17 Két angyal őrködik

KÉT ANGYAL ŐRKÖDIK pincém előtt;

két olajos-cserép…

Kiégett szárnyuk most is mintha

egyre világítana.

S ahogy belépsz, a kapum előtt,

a régi pincerom alól

egyre száll a kén bűze…

– A hegyközségi Delphi volt e hely? –

Makacsul most is itt állanak…

Körülállják… Nem fehér, de zöld

talárban… És várják a szavát…

Dani Jánosét… Aki e pincerom közül,

mikor már csak akkora volt,

mint a tücsök – mondják,

akik megállnak –,

még akkor is dalolt.

E rom alól, most is, mert Ő

az a hegyi, barlangi Pap, aki

hordóba tévedt részeg kígyóról

itta le a keserű tudást

és a méhek mámorát…

A rádőlt kő alól dalol.

– A hegyközségi Delphi zeng

kapum, szívem előtt? –

Diófa padon ülve hallgatom.

Kén- és mézízű szavak…

S mikor már értenéd,

akár a tüske, szúrnak, mint a kén…

És reménytelenül édesek, akár a méz…

– Arról a földről… amelyik volt?

Vagy arról ........ amelyik lesz? –

Mintha lefutó csillag cseppentené

talpas poharamba.

Érzem kortyából a Kert ízét…

Itt van a talpam alatt…

És itt beszél e rom és pincénk,

e két angyal és kapunk között…