Tán ép azért
Itt kint is, e szőlőhegyen |
kint van a mikroszkóp velem. |
Rózsák, virágok hímporába |
a szervetlen anyag felett… |
vagy mint az ifjabbik Piccard |
cseppjének tengerébe hullva |
lesek hegyünkön így tanulva… |
Krumpli, füge, piros bor mellett |
hogy e sejti apró edények, |
s mint van, hogy itt ülök s lencsémen át |
verset írok rólad, világ! |
együtt csobog e tenger sejti fény! |
hogy néha egy-egy cseppje |
az értelem legszebb tüzét |
szórhassa szét az egyetembe… |
|
|