Egy szürke fényképre

Ajtóban ő áll, nagyapa. Fölötte nagybetűkkel a neve s kis utca, óriás szoba között az idő zöld tere. Köves gyűrűben és az ablak tükrében négyszögű az ég s oromfalunk oly bátran absztrakt, hogy rajta fölmehetnék ma is én oda, lehozni a kétest ide, de nincsen kedvem semmijét kirakni kertünk élő füvire. Maradjon ott és nékem csak e kép idézze azt, ami a föld alól e szürke fényképre kilép…