| Ott, ahol én járok, tőzeg szaga foszlik a tájon. |
|
Lábam alatt ruganyos mindig a berki határ. |
| Mint a szivacs, teleszívta magát zöld, hűvös erővel. |
|
Nád gyökerén puha sár rejti a barna nadályt. |
| Barna nadályt és zöld kukacot, mit kedvel a compó: |
|
tömzsi, pirosszemü. Nincs nála különb a vizen. |
| Hullámzó susogásba merülve, akárcsak a kagyló |
|
tenger alatt, egyedül járom a berki határt. |
| Nincsen öröm tisztább, mint pávaszin alkonyidőben |
|
szedni horogra a jó tátogató halakat. |
| Lomha a víz a hinártól. Fürge a nád susogása. |
|
Harmadikul fölibém hajlik az ég terebélye |
| s itt lakik ő, a fehér tündér, aki útrabocsát, ha |
|
gerle szavával az est csillaga kél a vizen. |
| Így emel engem a barna mocsár a magasba naponkint, |
|
mint a fuvallat az ég könnyü, erős madarát. |
|