Fogadj be, világ
Hieronymus Bosch képe előtt
| Azok a lágy, kanyargó folyók… |
| Felhők közt fénylő madarak! |
| A ligeten orrszarvú ballag át |
| s kijönnek a partra a halak. |
|
| Így köszöntenek a fényben |
| mind, akikre csak vadásztam. |
| A hangok, mint a bíbicszárnyak |
| és pillangók szállnak a házban. |
|
| Te hoztad ide mind s a bárányt |
| és gyapjában a kis kolibriket… |
| Kék sással emeli az angyal |
| és szárnyával repül a sziget. |
|
| Patmosz?… Vagy ki tudja már? – |
| Hisz nékem is volt szigetem, |
| s itt állok remete-meztelen. |
|
| Nem úgy, mint János, a szent: |
| talárban, hattyú-látomásban… |
| Kezemben sincs se toll és oly üres |
| az út e téli, feszes nádban… |
|
| De földöntúli ez a fény is!… |
| E rettentő december-hideg |
| vezet, oly tiszta suhogással, |
| hogy kigyújtja reményemet, |
|
| jégprizmák közt az eszkimó. |
| Szikrázó barlang!… Itt üss tanyát!… |
| És te vigyázz, csillaglényű hó. |
|
| Nem a zöld!… Valami kristály… |
| Tündér-ecset helyett új ér |
| emeljen titkos rendszeredbe, |
| s mint ásványt fogadjon be a tér. |
|
| hajdan megfényesült hite… |
| Fogadj be egyházadba, világ! |
| Ne hagyj veszni a semmibe. |
|
|
|