Pali-temető
| Fagyöngyök, borókák évadja ez… |
| Zöld ecsetjeikben kék magok |
| s a tölgyről a fagyöngy bogyója |
| – hogy lent, se fönt se reszket – |
| zöld gondolán alig evezget. – |
| – Velence?… Vályog!… Bárdolt oszlopok! |
| Meszelt-márvány, pincesorok |
| fölhányt, kicsiny kupocska zárja, |
| ki magyar módra volt a szent… |
| gatyásan itt fektette le, |
| és lett, nem Pál, de Pali-temető. |
| s mint gerlicét, a kis tyukászt; |
| hol zöld lagunán énekel a hold |
| s vizén az átlőtt szívek bánatát |
| agancs-fészekben szarvas viszi át… |
| Hozzá, aki e kis halom tövén |
| késsel és pisztollyal övén |
| pihen és sírján virág is akad, |
| míg ki nem irtják a szívet, |
|
|