Csak puszta kézzel

– És fejszével élhet e remete? – Hegyi magányom így alig – ha mondhatom… Inkább talán e kő zugán valaki más lakik. Ölyvek és halak kedvelője s hozzám, ha egy-egy pap betér, tanácsot világ rendjéről fejszém mellől hiába kér. Vagyok… E hibbant század rossz hajójáról kidobott. És így ez nem paradicsom… Fácán helyett, ha verebet fogok. A tarka toll, szép mell helyett verébből tépett csöppnyi comb ha jut, s tömött tálról a nagy szavak mögött mindig a semmi volt. Csupán e fejsze még velem, de már mit és kit védhetek? Tovább gyorsul a kör a semmiig. Helyettem hát ez szóljon veletek, e vas, mert jó az éle… Évezredektől és most is fenik. Hát barlangomból kidobom, hogy több legyen vele nekik méltóképp zárni ezt az ezredet, s így bátran mondhatom: – Csak puszta kézzel már! – De mit?… Bocsássa meg a hatalom…