14 Az üresbe, hogy kitöltsd
AZ ÜRESBE, HOGY KITÖLTSD, a forró |
karszton, ahol a semmi fehérlett, |
cellát már raktál magadnak… |
De érted-e azt, |
mely kulcs nélkül is, |
mint a bilincs, |
úgy zár körül? |
A kék..... A zöld..... A fekete… |
Az idő… A tenyészet… És a történések |
Hogy papírra rakd, ami szólít |
és súg, hogy üres ne maradj te sem, |
Fehér falaid között fehér a papirod. |
És amit sejtesz a sóskafa nyelvén |
s amit a jura mész ábráiból |
a lejtő kvarc-kristálysora üzen; |
|
Nyisd ki cellád négy ablakát, |
|
és felépülhet a Teljesebb… |
|
|