Csu Fu

1 A lexikon se jegyzi kedves költőm. A lapjait hiába forgatom, de esténként verseket mond nekem. Kezében fenyőmag a hatalom.   2 Csu Fut a császár sohasem szerette, s mert költő volt, érezte ezt Csu Fu. Egy reggel meggyfa botját vette… Sarkig tárult előtte a kapu.   3 Csu Fu az őszi fákat kedveli, csak az hiányzik, az a kis patak… Cinkéi közt magába néz, s kimondja, legszebb város Drangalag…   4 Sétál Csu Fu és nem hiányzik az udvar sem… Kérdezheti a remete: – Ki a császár? – … A napba néz s fénylik Csu Fu öreg szeme…   5 A Varázslatok-ból sem a betűk. A nád maga és nem a rajza! Ezért kövén becsukva az I-King. A nád hajló, kemény szavát faggatja…   6 Vendégül lát… Teája sincs, de mégis mindig megkínál. Jó gazda ő a költészet havas, tiszta szikláinál…