Jég és fagylalt közé lejöttek… |
Lejöttek minden este a hegyek. |
A hátukon templom és istenek, |
és alkonytájt Kifissziába |
Rózsaszín és birkabőr szagú |
s a marathóni bátor szélben |
mit mondtam volna?… Rendületlen |
Vörösmartyt, Zalánt idéztem, |
midőn, hogy nyelvünket csak hallják, |
biztattak, körbe-körbe állva, |
s magnóra vették!… El ne szállna |
s próbálták… Mondták újra, |
– nem úgy, mint Nyéken, vagy Somogyba – |
de spártai és attikai mód! |
S a Parnasszusról jött hegyek tövén |
csak szózat volt?… S talán igaz se |
– mert olyan olümpi, hogy az első |
Homérosz földjén magyar verseket |
|