Angyali követ

Narancsszín pálcákkal bókol a reggel.
 
Mézsárga lüktető lapok
suhannak át a zsaluk résein.
 
Hozzák a pirkadó napot.
Hozzák a gágogást s a mély lilákat
a vén falon átsikló szürke szárnyak,
 
melyeknek mása néma gyorsan
 
suhog a tündöklő magosban.
Az ablak jégvirágos mezejében
 
sétál egy könnycsepp álmatag.
Megbillen, felgyűl, aztán fürge lábbal
 
elindul. Sírva megakad
ép ujjamon s mint angyali követ
megilleti ajkával gyűrűmet.
 
Odébb a boglya dombja mozdul.
 
Zarándok kél a fűszálakból.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]