Egy gondolat sejtrendszere

És mint az üzenet – egy magasabb
és messzi képlet lényege,
ahogy érinti –, kirepül
az anyagból a szerkezet ege.
Együtt ragyog a sok külön,
de oly rövid… S a szajkó hangja,
akárcsak hangszer, látható
a ránk mért aranyló magasba,
ahonnan most pereg az alkonyi
nyugalmas csillagok pora
s a tér, a tönk, a tó, a tölgy
valami másnak lesz az otthona.
Uj formák belső, mély szava,
egy gondolat sejtrendszere
átkapcsol és a létezés
kristálya, mintha fénylene
s e rőt alkonyi némaság
a tárgyakból kibontja a jelet
s mit rejtenek, felénk dereng
vak kezünkből s betüm felett.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]