Cella-versek

1 A csend és a rózsaszín-sárga elindul most az éjszakába… Holdtölte lesz… Az ágon a levél már ezüstben lángol és így megy át szeptember útján hajnalig, amely az ébredő eget fényporral zöldre festi meg… Magam, magányban, velük égve, mint hegyünk remetéje élek s cellámat sarkig tárva együtt megyünk az éjszakába…   2 Mihály arkangyal és Gyula neve kísért… A nagyapám s apám… A déd meg György… A sárkány ellen a nevetek megvéd-e engem? Mert kard helyett micsoda fegyver, egy bádog toll fénylik kezemben…   3 Ezüst a kérge… Arany a bele… Fűrész alatt a kifagyott füge. Fügével fűtök és arany-ezüst hegyi cellám fölött a füst…