. Véletlenségen, formaságon múlt, hogy Rippl-Rónai József egy szavazattal kibukott a díjazásból. Itt most nem akarunk se összehasonlítani, se rekriminálni, még csak egymás mellé se írjuk a három nevet. Művészi, kritikusi és írói körökben nagy és méltó a felháborodás a zsűri téves döntése fölött, a miniszteren a sor, hogy a hibát a magyar művészet javára kikorrigálja. A szavazást formahiba miatt kell megsemmisíteni, mert két díj fölött eddig még soha és most sem lehetett egyszerre szavazni. Tíz szavazónak leadott húsz szavazata a szavazattöbbség szempontjából másképp oszlik meg, mint egyenként a díjak szerint tíz szavazónak tíz szavazata. Ez olyan világos, hogy ehhez szó nem fér. Hogy pedig tíz szavazat közül hat szavazattal Rippl-Rónait illeti a díj, ez még világosabb.

Hiszen egyébként is minden presztízs megvan Rippl-Rónai Józsefnél ahhoz, hogy az állami aranyérmet megkapja. Néhány évvel ezelőtt a négyezer koronás nagy társulati díj odaítélése világosan mutatta a hivatalos intenciót, hogy Rippl-Rónait a legnagyobb díjjal akarják kitüntetni és csak azért kapta meg akkor a nagy társulati díjat, mert abban az évben történetesen ez volt a legnagyobb díj, aranyérem akkor nem került kiosztásra. Most kellett volna végre megragadni az alkalmat ahhoz, hogy a kiváló művész érdemeit, kvalitásait hivatalosan itthon is elismerjék és a sok előkelő külföldi kitüntetés után megadják művészetének a hazait is. Néhány évvel ezelőtt a bécsi Künstlerhaus zsürije ítélte oda Rippl-Rónai Maillol-portréjáért az osztrák állami nagy aranyérmet, ami azért is különösen nagy kitüntetés volt, mert idegenek ritkán kapják meg és Bécsben a magyarok is idegennek számítanak. De kiváló presztízshez jutott Rippl-Rónai egyébütt is a külföldön. A francia Société Nationale des Beaux-Arts societairje és associerja, Milanóban diplome d’honneur-ral ismerték el művészetét és Párisban több munkája, rézkarcok, gobelinek juttattak neki ezüstérmeket. A neve mindenképpen európai név: a legjobb csengésű külföldi mesterekéi között szerepel idegen országokban s úgy látszik, csak saját honfitársaitól nem kapja meg azt a hivatalos elismerést is, amely személyének és művészetének már rég kijár.

Érdekesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy az állami aranyérmet eddig a következők kapták: Benczúr Gyula (1890), Bihari Sándor (1893), Csók István (1911), Eisenhut Ferenc (1886), Ferenczy Károly (1911), Feszty Árpád (1889), Horovitz Lipót (1896), László Fülöp (1900), Magyar Mannheimer Gusztáv (1912), br. Mednyánszky László (1898), Munkácsy Mihály (1888), Olgyay Ferenc (1905), Perlmutter Izsák (1906), Róna József (1909), Spányi Béla (1893), Strobentz Frigyes (1906), Stróbl Alajos (1901), Szinyei Merse Pál (1910), Telcs Ede (1908), Vastagh Géza (1894), Zala György (1887), Zempléni Tivadar (1900).

A külföldiek közül: Böcklin (1886), Israels (1891), Lenbach (1901), Menárd (1902), Repin (1895), Simon (1903), Solomon (1905), Stuck (1889).

Ebbe a névsorba juttatta egyelőre a véletlen Pentelei Molnárt és Glatzot…”

A mellőzés méltán zökkentette ki Rippl-Rónait filozófusi kedélyéből. Hiszen Bécsben már 1914-ben megkapta az osztrák aranyérmet. A magyart csak 1917-ben nyerte el.