Visznek tovább és gyűjtenek
Velünk telnek a dolgok és a tárgyak |
s visznek tovább és gyűjtenek… |
Egy teljesebb világnak léte reszket |
üres szavunk, hátunk, szemünk megett… |
|
Nyelvük – mert él, ki egyszer élt már – |
szótárukba gyűjtik a csillagok. |
S nem mérheti a gép, csak kergeti |
|
|
Valami túli-túlon, vagy itt |
e porszemen belül e dráma? |
Itt döng a padló, csak szavuk |
nem csattan át s nem áll a szánkra… |
|
Ezt adni vissza, lennél legnagyobb… |
Késsel állnak körül az angyalok. |
|
|
|
|