Nem ismersz ilyent

Nem ismersz ilyent a botanikában?
 
Fönt száll a fényes liliom
és égben-érett langyos hímporával
 
szívedre hull a tündöklő szirom.
Repül a mindent-áttűző virág.
 
Hullatja fénysejtű porát
és csontod is kigyúl, akár a nyár.
 
Mutatja tested csarnokát.
Átlátsz a rózsaszín sűrűn. Vidáman
 
csipeget szemednek madara.
Járkál a sejtek lépes mértanában,
 
akár a röntgen sugara.
Fönt száll a fényes liliom. Szerényen
 
világít még a tél előtt.
Kezed csudálod. Áll a fényes égen.
 
Nézed s érzed az ébredőt,
s utána nyúlsz… Se kéz, se napsugára…
 
Már vers az elfogott virág.
Nem ismersz ilyent a botanikába?
 
Nem ismerem… De oly nagy a világ
s vágyam simítva, néha el is éri,
 
s előttem és előttetek
így énekel a szárnyasszirmú égi,
 
kit Linnében nem ismerek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]