Érzelmeim, mint geometriát

Látott a Tátika, kopár Csobánc. A vén kövek már így élnek tovább. És Sümeg címerpajzsos kapuját egy régi fénykép veled hagyta rám. Nem vár-romantika… Csak adalék… Egy szerelem táját idézgeti a kő s a hegedűn egy fecske ül. Csőrével és szárnyával pengeti. Nagy ívben fölrepült… Tavasz volt: zöld fák, ecset s a lant-madár hava. Szobrot faragott a galagonya. Vitorlákon írtam s nem volt elég! Érzelmeim, mint geometriát más távlatú ábrákba tettem át.