Áttéve oly tájról

Egy borzolt fény hegyes átlóival
kagylók, halak fölötti éggel
sokszor már majd az asztalomba nőve,
betünk közt húz a messzeségbe…
Ahol márvány partok csillámlanak
és ketyeg egy ismeretlen morze.
Őrtornya tükrén gyémánt –
jelét alig olvashatod le,
áttéve oly tájról a verset,
melynek nem volt s nem is lesz nyelve,
de zeng… S a legkisebben át is
valami szólítást emelve
hív – helyette szóljál –, mert kitárt
és ekképpen mindig feléd
sugározza nyers mértanából
élő és teljes leglényegét.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]