Egy rom-kertben

Sarokkő volt és szétesett…
Oszlopfej-rózsa?… Elrepült…
Hová vesztek a serlegek?
Hogyan koccintsak veletek,
e parlagi, vad reneszánsz
tüzén fölizzott pávák?
Férjet, tatárt ölő
paráznák s mégis dámák!
És véletek, kódexi had,
akikről egyet-mást tudok.
Sarkantyútok még pengetik
e fal körül a dombsorok…
S e kút?… Mi volt a harc után,
ha véres volt s lyukas a vért?…
Mit nem adnék, ha tükriből
ragyogna az a kép
és az a jel, mely hirdeti:
sarokkő, rózsák, oszlopok,
hogy összeállnak mind
egésszé a romok,
reményt boltozva föl
egy elveszett kor küszöbén…
Deresbe vert halottak,
fölvirrad-e még az a fény?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]