Egy athéni levélre
az Akropoliszról köszöntenek, |
ki nélkül rámcsapott az ég. |
a romjaikban is isten-oszlopok, |
– rózsállón fénylik a kezem – |
egy szép követ hoztál nekem… |
|
És itt a kő és itt a levél… |
De Te?… Talán e szép redőkbe, |
Istenek ruhája!… Vagy a tenger?… |
Asztalomon nézem a levelet. |
Egy zöld vitorla suhan ott, |
mint egykor Byron kövéről |
szemednek smaragdos kékje |
suhant a jóni messzeségbe… |
|
|
|