Átlényegül és vers helyett

A hajnal angyala akár a köd megáll a karóink között. Aztán piros szárnyakkal, mint a nap a vágók lábáig szalad s amíg a szőlő-alji harmat útrakész fecskerajt itat, megtisztítja a hegyi kutakat s fogát, mellét villantva pincéink bádog tükreibe néz, de füzetemet meg se várva, átlényegül és vers helyett a hajnal áll a nádban…