Magyar 17. század
Itt állt az erkély… Rajta állt |
a Múzsa s míg nézte a tájat, |
nem Vénuszt, kérte a halált |
s körülfogták másnap a várat… |
|
Ha fölnézett, már ő sem látta Őt. |
Szíve fölött csak falba lőtt golyót. |
Petrarca… Dante?… Kis jobbágy-sereg |
s had-mérnökének versbe szólt. |
|
– Úgy rakd a templomot, hogy védje… |
Szentélye legyen várunk vértje – |
s ahogy kinézett, máris látta, |
torony helyett hogy épül bástya. |
|
|
Fegyverkovácsokkal hosszú vita. |
Farkasveremben rövid muzsika… |
Egy könyv… Egy iskolának terve |
és sok arany… A Porta és Velence… |
|
– Török?… – Tatárok! – Már repült. |
Fürjek fölött patkó és csalogány. |
Forgóján harmat s vér nyoma |
s mintha hollót vinne a buzogány. |
|
Már életével kifaragta azt, |
de dalmát mestert hozatott. |
– Oroszlán fején legyen a lábam! – |
Vésette így a szarkofáglapot. |
|
|
|