A szépen túli messze
Zöld és csontszín lapok… Én kedvelem |
az élő és a holt virágokat. |
Ők mindig voltak és vannak velem. |
Beszélgetünk a Teljesről sokat… |
|
És követnek, mert mind igen serény |
a kérdésben s nem várva feleletre, |
csak jönnek és fénylenek felém, |
mert bennük a szépen túli messze, |
|
s talán ez adja, hogy csak sejtve, |
de érzem is e szirmokat kezembe |
|
s e lencsésváltó szép növénytan |
mögénk néz, de úgy, hogy megadja tán |
kimondani a porzó idő szavát. |
|
|
|