Csak nézz reá

Ha jő a csendes alkony, egy kis tűz gyúl az éren. Csónakján leng a pákász, és fenn a hold az égen bolyongva jő. Csitulj magányos lelkem! Békélj az esti tájon, akár e néma tópart, és bármiként is fájjon, e példa szent! Hisz nincs vattásabb kórház, mely mint e láp, úgy bódít. A hold bolyongó orvos és biztos szerrel gyógyít. Csak nézz reá! Fehér ruhája ködből. A homlokán a tükre. Az altatói prücskök, s szavuktól jő szemünkre az álomír. A fűre dől a boglya. A fű fejét lehajtja, s a szívünk, mint a fürjek, és fűzfák, sások alja álomba ring.