Csu Fu versek emlékezet után

1 Csu Fu a merev nád helyett egyszer egy hattyútollat hegyezett és azzal rajzolta föl a napot… És verse is tisztábban ragyogott.   2 Egy napnál rövidebb az élet. Tudta, de hallgatott Buddha előtt. A darvak, teknősök, fenyők jelképein túl messzebb nézett…   3 Mosolygott, hogyha jött a remete a hegyre hordozva a könyveket. – Forgasd –, olvasni már alig tudok, s így folytatta, ülve a gazba, – nézd csak, már ezeket is szeretem!   4 Csu Fu a kövekhez szólt, s válaszoltak, akár ha fölnézett, a vadludak. Sziklán fénylett az ég… Barátok voltak… Ludak, kövek is adnak szárnyakat.   5 Csu Fu a fényről sokszor eltűnődött és nem a nap, a ragyogó sötét oszlatta el lelkéből a ködöt: ahogy szívünkből sugárzik a lét.   6 Csu Fut így néha nem is látták. Kereshették a kövek s követek. Kedves pókja beszőtte házát s hálót se tépve sétál köztetek.