Egy szilfa alatti forrásnál^*

Ha ülsz nyugodtan s árnyékod mégis lassan indulni kezd – nincs szörnyűbb képzet –, állj föl és kövesd!… Kövesd e néma szellemet kezével hogyha int, kinyítva az ismeretlen rádvert bilincseit. Kövesd a törzsig, amely alatt a kéklő nyár forrása fölfakadt… És nézz belé s kinek arcát meglátod, szólítsd, hogy váltsa meg, mint forrás a felleget, a szívedet s világod…