Egy krétai virágra

Kréta, gyönyörű testű nő. Zöld tenger lánya… Kékben rózsaszín… Együtt, kerted morajló partjain láttuk, hogy vállunk napba nő. Flamingó röpte s az idő ahogy zengett, szoborrá válva, úgy álltunk festett palotádba Kréta, gyönyörű testű nő. Szonettben ismételni így szokatlan, ám az emlék elragad, mint téged a tél és azt a nyarat! – Hová? – De ragyog az a nap, s száraz Egyiptom, Afrika pora virágaink nem fonnyasztja soha.