Hozzák a derű képletét*

Üres kúpok a kék hegyek.
Nyikorognak a kerekek
és darazsas musttól ragyogva
Juppiter jön
mézes küllőkön forogva.
A deszkák csilló lapjain
nem is hordókat hoznak itt,
hozzák a derű képletit.
Ledöntik fák alá,
s akár e két kis tehenet,
bekötik most a zöld eget!
Amit a kő, a hő adott,
sajtolják már az elfogott napot.
Juppiter nyög.
Ragyogva jön s csobogva
forog a mézízű patakba.
Körötte, mintha kórus zúgna.
A nádzsúpból sok hosszú flóta.
Pásztorok barlang-zenéje.
S ami csak jött arany lovon,
a rezgő fényhullámokon
sörényes tűz szeptemberig,
atyánk présébe fektetik.
És itt csorog… A mandulák
híg lombjában egy lányka áll.
A melle, egyik, hegyesebb,
a másik kerekebb,
mint holdunk íve és hegye
s az évszak bölcs egyenlete
akár egy megoldott feladat,
itt zsong a lábai alatt…
S a cukorfokmérő üvegszára,
mint görög hajó árbocfája
rezeg a pannon éjszakába.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]