A tárgyak közt nem is a szárnyak
| és visszaválaszolva, látom |
| a tárgyak közt nem is a szárnyak, |
| valami fény suhog a kis és nagy világban. |
|
| Mindig köztük és már hozzájuk szokva, |
| nem Azt, de ami lényegük… |
| Így nézem tollam vonalát… |
|
| Hogy honnan?… És ki adta ezt, |
| minden mögül ahogy kilépnek |
|
| ide e lapra is, hol otthon vannak, |
| betöltve házam és magányomat. |
| Akár a halak vagy a lepkék, |
| a soraim közt ők játszanak… |
|
|
|