Harmincadik esztendő

Oly árva és olyan szegény
a táj, mint egy kopott legény…
Se bunda rajt, se zöld kabát.
Elmúlt a tél, de nincs tavasz…
Vacog… Érzem s hallom fogát…
Mint kő fekszem hideg szívén,
egy fordulón… Egy út felén,
melyen először ma vagyok.
Előttem hét dühös bika,
mögöttem könnyű angyalok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]