Erdő alatt állt a csárda. |
Szilaj-pásztorok tanyája. |
|
Mint a pusztán sátor körül |
a nomád nép, akképpen gyűlt, |
|
a sok kanász, juhász, gulyás |
s velük együtt birka, bogrács. |
úgy jöttek szabad-gyűlésre. |
|
füstölt, mint a tanácsosztó |
ezernyolcszázhatvanhétbe. |
|
szekerezve… Így került be |
|
Kupolája volt a mennybolt. |
Nyárfa állta az oszlopsort. |
volt a pásztorgyűlés helye. |
|
egy vér csordult egy edénybe, |
összegyűlt a mennybolt alatt. |
|
vagy száz szutykos pipa füstölt. |
Száruk mellől magyar beszéd |
|
rádörrentett, mint a puska |
egy kanásznak ostorhegye, |
szinte szikrázott a keze. |
|
Vörös vért sercent a hordó. |
A bográcsban, mint pokolba… |
Fortyogott a népnek gondja. |
|
Pedig ott állt – intő példa – |
Kanász volt, de katonának |
fogták… hát beállt betyárnak, |
|
urak ellen! – Föl is húzták. – |
most azért is… És a csizmák |
a zöld gyepet égig vágják. |
|
Csattog a len-gatyák széle. |
csakúgy repít, zeng a duda, |
|
Így járta ez hatvanhétbe. |
szinte rengették a tájat. |
|
Belerengett ez az ország. |
Állt az ország délibábba. |
|
|