Villámfénynél
| Hogy értetek szóljak, szegények, |
| Messze kellett szállnom e görbe, |
| víz, hegy-szabdalta földtekén. |
|
| Látni tiszta kis házakat. |
| és nyelni keserű nyálamat… |
|
| – Miért? – Mindent megád a földem! – |
| Szólt s rámnézett a finn rokon. |
| S úgy fénylett felém e szó, |
| mint villámcsapás a dombokon. |
|
|
|