A párizsi szonett folytatása

– Emlékszel? – kérdezem s emlékeid hol járnak már?… Hányadik szféra világa élteti?… Minő elem építő, titkos tartozéka, mert sok a csillagokon túli táj… Lakója így s talán magam is része, mint vers, mely innen sejt oda, hol álmunkban néha lakunk is. Ott, hol a földszagú valón túl az álmok és emlékezet sző mítoszibb szonetteket. Abból, mely kicsit közös is talán, juttass… Egy jelződ is világ!… S másképp zöldellnek tán a fák!