A magyar orphikus versekből

1
Szép és gyönyörű rettenet
A terv és az anyag iszonyú néma.
– Hogy szóljak róluk, mit építenek? –
De szép és gyönyörű rettenet
az út,
ahogy az Egészhez vezet.
2
A zöld vitorlákból kiszűrt
Ceruzám lehull… Valami
kozmikus szél döngeti
a remete házát… Hallani
a zöld vitorlákból kiszűrt
iszonyú kardú éles űrt…
3
Már néha mintha vallana
És tanulom azt a nyelvet,
amely innen talán, ha átemel,
ahol a tépett álarcok mögött
a Teljes érinti kezem…
Már néha mintha vallana
s fénylik, mint a csillagok mögött
a Kéz s egy Túl… De kinek a szava?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]