Iraklion és Somogy
Gyors delfinek követték a hajónk. |
Matrózok mondták, egyre ritkább. |
Európától mindig távolabb |
reszkettek rózsaszínű sziklák. |
|
Mondák virágai s a szerelem |
Egy honi rege-kör veled s velem |
Rózákról – Annákról suttogva. |
|
Minosz trónjára ültél akkor. |
– A tiltott kő átka fogott? – |
S mint szellemek az oszlopok |
|
velünk jöttek át Pireuszba. |
Onnan tovább sötét Somogyba |
és Orcus, a tolvaj, ellopott. |
|
|
|