Útjaikról verseim közé

A nyárfáinkra ült a köd… Eltünt a forma, csak a madarak jeleztek, merre jár a fa e sűrű nincs ege alatt. Sások, szittyók között a senki jár s az évszakon túl az, ami lassan kezdi az évvel már bennem is telét kibontani. A van s a nincs köde egymást fedi. A berkeikből jönnek a sorok, és útjaikról verseim közé róluk beszélő tájat rajzolok.