És suhognak vissza a baglyok

A baglyok elrepültek a holdon át. Arany táblákká vágja a búzát a fény s szobámban egy árnyék kísért… A fal fehér lapján sétál Babits. Haja zilált és keres valakit… Az átszelt gége hörgő hangja, mintha nem is fénylő este volna… Fekete árnyék csikorgó szava, s alig értem: – A világ?… Vagy a haza? – És suhognak vissza a baglyok. – Fekete tollak írni se hagytok? – Hegyemből is lassan kiűzve nagy pincéket látok az őszbe. Repül a kulcsuk s bele találva, megcsikordul ajtajuk zára…