A dór lelke velem

Saru, vaságy és kell-e több? Körém szoborként áll a szép. Talpa alatt rózsaszínű a föld, s ahogy érintem fügefám kezét, messzi délről adja a hírt. – Ott voltál… Láttad, és tudod… Olvastad is ki róla írt… – Idézzük együtt Marathont. A dór lelke velem!… Az oszlop jelképnek itt bazaltra állt, idézni közvitézt, királyt. Így állnak itt és néhanap letépve maszkjuk, fényben úszva valaki mellém áll fölkoszorúzva.