Itt a királyok és a filozófusok már mind sorba álltak. |
hogy milyen legyen a világ! |
Amott a próféták és a szegény emberek, |
az intézmények és a szemetesek is |
hogy milyen ne legyen a világ! |
Kezükben cédulák csigája: a szerepek. |
És most, mint hajdan a jelre a kórus |
– mert a szinház, mint kagyló a tengerig tárult –, |
megszólaltak váratlanul a mindig néma halak |
és a kakasülő márványpatkója fölött a ligetben |
elhallgattak egyszerre mind az éneklő madarak. |
A halak szava, mint a szél: |
A madarak némasága, mint a halál: |
A szereplők dermedten összenéztek. |
És akkor a legnagyobb földi körré tágult e szinpad, |
de az abroncs tűrte még a terv s a rendezők kezét! |
És az egyet képező le és föl égighajló két félgömb |
homorú kupolájának kék kárpitja alatt rendületlenül |
álltak a tragédiához készült szinfalak! |
|